„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16, 24). A KVSC elsőre (azaz augusztusban) ugyan nem, de másodjára (a minap) már felvette Glasgowban a kelta keresztet. És noha ez egyenlő szárú (olyan, amilyet a pálya kezdőkörébe rajzolhatna az ember), a Celtictől kapott kereszt furcsamód kettősnek bizonyult (2-0).
Tovább →

Ezúttal nem tudta betölteni a mumus szerepet a Medgyes, viszonylag simán 3-0-val küldték haza őket a fiúk. Mint mindig Deac, leszámítva az en gros-ba osztott gólpasszait, megint nem csinált semmit, csak futkározott össze-vissza. Nem rajta múlt, hogy nem 5-6 góllal győzött a Kolozsvári Vasutas.

Tovább →

Nem volt valami épületes mérkőzés a juhok elleni, Tisztelt Asztaltársak. Alighanem kevés idő is elég lesz ahhoz, hogy végleg a feledés jótékony homályába vesszen az emléke. Egy pontot sikerült elhozni az akolból, mást semmit. A meccs nyerhető lett volna, de még sem lett az. A végén pórul is járhatunk volna, de a felső léc szerencsére pont jó helyen volt 244 centi, azaz nyolc láb magasan.
Tovább →

Mért ragadod nyomorult népünk nyílt háboruságba,
Ó, Latium romlásának szerzője te, mindíg?
Harcban nincs soha üdv: mind békét kötni könyörgünk
(Vergilius: Aeneis, XI. ének, Lakatos István ford.)

Tovább →

Aligha lesz ennél simább győzelme a Kolozsvári Vasutasnak a bajnokságban. Az  5-0 önmagáért beszél, akkor is, ha ezúttal az ellenféltől állítottak ki két embert. Ráadásul a srácok gólszépség-versenyt vívtak, szóval panaszra nincs okunk. A Voluntari elleni mérkőzés csuklógyakorlat volt a srácoknak, a neheze majd csak ezután jön. Gondolom nem mondtam ezzel semmi újat. Hosszabb poszt ezúttal sem lesz, de legalább kommentfogó igen. Szokásunkhoz híven a hiányzó szöveget RJA asztaltárs fotóival pótoljuk.
Tovább →

Lassan hűvösödő augusztusi reggelen vezetem ki az istállóból a Kék Ovál százhatvanhárom ficánkoló paripáját. Még tegnap teleabrakoltam őket nekik való olajjal, mert azzal sem akartam időt veszíteni, hiszen hosszú út áll előttünk. Csillogó, ezüstszürke sörényüket szintén megtisztítottam, a kelő nap fénye éppen megcsillan rajtuk, amint kezembe veszem a gyeplőt, és finoman megrántom. Könnyedén, egyetlen fogatként mozdulva hasítják a levegőeget.

Tovább →

Ha újra nagyobb gólaránnyal nyerünk a Botos Sanyi ellen, akkor „Hagyománytisztelet” címmel írok posztot – ígértem meg tegnap Becker asztaltársnak „bemelegítés” azaz sörözés közben, még a meccs előtt. Nos, a fiúk egy laza négyessel elintézték a vendégcsapatot, sőt akár jóval nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem, ha a sors és Costache is úgy akarja. Ezzel együtt azt hiszem panaszra nincs okunk, esztétikai szempontból a fenséges határát súrolta aranylábú fiaink játéka.
Tovább →

Nem hoztál nekünk szerencsét – jegyezte meg hangjában némi csalódottsággal Pubbácsi rögtön a lefújás után a Gépész utcai stadion lelátóján. Nos eszem ágába sincs szépíteni a dolgokat, inkább töredelmesen beismerem, hogy a Slavia elleni vereség az én hibám. Kár érte, mert úgy tűnt: karnyújtásnyira van az újabb Bajnokok Ligája-csoportkör. A hangulat is igazán BL színvonalú volt, mégsem sikerült nyerniük a fiúknak. Pedig esküszöm, hogy ittam rendesen. Sajnos úgy látszik nem eleget. Mea culpa.
Tovább →

Ha valaki azt mondta volna, hogy a főlegvári 1-1 után a Celtic–KVSC visszavágón hét gólt látunk majd, és ezek közül négyet mi fogunk rúgni, az illetőt valószínűleg rögtön Bogrács Hubához küldöm továbbképzésre kortárs realizmusból. De mivel ott voltam, el kell hinnem. Győztünk! Méghozzá döbbenetes meccsen.

Tovább →

Most, hogy a főlegvári gyorsvonat végigszáguldott a kies Netanja (Nyetenye?) városán, és faképnél hagyta, illetőleg az Európa Ligába utasította a Makkabeusokat, továbbá Tzukifijú, Păun és a megint semmit nem csináló Deac főszereplésével 4-1-re kiütötte a kezdetben vezetésre álló Chindiát, kénytelenek vagyunk olyan jelentéktelen formációkkal is foglalkozni, mint a Celtic Glasgow. Nehéz szívvel, némi meggyőződés híján megszenvedett mocskos poszt következik tehát.
Tovább →