A CFR–KVSC, azaz a Cifra Futballt Robotoló–Kolozsvári Vagányok Simlis Clubja herceget választott tavaly nyáron. Egy szezon kellett, hogy kiderüljön, hogy koldus lesz vagy királyfi, de végül az utóbbi jött be. A mi Hamletünk egy kicsit ugyan Petrescu, de nagyon Dan. Vagy inkább Dán. Szóval Hamlet.
Tovább →
A kimagasló védelem és a közép-csapatok elleni pontok hozták a sikert
Lassan-lassan kijózanodunk az ünneplésből, kezdjük elhinni, hogy tényleg megvan a negyedik bajnoki cím, hogy négy év után visszatérünk az európai kupákba. Az új idény kezdetéig még két hónap van hátra, július 20-án kezdődik a Liga 1 (a Szuperkupának még nincs időpontja), július 24-én vagy 25-én lesz az első mérkőzés a Bajnokok Ligája második selejtezőkörében. Addig azonban van egy kis időnk elemezgetni.
Tovább →
A négy is magyar igazság!
Tüskés Vaneknek igaza volt, kedves Asztaltársak. Mégiscsak az nevet utoljára, aki először üt. És Djokovic gólja nagyot ütött az este. Konkrétan kiütötte a juhokat a nyeregből, és egyben beütötte a Főlegvár falába azt a szeget, amelyre a negyedik bajnoki címet, trófeát és büszkeséget akaszthattuk.
Tovább →
Fellegvár, végállomás
Két nap híján tíz hónapja indult be, erősen döcögősen a friss fütőanyaggal feltöltött és új mozdonyvezetőt alkalmazó Kolozsvári Gyors, hogy 36 megálló után ma este befusson a célba. A kérdés már csak az, hogy az első vagy a második vágányra?
Tovább →
Eddig csak két bukaresti csapatot tudtak megelőzni az utolsó fordulóban
Mindössze háromszor – utoljára 2002-ben – fordult elő a román bajnokság történelmében, hogy az utolsó forduló előtt vezető csapat elbukja az első helyet. Kétszer a Progresul (később FC Naţional), egyszer a Rapid engedte ki a kezéből az aranyérmet, egyszer-egyszer örülhetett a Petrolul, a Steaua és Dinamo, Craiova pedig kétszer is beleszólt a történetbe.
Tovább →
Vendégposzt a gyurgyevói túráról és Dan Petrescu rigolyáiról
Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor 2013 tavaszán McPásztori mester egyedül és inkognitóban szurkolt a Róla Elnevezett Stadionban a CFR sikeréért az Astra elleni kupaelődöntőben. Az idei szezon egyik leghosszabb és legfontosabb túráját ezúttal mintegy kéttucatnyi Vasutas-szurkoló vállalta be, köztük régi asztaltársunk, Becker, aki írt is nekünk egy rövid bejegyzést, fogadjátok szeretettel. Az eredmény akkor is, most is 2-0 lett, csak a Hora–Diogo Valente páros helyét vette át Tzukifiú és Omrani. Azt viszont még mindig nem tudjuk, ki is volt a legendás Marin Anastasovici.
Tovább →
Nyitva a kapu, csak be kell lépni rajta
Nem is kinyitotta, hanem keményen és hangosan berúgta az aranykaput a Vasutas, a „szokásos” giurgiui győzelem a tavaszi szezon talán legmeggyőzőbb, de mindenképpen legkiegyensúlyozottabb játékával jött össze. És bár a végeredmény „csak” a szokásos Petrescu-védjegynek számító 2-0 lett, ezúttal elmaradt az idegtépő végjáték.
Tovább →
Gólok harca
Aki bajnok akar lenni annak nyernie kell a bronzért hajtó riválisok ellen. Mese nincs – jelentette ki önérzetesen Bogrács Huba. Ilyen műfaj a rájátszás – teszem hozzá. Kosárban már hozzászoktam, fociban még tanulom. Mert hiába nem egyenes kieséses itt a play-off, eljön a pillanat, amikor győzöl vagy elbuksz.
Tovább →
Hol voltál és mit csináltál 2008 május 7-én délután 5 és 7 óra között?
Avagy az Első Arany Napján, amely a román médiában inkább a Táska Ügy Napja néven vonult be a focimítoszok közé. Azon a napon, amikor megtört Bukarest 19 éves hegemóniája, amikor megszületett Kolozsvár és a Vasutas első bajnoki címe, amikor Cadú bevágta élete legfontosabb 11-esét.
Tovább →
You cannot be serious!
Necces győzelem vagy elrontott sorminta? A Krajova elleni főlegvári győzelem után az járt a fejemben, hogy számunkra jelenleg a meccsek utolsó negyedórájában a gólnélküli eredménytáblánál csak a saját egygólos vezetésünk aggasztóbb. Most mégis megúsztuk a végzetes sormintát.
Tovább →