Újabb kötelező győzelmet pipált ki hazai pályán a Kolozsvári Vasutas. Az első félidő némileg szenvedősebbre sikerült, de a mérkőzés egészét tekintve a kiesőjelölt Academica Clinceni legyőzése nem jelentett különösebb gondot a mi fiainknak.
Tovább →

De bello gallico, azaz A gall háborúról címet viseli Julius Caesar visszaemlékezése a dicsőséges csihi-puhiról, amelyet hadserege élén Vercingetorix és nemzettársai ellen vívott, és közülük többeket is fogolyként vitt magával a római diadalmenetre. A Főlegvári Vasutas Rennesben tett látogatása sem volt híján az élményeknek, melyek következtében, ha foglyokat nem is, de három értékes pontot hazahozhattunk.

Tovább →

A cím kissé magyarázatra szorul, Tisztelt Asztaltársak. Ezt minden további nélkül hajlandó vagyok elismerni. Engedelmetekkel megmagyarázom. Unalmasan jók vagyunk, de ez egyáltalán nem baj. Azért mondtam, hogy unalmasan jók, mert annyira magától értetődő magabiztossággal verte a bajnoki címre áhítozó Craiovát a Kolozsvári Vasutas, hogy az már szinte unalmas. De nem baj! Ezt az unalmasan jó teljesítményt el tudnám viselni egészen a bajnokság végéig. Így játszik egy igazi bajnoki címvédő: magabiztosan és kérlelhetetlenül.
Tovább →

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16, 24). A KVSC elsőre (azaz augusztusban) ugyan nem, de másodjára (a minap) már felvette Glasgowban a kelta keresztet. És noha ez egyenlő szárú (olyan, amilyet a pálya kezdőkörébe rajzolhatna az ember), a Celtictől kapott kereszt furcsamód kettősnek bizonyult (2-0).
Tovább →

Ezúttal nem tudta betölteni a mumus szerepet a Medgyes, viszonylag simán 3-0-val küldték haza őket a fiúk. Mint mindig Deac, leszámítva az en gros-ba osztott gólpasszait, megint nem csinált semmit, csak futkározott össze-vissza. Nem rajta múlt, hogy nem 5-6 góllal győzött a Kolozsvári Vasutas.

Tovább →

Nem volt valami épületes mérkőzés a juhok elleni, Tisztelt Asztaltársak. Alighanem kevés idő is elég lesz ahhoz, hogy végleg a feledés jótékony homályába vesszen az emléke. Egy pontot sikerült elhozni az akolból, mást semmit. A meccs nyerhető lett volna, de még sem lett az. A végén pórul is járhatunk volna, de a felső léc szerencsére pont jó helyen volt 244 centi, azaz nyolc láb magasan.
Tovább →

Mért ragadod nyomorult népünk nyílt háboruságba,
Ó, Latium romlásának szerzője te, mindíg?
Harcban nincs soha üdv: mind békét kötni könyörgünk
(Vergilius: Aeneis, XI. ének, Lakatos István ford.)

Tovább →

Aligha lesz ennél simább győzelme a Kolozsvári Vasutasnak a bajnokságban. Az  5-0 önmagáért beszél, akkor is, ha ezúttal az ellenféltől állítottak ki két embert. Ráadásul a srácok gólszépség-versenyt vívtak, szóval panaszra nincs okunk. A Voluntari elleni mérkőzés csuklógyakorlat volt a srácoknak, a neheze majd csak ezután jön. Gondolom nem mondtam ezzel semmi újat. Hosszabb poszt ezúttal sem lesz, de legalább kommentfogó igen. Szokásunkhoz híven a hiányzó szöveget RJA asztaltárs fotóival pótoljuk.
Tovább →

Lassan hűvösödő augusztusi reggelen vezetem ki az istállóból a Kék Ovál százhatvanhárom ficánkoló paripáját. Még tegnap teleabrakoltam őket nekik való olajjal, mert azzal sem akartam időt veszíteni, hiszen hosszú út áll előttünk. Csillogó, ezüstszürke sörényüket szintén megtisztítottam, a kelő nap fénye éppen megcsillan rajtuk, amint kezembe veszem a gyeplőt, és finoman megrántom. Könnyedén, egyetlen fogatként mozdulva hasítják a levegőeget.

Tovább →

Ha újra nagyobb gólaránnyal nyerünk a Botos Sanyi ellen, akkor „Hagyománytisztelet” címmel írok posztot – ígértem meg tegnap Becker asztaltársnak „bemelegítés” azaz sörözés közben, még a meccs előtt. Nos, a fiúk egy laza négyessel elintézték a vendégcsapatot, sőt akár jóval nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem, ha a sors és Costache is úgy akarja. Ezzel együtt azt hiszem panaszra nincs okunk, esztétikai szempontból a fenséges határát súrolta aranylábú fiaink játéka.
Tovább →