Kedves Asztaltársak, kénytelen vagyok közölni: a Főlegvárban nagyon újszövetségi lett a hangulat: megérkezett Jézus és a Keresztelő, de fordított sorrendben.

Tovább →

Igen, öt-nullra verte az egykori állatkert Főlegvári Vasutas az Alashkertet. Az örmények lassan az álláskeretükön is gondolkozhatnak az összesített 7-0-ás dupla zakó után. Mi azonban mégis Tónira fanyalgunk. De csak kicsit. És egyáltalán nem komolyan. Tovább →

Első gondolatom az volt a tegnapi meccs után, hogy a marathoni csatáról a győzelem hírét hozó katona stílusában a poszt mindössze egyetlen szóból áll: győztünk! Már csak azért is mert maga a meccs nem volt valami túl látványos, ellenben a csapat elképesztő hatékonysággal játszott és nyert idegenben 2-0-ra. Mi kell még?
Tovább →

A fenti mondat Benedek Elek híres gyűjteményének A bátyám lakodalma címet viselő meséjében található. Ugyan mi köze lehet ennek az Európa Liga selejtezőjében soron következő Alashkert-KVSC összecsapáshoz?

Tovább →

– kérdezhette volna a meccs végén pl. Tilinkó, Móra Ferenc Dióbél királyfi c. regényének halhatatlan figurája. Mindenesetre egyetértés, azaz konkordia lehet köztünk abban, hogy megvertük a Concordia Chiajna (most mondom, hogy ki azs, na!) csapatát. A végén volt kis izgalom meg apró bosszúság, de minden jó, ha vége van.

Tovább →

Ez most nem sikerült. Van ilyen. A Kolozsvári Vasutas búcsúzott a Bajnokok Ligájától. De nézzük a dolog jó oldalát: az Európa Ligában lényegesen könnyebb elérni a csoportkört. Persze ez nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog, de az esély megvan rá. Minimál poszt következik, most Tisztelt Asztaltársak. A meccset egyrészt ti is láttátok, másrészt egy kis időhiány esete forog fenn. Elöljáróban annyit: a továbbjutás az első meccsen dőlt el.

Tovább →

The show must go on – énekelte egykor Freddy Mercury. Bizonyára vártátok már a blog jövőjéről szóló posztot, Tisztelt Asztaltársak. Sajnálom, hogy ennyi időbe került, de az én vérmérsékletem kevésbé heves, én nem döntök hirtelen felindulásból. Szeretem alaposan átgondolni a döntéseimet és azt is, ha ehhez kellő mennyiségű idő áll rendelkezésemre. A múlt héten el voltam havazva, akkor nem tudtam és nem is akartam végleges döntést hozni. Ahogy politikusok meg futballedzők szokták mondani: nehéz döntés volt. Ez pedig a következő: folytatjuk…

Tovább →

… szegény embert mindig ér / Dunáról fúj a szél… – mondja a nóta. De hol itt a Duna, és ugyan kicsoda a szegény ember ebben a történetben?

Tovább →

Szolgálati közlemény: A blog jövőjéről végleges döntés a jövő hét előtt nem várható. KEGgel – aki velem és (szokása ellenére) Bogrács Hubával együtt simán fölvehetné a Hallgatag Drugics nevet – erősen gondolkodunk rajta, de nem ígérünk semmit. Amiképpen Drugics is hosszasan rádőlt Melanie nevezetű nyolcfokú létrájára (ezért is hívták őt Nyolcemeletes Drugicsnak) mielőtt valamilyen véleményt megosztott, illetve pofont kiosztott volna (vigyázni az igekötőkkel!), ez nekünk, szellemi földszintieknek sem megy gyorsabban.

Tovább →

Előirat: Tisztelet a KIVÉTELNEK. (Igen, csupa nagybetűvel.)

Tisztelt Asztaltársak, legalább ötször kezdtem el ezt a posztot öt különböző stílusban. Nem tudom, hogy miként kellene megírni, mert vagy a mondanivaló sérül, vagy a stílus lesz kifogásolható. Én, azt mondom, leszarom, akármilyen kaotikus vagy obszcén, jöjjön aminek jönnie kell. Elvégre ez az utolsó posztom, vagy mifene. Tovább →