Lassan hűvösödő augusztusi reggelen vezetem ki az istállóból a Kék Ovál százhatvanhárom ficánkoló paripáját. Még tegnap teleabrakoltam őket nekik való olajjal, mert azzal sem akartam időt veszíteni, hiszen hosszú út áll előttünk. Csillogó, ezüstszürke sörényüket szintén megtisztítottam, a kelő nap fénye éppen megcsillan rajtuk, amint kezembe veszem a gyeplőt, és finoman megrántom. Könnyedén, egyetlen fogatként mozdulva hasítják a levegőeget.

Tovább →

Ha újra nagyobb gólaránnyal nyerünk a Botos Sanyi ellen, akkor „Hagyománytisztelet” címmel írok posztot – ígértem meg tegnap Becker asztaltársnak „bemelegítés” azaz sörözés közben, még a meccs előtt. Nos, a fiúk egy laza négyessel elintézték a vendégcsapatot, sőt akár jóval nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem, ha a sors és Costache is úgy akarja. Ezzel együtt azt hiszem panaszra nincs okunk, esztétikai szempontból a fenséges határát súrolta aranylábú fiaink játéka.
Tovább →

Nem hoztál nekünk szerencsét – jegyezte meg hangjában némi csalódottsággal Pubbácsi rögtön a lefújás után a Gépész utcai stadion lelátóján. Nos eszem ágába sincs szépíteni a dolgokat, inkább töredelmesen beismerem, hogy a Slavia elleni vereség az én hibám. Kár érte, mert úgy tűnt: karnyújtásnyira van az újabb Bajnokok Ligája-csoportkör. A hangulat is igazán BL színvonalú volt, mégsem sikerült nyerniük a fiúknak. Pedig esküszöm, hogy ittam rendesen. Sajnos úgy látszik nem eleget. Mea culpa.
Tovább →

Ha valaki azt mondta volna, hogy a főlegvári 1-1 után a Celtic–KVSC visszavágón hét gólt látunk majd, és ezek közül négyet mi fogunk rúgni, az illetőt valószínűleg rögtön Bogrács Hubához küldöm továbbképzésre kortárs realizmusból. De mivel ott voltam, el kell hinnem. Győztünk! Méghozzá döbbenetes meccsen.

Tovább →

Most, hogy a főlegvári gyorsvonat végigszáguldott a kies Netanja (Nyetenye?) városán, és faképnél hagyta, illetőleg az Európa Ligába utasította a Makkabeusokat, továbbá Tzukifijú, Păun és a megint semmit nem csináló Deac főszereplésével 4-1-re kiütötte a kezdetben vezetésre álló Chindiát, kénytelenek vagyunk olyan jelentéktelen formációkkal is foglalkozni, mint a Celtic Glasgow. Nehéz szívvel, némi meggyőződés híján megszenvedett mocskos poszt következik tehát.
Tovább →

Azaz Omrani Egy Gólt lőtt a Maccabi ellen, és ennek örülünk. Aki másképpen fejtené meg a fenti rövidítést, véleményét publikálja másutt, hiszen bőven vannak erre alkalmas fórumok. Ez a blog viszont a főlegvári fociról szól. Legalábbis részben.
Tovább →

Árpa vendégposztja újratöltve

A faviccet az különbözteti meg a többi vicctől, hogy a belőlük hiányzó csattanó a csattanó. Vagyis általában a csattanó hiánya jelenti a csattanót. Pár közismert faviccel biztosan tisztában vannak a T. Asztaltársak. Például melyik a legkisebb favicc? Még mag. Vagy a legöregebb? Már korhadt. Vagy a leggyakoribb? Reccs. Mármost ezt a „mocskos” posztot is könnyen el lehetne intézni egy faviccel, hiszen az ellenfél a Maccabi Tel Aviv, amely klub tudvalevőleg Izraelt képviseli az európai kupákban (ez is lehetne egy favicc), tehát önmagát adja a „Mocskos zsidók” kifejezés. Ez eltér József Áron szavaitól, akinek szájából állítólag szép volt az igaz. Mert nem szép ugyan, de igaz.
Tovább →

Mármint azt, hogy a csapat meccsenként legalább eggyel többet rúg, mint az előzőn, és legfennebb egy gólt kap. Klincsény ellen tényleg nem kilincselt a KVSC, hanem berúgta az ajtót. Pontosabban a labdát a juhok szatelitcsapatának hálójába. Méghozzá a B csapattal. Nem is rúgta, hanem fejelte. Már a felét.
Tovább →

Igen, kedves Asztaltársak, O3, és mégsem KEG írja a posztot. Ez nem amiatt van, mintha elismernénk, hogy Ormányi második góljánál az amúgy is kapu felé tartó labdába a kazah védő belepiszkált, hanem mert ciklonok vannak a világon. Közöttük pedig a szőkék a legveszedelmesebbek.
Tovább →

Figyelem! Ez egy mocskos poszt. Aki fair-playt és hasonló improduktív dőreségeket vár tőle, az kérdezze meg a kezelőorvosomat és/vagy olvasás előtt vegye be a gyógyszer-részét. Esetleg a gyógyszerészét. Vendégposzt Árpa tollából.
Tovább →