Bréking! Ezt nem fogjátok elhinni! Sőt, még én sem hiszem el! Az történt, Tisztelt Asztaltársak, hogy Răzvan Burleanu, a FRF elnöke bejelölt egy közösségi oldalon. Nagy szívem van, hát elfogadtam a kérését. No meg amúgy is megtiszteltetés, hogy egy ilyen nagy ember csak úgy ismerősnek jelöl, nem igaz? De itt nem ér véget az újdonságok sora, újabban lett egy titokzatos látogatónk Berlinből.

Túl sok itt a véletlen egybeesés, de mi nem hiszünk összeesküvés elméletekben. A hátérhatalmak is megmondták, hogy az marhaság. Szerény blogunkon, csak egyetlen ember lát rá a kanti magánvaló dolgon túli dolgokra. Elküldtük tehát Bogrács Hubát a bérelhető altergót és időutazót, hogy derítse mi rejlik e furcsa véletlenek mögött. A mélyben…

Hú de szédülök! Biztos a teleportálás viselt meg ennyire. Nocsak, hiszen ez mellettem egy spanyolfal, másik felől meg egy igazi. Furcsa ez a félhomály, néma csend. Elég nyomasztó. A terem hangulata meglehetősen hitchcocki. Hoppá, van egy lyuk a spanyolfalon, na akkor ezen benézünk. Ej, de ismerős ez a pofa a széken. Szemüveges. De miért van rajta kényszerzubbony? Az még furcsább, hogy egy karszalag díszeleg a zubbonyon, azon meg három alig kivehető betű: FRF. Ilyet még nem pipáltam.

Basszus, mi ez az éktelen csikorgás? Épp most lépett be a teremben egy magas, talpig egyenruhás fickó. Csak tudnám mire kell neki az a korbács. Egyelőre semmire, ledobta a padlóra. De nagyon durván. Aztán megszólalt:

– Nem erről volt szó!
– Hrrrr! – jött a válasz. Erre kivette a pecket a szemüveges szájából, az meg levegő után kapkodott.
– Mondom nem erről volt szó!
– Véletlen volt, becsületszavamra!
– Lebuktattál minket, te szerencsétlen, most már tudják, hogy olvassuk a blogot!
– Na és? Úgyis olyan paranoiások, hogy egyfolytában azt hiszik, hogy lehallgatja őket a SRI.
– Igen, de legalább nem tudják biztosra! Ki ne ejtsd többé a szádon a SRI nevet, lehet az a szemét teleportáló alak most is hallgatózik a spanyolfal mögött.

Na most azt hiszem kezd kissé melegem lenni, Asztaltársak, szerencsére nem jön ide, hogy megnézze tényleg itt vagyok-e. A tiszt folytatja a kihallgatást. Hangnemet vált. C-dúrba. Várjatok, nem is, ezt úgy hívják: szarkazmus. A fenébe ezekkel hülye zenei kifejezésekkel.

– Mégis, miből gondoltad, hogy nem esik le nekik a tantusz, ha bejelölöd az egyiküket, he?!
– Ugyan már, ott úgyis össze-vissza jelölik az emberek egymást, biztos fel sem tűnt nekik a dolog.
– Te hülye vagy! Ezt már nem magyarázzuk ki. Egy csomó munkánk veszett kárba a magánakciód miatt. Ha így folytatod, kirúgunk az elnöki tisztségedből is.
– Bocsánat, főnök. De szerintem magunk javára fordíthatjuk a dolgot, szépen a bizalmukba férkőzünk. Amúgy is vannak annyira hülyék, hogy simán elviccelik az ügyet.
– Az már igaz – morfondírozott a tiszt.

Ekkora szemtelenség hallatán már épp készültem megmondani a magamét, amikor hirtelen elteleportáltam a vallatóteremből. Arra lettem figyelmes, hogy mindenki németül beszél. Egy bazi nagy kapu előtt álltam, a turisták Brandenburginak nevezték. Na, gondoltam, most jól belekerültem a slamasztikába, mert nem beszélem a fritzek nyelvét. Jobb híján betértem egy kocsmába. Csak ketten tartózkodtak a helyiségben a pultoson kívül. Egy ismerős kopasz és egy másik öltönyös fickó beszélgettek, miközben egy laptopot bámultak. Így szólt a kopasz:

– Idehallgass, Abris, ez tuti jó vétel lesz. A BL majd szépen hozz a konyhára, legalább lesz mit elkártyázni a kaszinóba.
– Ezt kikérem magamnak, én nem hazardírozom. De érdekel a dolog. Vajon mit szólnak a szurkolók, meg a sajtó?
– Áh ne is törődj, azt hitetsz el velük, amit csak akarsz! – nevette el magát a kopasz.
– Na-na. Azért figyeltetem őket, egy emberem, most is épp a Kolozsvári Vasutas blogot olvassa.
– Minek?
– Mert ha beruházok valahová, akkor mindent tudni akarok, ami a befektetésem körül történik – válaszolta a német.

Már éppen készültem megkérdezni, hogy mi igaz a pletykákból, amikor egyszer csak otthon tértem magamhoz. Fárasztó dolog ez a teleportáció.