A fenét: eső után zakó! Méghozzá fehér-fekete csíkos zakó! A hétfő esti részleges vízipólómeccset egyértelműen a győzni akaró és arra játszó csapat nyerte. Csupán sajnálkozhatunk afölött, hogy ez a csapat nem a mienk volt.
Tovább →

Olybá tűnik, mintha Laci mester rá akarna szoktatni bennünket arra, hogy – ellenféltől és pályától függetlenül – milyen jó is a döntetlen. Jelezzük: bennünket nem fog. Kedves Laci bátyánk: régen lejárt az az idő, amikor két döntetlen volt egyenértékű egy győzelemmel! A fiúk ugyanis a Korona elleni kétgólos előny és a kihagyott büntető után, a sereghajtóval szembeni fél órás emberfölényben (!) is képesek voltak annyira alulmúlni önmagukat, hogy végül egyetlen nyamvadt pontot tudtak valahogyan hazacibálni a biztosnak tűnő három helyett.

Tovább →

Úgy tűnik, Brassóban, a címerében is koronát hordó városban (a város latinul Corona, németül Kronstadt) dől el, hogy Miriuță Laciból lesz-e végre koronás László (a „szent” előnévre még valszeg sokáig kell várni). Ideje vón’ behúzni az első győzelmet, mielőtt még a klubot is eladja a tulajdonos (a hazai média erről szóló híreszteléseit viszont változatlanul a gyanú hermeneutikájával kezeljük). Szóval, mindenképpen ránk férne egy kis felszusszanás: csak ne éppen a már megsiratott Buș – aki a Főlegvárról való eltávozása óta egyre inkább jeleskedik, s hatra-vakra lövi a gólokat – szóval ne éppen ő találjon be a kapunkba…

Tovább →

Vaszi bá sajnos elcserélte a mai meccset. Úgy járt, mint az egyszeri ember, aki szolíd családi autót akart venni: olyat, amellyel nemcsak jól, viszonylag gyorsan és biztonságosan lehessen utazni, hanem a különféle dolgokat kényelmesen célhoz is lehet szállítani. Aztán ki is fizeti a járgányt, de mire leszállítanák, hirtelen óvatosságból lecseréli egy üzembiztos, megbízható és összkomfortos… áruházi rakodógépre. Így cserélte el Laci a Steaua elleni 50-50 százalékos esélyű összecsapást – amelyben időnként benne volt a KVSC-győzelem lehetősége is – a (számunkra jobban testhezálló?) vereségre. Szerintünk főleg azzal cserélte el, hogy rosszul cserélt.
Tovább →

Na, most kéne a K3! A bukaresti juhok érkezésére várva önkéntelenül is KEG barátunk tiszteletreméltó rögeszméje jut eszembe. Ő volt az, aki a legvalószínűtlenebb pillanatokban is a rejtői „ép nem elméjűek” kérlelhetetlen következetességével tippelte meg Kapetanosz főlegvári mesterhármasait. Már ameddig a görög hős a mi Főlegvárunkért ontotta becses akháji verítékét. Én pedig most azt mondom: ideje vón’ törleszteni az adósságot, kedves egykori „tökéletes sírásónk”! Lírai update legalul
Tovább →

Habár nem szokásunk a hazai többségi ganajtúró tetvek sportújságírók (no, hány ilyet ismerünk?) fel-felröppentett híreit népszerűsíteni, most mégis kivételt teszünk. No nem azért, mintha pillanatnyira is megbíznánk a fejlécében Farkas-anyót, Romulust és Remust hordozó Ziua de Cluj értesüléseiben. Inkább annak okán ragadunk tollat, illetve billentyűt, hogy Lacink állítólag már pénteken tervezi Giorgi Csanturia bevetését. Vajon meddig marad nálunk e szépreményű grúz Messi, akinek a neve a római századost (centuriót) juttatja eszünkbe? Magyarán: Csanturia százas-e vagy sem?
Tovább →

Was? Was kommt noch?, azaz: Micsoda? Mi jön még? – kérdezhetné joggal a német futball emlőin felnevelkedett Vaszi edzőnk a Was-lui érkezése hallatán, ha nem volna idevalósi. Mert a jelenlegi Vaslui ugyan árnyéka önmagának, viszont a tavaly őszi ottani vendégeskedésünk (értsd: Was für eine zűrzavar?) óta nemigen vehetjük fel ezt a német felsőbbrendű attitűdöt. Legfennebb annyiban, hogy „V” helyett „W”-vel írjuk a nevét, nehogy a német kultúra megfertőzöttjei félreérthető módon, azaz „németesen” ejtsék.
Tovább →

A dagadt klubelnök kijelentése, amelyet adott néki az tulajdonos, hogy megmutassa az ő szurkolóinak mindazokat, amiknek meg kell lenniök hamar: ő pedig elküldvén azt az ő éteri honának lapja által Spanyolhonból, megjelenté az ő szolgájának, aki bizonyságot tett mindenről, amit látott (vö. Jelenések könyve 1, 1–2). Azaz bizonyságot tett volna, ha lát(hat)ta volna mindazt, amit az főlegvári sereg az újabb felkészülési küzdelemben cselekedett vala.
Tovább →

Ha Aszklépiadész, a Kr. e. III. századi görög epigrammaköltő a temesvári lelátóról nézhette volna az ál-Poli és a KVSC összecsapását, dühében valszeg szóra sem méltatott volna bennünket, legfennebb a valóban róla elnevezett aszklépiadészi versszak képletét hagyta volna ránk legfölségesebb poétai dühében, ekképpen:
Tovább →