Jellemző, hogy egyikünknek se volt kedve posztot írni a meccs után. Csalódottak és dühösek vagyunk. A csapatra, Túlóra Lopesre, a sunyi bíróra, a Dinamóra. Mindenkire. Nem ezt érdemeltük. Egy vártnál jobb szezont képét cseszte el rettenetesen az utolsó két hazai meccsen a csapat.

Ebben pedig nagyon ludas a vezetőség is, mert a rájátszásra képtelen volt precíz és teljesíthető célt kitűzni a csapat elé. És a csapat úgy is játszott az utóbbi hetekben, mint akinek semmi célja nincs, csak túllenni valahogy ezeken a mecseken. Még egy meccs, és túl is lesznek rajta. Csak a szurkoló nem tudja túltenni magát a lélektelen, kilátástalan focin. A dühítő egyéni hibákon, amelyek kiütéses győzelmet ajándékoztak egy olyan ellenfélnek, amely 87 percen át semmivel nem volt jobb, és csak a szintén bukaresti rigó jóindulatának köszönhetően vezetett.   

Így játszotok ti: Marc 4 – Tiago Lopes 3, Larie 5, A. Mureşan 6, Camora 6 – L. Rus 5 (Filipe), Deac 5 – Omrani 4, Păun 5 (Sârbu 5), Nouvier 5 – Bud 5 (Antal).  

A fiúk túlvannak a meccsen, ezzel most én is túlvagyok a poszton. Többet majd akkor írok, ha lesz értelme és célja.

Fotó: Manases Sándor