Tíz év alatt ez már a tizenegyedik trófea, és stílszerűen tizenegyesből szereztük meg – mondta bmiky kartárs a lefújás után. Majd hozzátevé: „Megnyertük-é? Meg! Meg! Meg!” – ami igencsak helyén való közbe szólás ilyenkor. Legalább annyira, mint a Boldogság-szigetek lakóinak éljenzése abból az alkalomból, hogy Fülig Jimmy, az ideiglenesen helyettes uralkodó pertut ivott velük.

Hiszen ez még akkor is nagy megtiszteltetés, ha Jimmy nem igazi fenség. Vagy, ahogy ő ismételten fogalmazott: „Én nem vagyok én, hanem csak egy helyettesem, mert magam helyett kicserélt az igazi másvalakivel”. De annak ellenére, hogy Szőr Egmont és Helena királynő kiskorától fogva ismerték, és így tudják, hogy sose látták, az ünneplés nem maradt el.

Bizony nem maradt el szombat este sem. A KVSC’s eleven ugyancsak eleven volt a pályán az első pillanattól kezdve. Nemcsak annyira, mint George Clooney tizenegy tagú kaszinórabló bandája, az Ocean’s eleven, hanem annál sokkal elevenebb. Mintha nem is tizenegyen lettek volna a gyepen, hogy a tizenegyedik kupáért küzdjenek.

Szombat reggel jobbára tréfásan megjegyeztem, hogy a délutáni belga-angol vébé kisdöntő olyasmi lesz a KVSC esti Szuperkupa-meccséhez képest, mint a „wannabe” előzenekarok cincogása az igazi profik fellépése előtt, de arra nem számítottam, hogy jóslatom ennyire beválik. Konkrétan az első húsz perc alatt több helyzet alakult ki mindkét (de főleg a regáti) kapu előtt, és több szép akciót láthattunk, mint a belga-angol teszetoszán másfél óra alatt. A délutáni meccs első félidejének végén konkrétan lekoppant a szemem. Én ugyan őszintén bevallon, hogy túl maflamand vagyok a belga kérdés megértéséhez, de ha mondjuk szögediek szurkoltak volna a belgáknak, akkor az ötödik percben kiabálhatták volna, hogy „Meunier! Meunier!” (ejtsd: Mönnyé’! Mönnyé’!) – oszt mönt. Bé is böködte rögtön az bőrgömböt középrül az öllenfél öve mögé. Oszt ögy üdőre ölég vót a möccsbül. Csönd lött, mög dögség.

No nem úgy a KVSC regátiak elleni meccsén. A negyedszázezer üvöltő néző szeme láttára rendes focioktatás folyt a pályán. Ehhez nyilván kellett Arlauskistól is egy-két bravúr, aki újfent jelezte, hogy ő litván, nem hitván’, noha adott pillanatban elég hitványul ripakodott rá a fiatal Majláthra (máig sem értem miért), de szerencsére senkinél nem szakadt el végleg a cérna. Azt pedig nemcsak a Dzsidzsisport regáti értelemben vett tárgyilagos kommentátorai, hanem maga Crăciunescu (ejtsd: Karácsonffy) János bá’ is megerősítette, hogy a mérkőzésen összvissz négy büntetőt kellett volna befújni: a mi javunkra hármat, Krajovának egyet. Ebből végül egyet sikerült megadni (hunn az a videjóbíró mán? Nincs rá pénc? Összegyűccsük!), és azt Culio becsületesen be is varrta, nem úgy, mint az a fránya senkiházi Modric Schmeichelnek a 116-ik percben. Na de azóta a horvátok már hazaküldték az oroszokat is (pedig azok otthon vótak) a vébéről, és annak ellenére, hogy Modric Akinfejevnek rúgott büntetője nagyon szerencsés volt (mintha be se akarta volna rúgni: a labda a kapusról pattant a kapufára, és onnan befelé), a lefújás után már hívta is a Real Madrid legendás középpályását a nagymamája telefonon az Adria-parti Zárából, hogy aszongya: „Luka, annyi gáz sincs itthon, hogy megmelegíthessem a múlt heti tőtöttkáposztát!” – mire a spanyol időjáráshoz szokott hálátlan unoka nagy pimaszul csak ennyit mondott: „Majd várja meg a telet, mama! Az lesz az igazi!”

Szóval mink nem így győztünk. Ritkán voltam ilyen nyugodt, hogy a fiúk behúzzák a dolgot. Krajovának is volt helyzete, de azok is egyre ritkultak, az ellenszurkolás pedig nemhogy zavarta volna a mieinket, hanem egyenesen erőt merítettek belőle. Az új edzőnk nemcsak jól őrizte meg a részben örökölt rendet, hanem úgy tűnik, a fejekben is rendet csinált, és mintha Omrani sem lett volna annyira önző, mint egynémely korábbi meccsén. Deac, ugyebár, megint hozta a maga szokásos unalmas fociját (őt csak az ellenfél védői nem tudják megunni), így aztán olajozottan működött a gépezet, a mozdony egyenletesen és magabiztosan pöfögte végig a másfél órás utat. Az igaz, a tereppel sínpárral bőven akadt gond. A gyep ugyanis olyan volt, mint a Regát általában: ugaron hagyták. Ha legalább előzőleg lelocsolták volna! De hát az is munka! Először meg kell engedni a vízcsapot, utána meg elzárni! Mitritza, aki háromszor is úgy szántotta fel térdkalácsával a száraz barázdákat, hogy csak úgy porzott, e kilencven perc alatt nagyobb mennyiségű értékelhető mezőgazdasági munkát végzett, mint a kies Dolzs megye egész lakossága az utóbbi néhány évtizedben – már ami a szántást illeti, ugyanis a dinnye e meglehetősen kényelmetlen ekézés közbeiktatása nélkül is szinte magától (értsd: a véletlenül elhullajtott magvától) megterem odalent.

Oszt nyilván minden jó, ha vége van: a mieink önfeledten ünnepeltek a rekordidő alatt kiüresedett stadionban, és a jelenlévő KVSC-szurkolók létszáma alapján az eseményt tökéletesen le lehet írni Fülig Jimmy egykori szavaival: „A parton ökröt, ágyúkat és rakétákat is sütögettek, fellobogózták, meg zene. És egy csomó katona sorvfalt állt, és kendővel intettek és mind a pár száz ember így szólt hozzám: Éljen Éljen!”

A KVSC elevensége a legjobbkor jön: van hát kivel nekilendülni az újabb – jelen pillanatban háromfrontos – fociévadnak. Az értékelést megint bmiky kartársra, a szakemberre bízom. Szép volt, fiúk!

Így játszotok ti

Arlauskis 7 Néha nagyon dühösen ordibált a védőkkel, de közben remekül védett.
Peteleu 5 Sokat ment előre, de közben a Craiova az ő oldalán tudott komoly akciókat vezetni.
Szünetben Manea 6. Feljavult vele a védekezés, főleg Mitriţaval szemben.
Vinicius 6 Mitrita megkeserítette az életét, aztán fejelt egy kapufát.
Mureşan 7 Gyorsabb már nem lesz, de 0-0-nál óriásit mentett.
Camora 6 Hamar belejött a keménykedésbe, megdolgozott a sárgáért.
Deac 6 Legjobb pillanatai a kapura csavart szögletek voltak.
Djokovic 7 Teljesen érthetetlen, hogy ilyen mennyiségű és minőségű mezőnymunkával nem Moszkvában volt meccse ezen a hétvégén.
Hoban 6 Mivel a Craiova főleg a széleken próbálkozott, kevésbé látványos volt a szerepe, cserébe többet mehetett előre.
Culio 7 Csak a szokásos: végigfutotta a meccset, okosan belőtte a 11-est.
Mailat 6 Az első 15 perc legjobbja volt, aztán egyik pillanatról a másikra eltűnt a játékból.
Az 55. perctől Omrani 7. Különmeccset játszott Popával, és simán megnyerte, ebből lett a 11-es.
Ţucudean 6 Két 11-est kellett volna kapjon, egyet se fújtak be neki.
A 86. perctől Costache. Kellett egy pihent ember.