Két órára elfeledtük, hogy azt se tudjuk, ki most éppen a CFR tulajdonosa, elfeledtük Pet Rescuet és állandó jellegű tettestársait, elfeledtük a 14 új igazolást. Két órára visszatértünk a közelmúltba, hogy megtiszteljük a csapat korábbi kiváló játékosát, hogy nosztalgiázzunk kicsit, hogy újra lássuk a régi kedvenceket.
Mivel eleve csak az I-es tribünről lehetett megnézni a súlyos beteg Cristian Coroian tiszteletére és megsegítésére rendezett öregfiúk-meccset, tényleg a 2007 előtti időkben érezhettük magunkat, még ha a salakpálya helyén ott magasodik az új lelátó. Kilenc év alatt mindössze másodszor tértem vissza a lelátó azon felébe, ahonnan jó húsz éven át néztem a meccsek többségét, a másik alkalom egy Medgyes elleni edzőmeccs volt 2014-ben, amikor szintén a tűző nap elöl menekültünk erre az oldalra. Megható volt látni, hohy Coroian mindkét csapatjának veteránjai megtisztelték egykori csapattársukat, és persze egymást is – nem véletlenül volt meghirdetve egy egész generáció visszavonulásaként ez a meccs. Akikt hívtak, az mind itt volt, még a csapatól annak idején nem a legbarátságosabban elváló Dorinel Munteanu is eljött, meg megfutassa egyre tekintélyesebb pocakját.
A kilók és az ősz vagy kihullt hajszálak besztercei oldalon voltak számosabbak, nálunk Cristi Panin, Adi Anca vagy Tiligól mintha semmit se változott volna, sem alkatra, sem focitudásban. KEG kolléga azonban ezúttal lemaradt az A3-ról, éppúgy, mint annak idején a Zalatna elleni 10-0 első feléről. Örömfoci volt ez a javából, egy szép és megható találkozás régi ismerősökkel és szép emlékekkel. Az, hogy az új vezetésből senki sem jött el, nem meglepő, a Régi Tulajdonos, Aki Már Talán Már Szurkoló Sem távolmaradása azonban az esemény talán egyetlen fekete pontja. Ez azonban kizárólag őt minősíti.
CFR–Besztercei Gloria 5-3
CFR: Pâglişan – Panin, Băcnean, Toma, Văsâie – Oncică, Aştilean, Ghiorma, Florin Dan – Tilincă, Anca. Cserék: Ştef, Bálint, Jula, Miclăuş, Kiss, D. Munteanu, Alin Minteuan, Bodgan Minteuan, Surdu. Edzők: George Ciorceri, Octavian Albu, Horia Cîrlan.
Gloria: Albuţ – Zegrean, Dăncuş, Cioloboc, Săsărman – Nalaţi, Moga, Maier – Miszti, Ilie Lazăr, Negrean. Cserék: Pâglişan, Voica, Dan Matei, Radu Sabo, Cr. Alexandru, Bănceu, Truşcă, Alin Rus.
Gólszerzők: Florin Dan, Anca 3 (egyet 11-esből), Bogdan Minteuan, illetve Radu Sabo 2 (egyet 11-esből), Albuţ.
Fotók: Gábor István-Gábor
12 hozzászólás @ A3 a nosztalgia-meccsen
Pingback: A3 a nosztalgia-meccsen | Zongoracipelő
Sajnálom, hogy lemaradtam. Igazi élmény lehetett.
Odadobtak valami szépet az egyesület fura urai a népnek! Hogy a nép emlékezhessen a daliás időkre, és ne foglalkozzon állandóan Bara Mara-val, Pet Rescue-val, Gyula bá’-val és Árpi Úrral, akinek nemcsak a saját hajához nincs semmi köze, hanem látszólag a klubhoz sem!
Még akkor is így érzem, ha roppant felemelő érzés ilyen jellegű rendezvényről hallani és egyúttal mélyen humánus is! Legyen ez enyhe gyógyír a régi játszótárs, Coroian fájdalmaira…
az új vezetésnek semmi köze nem volt az eseményhez, az egészet Gyula bá és a régi játékosok szervezték le. Nem is volt ott senki az új vezetésből vagy csapatból.
Azért ez ilyen formában nagyon nincs rendben. Én személy szerint mai napig jobban kötődök az Anca, Toma, Tilinca féle csapathoz mint bármelyik másikhoz, messze tőlük második helyen a tavalyi kupagyőztesek jönnek, és csak utánuk a Champions League vitézek. Ez a csapat, ezek a fiuk adták vissza nekünk a kolozsvári focit, összességében a büszkeséget hogy kolozsvári focicsapatnak szurkolhattunk, ami ráadásul meglepően jól is szerepelt. Két éve mikor szegény Coroiant a szerencsétlenség érte, hónapokig nem volt olyan hét hogy 1-2 szer ne keressek rá netten ha van valami új hír róla. Nem hiszem hogy megeröltető lett volna Pet Rescue-nak vagy Mara-nak hogy 2 óráig jópofizzanak. Pászkány meg egy szarházi, ha nem ment el. Ilyen jótékonysági események kellene kapcsot teremtsenek a régi és az új között. Van elég csapat az elsőosztályban meg a másodikban, ahol már a fene sem tudja hogy ki-kinek az örököse, Krajova, Temesvár, Arad, nálunk szerencsére ez tiszta ügy, tudjuk kik vagyunk és honnan jövünk, ehelyett az új fejesek mindenáron azt akarják mutatni hogy nekik meg a mostani csapatnak semmi köze a múltjához.
Andor, nem „jó pofizni” (a képmutatás eléggé utálatos) kellett volna a nevezett fura „uraknak”, hanem némi keresztényi együttérzésből kellett volna jelen lenniük! Bár nem tudom, hogy a lelkükben van-e ezeknek ilyesmi!
Árpi Urat valószínű fel kell mentsük, vélhetően a csapat érdekében tett-vett valahol inkognitóban, a világ valamely sarkában!
Gyula bá’-nak pedig tisztelet!
Persze, hogy eggyüttérzésből, ott lett volna a helyük, de ha már az nem volt meg, akkor képmutatásból is jobb lett volna vendégszerepelni mint sehogy. Bezzeg Pet Rescue nem átallott csókolgatni a Rapid zászlót, mikor a Giulesti kissebbségiek ezt követelték. Na, nem érdekes, legyen bajnok és elsimul minden. Hajrá CFR!
A különbség az, hogy náluk volt jócskán, aki követeljen, nálunk az interneten való hőzöngéstől senki nem fog túlságosan elérzékenyülni.
Nyilvánvaló, én felmentem”ÁrpiUrat”. Ti is mentsétek fel, hiszen ő mindig és mindenhol csak a „klubbbé” dolgozik. Valószínűleg többet, mint egy biztonsági őr, aki 24/36-ot tol.
Mindezt teszi annak ellenére, hogy Ő a Régi Tulajdonos, Aki Talán Már Szurkoló sem. Így még tiszteletre méltóbbak az erőfeszítései.
Fantasztikus csoportkép,valahogy meg kellene nevezni pontosan a képen látható fantasztikus sportembereket.
Négyet-ötöt ha ismerek közülük.És ami még érdekelne,hogy volt e még egy vagy több olyan játékos mint Ciocan,aki átment az u-hoz vagy vice versa,és mindjárt csapatkapitány lett aktuális klubjában.
nem tudok róla, de attól még elképzelhető. Ciocan azért spéci eset volt, veteránként váltott klubot.
odaírom a kép alá a neveket
Köszi mindannyiunk nevében!