Túl vagyunk a tavaszi szezon felén, 11 meccset játszott eddig 2016-ban a csapat, és 8 vagy (reméljük) 9 van  még hátra, de egy már biztos: erre a téli átigazolási időszakra büszke lehet a klub. Pedig a Fellegvárra a korábban megszokott tucatnyi helyett most csak két új játékos érkezett.

Csakhogy Juan Carlos és Cristi Bud szerezte a csapat tavaszi góljainak 53%-át, kilencet a 17-ből. Ráadásul Nouvier is elkezdte gyártani a gólokat, aki ősszel még – a késői érkezése miatt – epizódszereplő volt. Érdemes és érdekes összehasonlítani a Vasutas gólszerzőit a 2015–2016-os szezon három külön periódusára lebontva.

Gólszerzők Dican Feri edzősége idején: Cristian 10, Jakolis 3, Beleck 3, Păun 2, Vitor Bruno 1, Petrucci 1, Tadé 1, Guima, 1, Tiago Lopes 1, Larie 1, Voiculeţ 1, Filipe 1, Negruţ 1, öngól 1.

Gólszerzők Toni Conceicao decemberi mérkőzésein: Cristian 1, Păun 1, Beleck 1, Jakolis 1.

Gólszerzők Toni Conceicao tavaszi mérkőzésein: Juan Carlos 5, Bud 4, Nouvier 2, Vitor Bruno 1, Dani 1, Camora 1, Petrucci 1, Păun 1, Cristian 1.    

Egyértelműen kiderül, hogy Cristian akkor tudott hatékony lenni, amikor két csatárral játszott a csapat, és Beleck fizikális játéka megosztotta a védők figyelmét. Ezért is ő az edzőváltás egyik nagy vesztese, bár Bud (számomra kissé meglepő) eredményessége váratlanul a játékidejét is korlátozta. A kapura alig veszélyes Beleck pedig már a kispadra sem nagyon fér be, bár ebben alighanem az is szerepet játszik, hogy mivel kölcsönbe jött, hosszú távon nem számolnak vele.

János Károly személyében pedig olyan típusú játékos épült be a csapatba, amilyen igazából Trică óta nem volt: a pálya tengelyében futballozó gólerős támadó középpályás. Bastos, Culio, Deac vagy Mara elsősorban szélről indulva játszottak és fő feladatuk az előkészítés volt, Rui Pedro pedig inkább árnyékék volt, mint középpályás. A spanyol remekül érkezik második hullámból a kapu elé, ráadásul a tizenhatoson kívüli lövéseket is bátran elvállalja – nélküle éppen azért nem működött ennyire jól az 1-4-1-4-1-es rendszer, mert sem Petrucci, sem Filipe nem tudott ilyen sokszor helyzetbe kerülni.

Bud pedig maradt ugyanaz a lesipuskás csatár, aki korábban is volt: jó kiszolgálás mellett megvan az a meccsenkénti 3-4 helyzete, amiből már össze tud hozni egy-egy gólt. Ha rossz napja van, akkor persze az összes lövése után a Gépész utcában köt ki a labda, de egyelőre most éppúgy ad neki a gép, mint 2010 tavaszán. Ráadásul három esetben is győztes gólt lőtt – miközben a szintén négynél járó Păunnak nincs győztes gólja, Jakolisnak pedig csak egy van.   

Ami viszont semmit sem változott az edző- és szerkezetváltással, az a középhátvédek gólképtelensége. Goian, Andrei Mureşan és Tînc eddig nulla, Larie pedig lőtt ugyan egyet, de 11-esből. Persze nem is ez az legfőbb elvárás velük szemben, de talán túlságosan hozzászoktunk Cadú 5-6 gólos szezonjaihoz vagy Rada fejeseihez és szabadrúgásaihoz. Igaz, az előző idényben is csak két Larie-gól jött a belső védőktől.

A szezon nagy pozitívuma eddig a 11-esek százszázalékos értékesítése, pedig a korábbi idényekkel ellentétben most nincs olyan büntetőspecialista, mint Cadú, Peralta, Gabi Mureşan vagy Tadé volt. Az öt 11-est négy különböző játékos (Păun, Larie, Cristian és Bud) végezte el, csak a spanyol lőtt kettőt abban az időszakban, amikor szórta a gólokat, és felmerült egy újabb gólkirályi cím esélye. Összehasonlításképpen: az előző idényben két CFR-büntető maradt ki (12-ből), a 2013–2014-es szezonban pedig katasztrófálisan lőtte a csapat a 11-eseket, hatból mindössze kettő lett gól.