kovacs_istvanEl tudjuk-e egyáltalán képzelni, hogy egy játékos-karrierjét Kolozsváron lezáró és edzői pályafutását éppen itt kezdő tréner, manapság két Bajnokok Ligája-győzelemig és a francia válogatott kispadjáig jusson? Nagyon nehezen. Pedig a Vasutas egyik hajdani játékosának, majd edzőjének egyszer már sikerült. Húsz éve hunyt el Kovács István (1920–1995).

Három olyan magyar labdarúgó-edző van, aki csapatával elhódította a BEK-et, és ketten közülük az erdélyi-bánsági futballból indultak: Jenei Imre és Kovács István. A harmadik Guttmann Béla, akinek legendás átkát már több mint fél évszázada nyögi a Benfica.

De ezzel a poszttal Pisti bácsi emléke előtt szeretnék tisztelegni. A romániai futball első dinasztiájából ugyan játékosként a román, majd a magyar válogatottban is szereplő Miklós bátyja vitte a legtöbbre, aki az első három világbajnokságon is szereplő futballista volt – később ő is volt a KVSC edzője. A temesvári Kovácsok a 40-es években kerültek Kolozsvárra, István a Temesvári AC, a Nagyváradi AC, a belga Olympique Charleroi, a Temesvári Ripensia és a CFR Turnu Severin után – a Dermatát leszámítva – korszak összes fontos kolozsvári klubjában játszott: KAC, Vasas, CFR (1947–1950), majd U. Edzőként az U-nál kezd 1953-ban, aztán jön a CFR (1960–1962) – na ez az, ami ma teljesen elképzelhetetlen lenne. A Vasutastól került a válogatott másodedzői tisztségebe, majd a Steauához, amellyel három bajnoki címet nyert.

Hogyan szúrta ki magának 1971-ben a friss BEK-győztes Ajax a stílust teremtő Rinus Michels helyére az akkoriban nem túl erős román bajnokságból éppen Kovácsot? A legenda szerint a korszak Mourinhója, Helenio Herrera ajánlotta őt be a hollandoknak. Mindenestre bevált, Kovács tökéletesen vitte tovább a hollandok totális futballját. Jonathan Wilson, a két éve megjelent kiváló focitörténelmi könyv, a Futballforradalmak (Inverting the Pyramid) szerzője például legnagyobb érdemének azt tartja, hogy jól kijött a játékosaival. 

kovacs_istvan2

„Kovács (…) sosem éreztette, hogy sietne. Betessékelt az irodájába, felállt a székből, kávét rendelt, mindig volt nála egy csöppnyi Sétány Johnny, Pisti saját fordítása a Johnny Walkerre, és nem szégyelt kitenni a zöldposztós íróasztalra egy hatalmas csomagot, amelyből egy óriási parizertekercs bukkant elő – „tudom, hogy a fiúk megvesznek a parizer és a meleg kenyér után…. harapj belőle, semmi értelme késsel vágni”. Ha véletlenül megemlítettél egy nevet, mondjuk Miklós bátyját vagy Luca doktort vagy Szaniszlót, Pisti úgy elmerült az ifjúságában, hogy szinte dalra fakadt… Talán ezért sem tudott soha elszakadni a régi focitól, amikor a meccs után a két csapat összeült beszélgetni egy italra… több italra, amelyek megannyi kimerevített képek voltak, de tévé nélkül, az épphogy lefújt meccs legszebb pillanatai.” (Ioan Chirilă: Pe marile bulevarde ale fotbalului, 1984)

Utolsó csapata a Monaco volt 1987-ben, ahol az utóda pedig egy fiatal, pályakezdő edző lett – bizonyos Arséne Wenger. Így fonódnak össze a futballtörténelmi korszakok. 1995 május 12-én hunyt el, a Házsongárdi temetőben nyugszik. Halála után 12 nappal az Ajax negyedszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját.