Posztok innen: Egyéb

Két gól és más semmi

#

Első gondolatom az volt a tegnapi meccs után, hogy a marathoni csatáról a győzelem hírét hozó katona stílusában a poszt mindössze egyetlen szóból áll: győztünk! Már csak azért is mert maga a meccs nem volt valami túl látványos, ellenben a csapat elképesztő hatékonysággal játszott és nyert idegenben 2-0-ra. Mi kell még?
 Tovább →

Konkordia? Ki azs, na?

#

– kérdezhette volna a meccs végén pl. Tilinkó, Móra Ferenc Dióbél királyfi c. regényének halhatatlan figurája. Mindenesetre egyetértés, azaz konkordia lehet köztünk abban, hogy megvertük a Concordia Chiajna (most mondom, hogy ki azs, na!) csapatát. A végén volt kis izgalom meg apró bosszúság, de minden jó, ha vége van.

Tovább →

A show az Európa Ligában folytatódik

#

Ez most nem sikerült. Van ilyen. A Kolozsvári Vasutas búcsúzott a Bajnokok Ligájától. De nézzük a dolog jó oldalát: az Európa Ligában lényegesen könnyebb elérni a csoportkört. Persze ez nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog, de az esély megvan rá. Minimál poszt következik, most Tisztelt Asztaltársak. A meccset egyrészt ti is láttátok, másrészt egy kis időhiány esete forog fenn. Elöljáróban annyit: a továbbjutás az első meccsen dőlt el.

Tovább →

The show must go on…

#

The show must go on – énekelte egykor Freddy Mercury. Bizonyára vártátok már a blog jövőjéről szóló posztot, Tisztelt Asztaltársak. Sajnálom, hogy ennyi időbe került, de az én vérmérsékletem kevésbé heves, én nem döntök hirtelen felindulásból. Szeretem alaposan átgondolni a döntéseimet és azt is, ha ehhez kellő mennyiségű idő áll rendelkezésemre. A múlt héten el voltam havazva, akkor nem tudtam és nem is akartam végleges döntést hozni. Ahogy politikusok meg futballedzők szokták mondani: nehéz döntés volt. Ez pedig a következő: folytatjuk…

Tovább →

Lassan (fel)őrölnek Isten malmői

#

Szolgálati közlemény: A blog jövőjéről végleges döntés a jövő hét előtt nem várható. KEGgel – aki velem és (szokása ellenére) Bogrács Hubával együtt simán fölvehetné a Hallgatag Drugics nevet – erősen gondolkodunk rajta, de nem ígérünk semmit. Amiképpen Drugics is hosszasan rádőlt Melanie nevezetű nyolcfokú létrájára (ezért is hívták őt Nyolcemeletes Drugicsnak) mielőtt valamilyen véleményt megosztott, illetve pofont kiosztott volna (vigyázni az igekötőkkel!), ez nekünk, szellemi földszintieknek sem megy gyorsabban.

Tovább →

Véget ért a móka.

#

Előirat: Tisztelet a KIVÉTELNEK. (Igen, csupa nagybetűvel.)

Tisztelt Asztaltársak, legalább ötször kezdtem el ezt a posztot öt különböző stílusban. Nem tudom, hogy miként kellene megírni, mert vagy a mondanivaló sérül, vagy a stílus lesz kifogásolható. Én, azt mondom, leszarom, akármilyen kaotikus vagy obszcén, jöjjön aminek jönnie kell. Elvégre ez az utolsó posztom, vagy mifene. Tovább →

Végállomás

#

Részemről legalábbis. A mai naptól kezdve nem posztolok többet a blogra. Hét év után úgy érzem, hogy nincs értelme. Hogy nincs befogadókészség és -képesség arra amit és ahogy írok. Nem akarok kommentcsendőrködni, márpedig úgy tűnik, hogy szükség lenne rá. Naiv voltam, mert azt hittem, hogy értelmes embereknek elég egyszer elmagyarázni, hogy hol a határ. Naiv voltam, mert azt hittem, hogy a kommentek a blog tartalmáról fognak szólni. Naiv voltam, mert elhittem, hogy túl lehet lépni egymás kioktatásán, leugatásán, az „én úgyis jobban tudom” típusú érveléseken. Naiv voltam, mert azt hittem, távol lehet tartani a primitív politikai diskurzust egy fociblogtól.

A jelek szerint nem lehet. És ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ahhoz pedig nem akarok felületet biztosítani, hogy 1768-adszor is olvassam, milyen szar a csapat, milyen hülye azt edző és hogy régen minden jobb volt. Úgyhogy kiszállok. A többiek pedig majd eldöntik, hogyan tovább.