Habár nem szokásunk a hazai többségi ganajtúró tetvek sportújságírók (no, hány ilyet ismerünk?) fel-felröppentett híreit népszerűsíteni, most mégis kivételt teszünk. No nem azért, mintha pillanatnyira is megbíznánk a fejlécében Farkas-anyót, Romulust és Remust hordozó Ziua de Cluj értesüléseiben. Inkább annak okán ragadunk tollat, illetve billentyűt, hogy Lacink állítólag már pénteken tervezi Giorgi Csanturia bevetését. Vajon meddig marad nálunk e szépreményű grúz Messi, akinek a neve a római századost (centuriót) juttatja eszünkbe? Magyarán: Csanturia százas-e vagy sem?
Tovább →

Was? Was kommt noch?, azaz: Micsoda? Mi jön még? – kérdezhetné joggal a német futball emlőin felnevelkedett Vaszi edzőnk a Was-lui érkezése hallatán, ha nem volna idevalósi. Mert a jelenlegi Vaslui ugyan árnyéka önmagának, viszont a tavaly őszi ottani vendégeskedésünk (értsd: Was für eine zűrzavar?) óta nemigen vehetjük fel ezt a német felsőbbrendű attitűdöt. Legfennebb annyiban, hogy „V” helyett „W”-vel írjuk a nevét, nehogy a német kultúra megfertőzöttjei félreérthető módon, azaz „németesen” ejtsék.
Tovább →

A dagadt klubelnök kijelentése, amelyet adott néki az tulajdonos, hogy megmutassa az ő szurkolóinak mindazokat, amiknek meg kell lenniök hamar: ő pedig elküldvén azt az ő éteri honának lapja által Spanyolhonból, megjelenté az ő szolgájának, aki bizonyságot tett mindenről, amit látott (vö. Jelenések könyve 1, 1–2). Azaz bizonyságot tett volna, ha lát(hat)ta volna mindazt, amit az főlegvári sereg az újabb felkészülési küzdelemben cselekedett vala.
Tovább →

Ha Aszklépiadész, a Kr. e. III. századi görög epigrammaköltő a temesvári lelátóról nézhette volna az ál-Poli és a KVSC összecsapását, dühében valszeg szóra sem méltatott volna bennünket, legfennebb a valóban róla elnevezett aszklépiadészi versszak képletét hagyta volna ránk legfölségesebb poétai dühében, ekképpen:
Tovább →