keg posztjai



Unalmasan jók vagyunk…

#

A cím kissé magyarázatra szorul, Tisztelt Asztaltársak. Ezt minden további nélkül hajlandó vagyok elismerni. Engedelmetekkel megmagyarázom. Unalmasan jók vagyunk, de ez egyáltalán nem baj. Azért mondtam, hogy unalmasan jók, mert annyira magától értetődő magabiztossággal verte a bajnoki címre áhítozó Craiovát a Kolozsvári Vasutas, hogy az már szinte unalmas. De nem baj! Ezt az unalmasan jó teljesítményt el tudnám viselni egészen a bajnokság végéig. Így játszik egy igazi bajnoki címvédő: magabiztosan és kérlelhetetlenül.
Tovább →


Kommentfogó #7: sima ügy

#

Ezúttal nem tudta betölteni a mumus szerepet a Medgyes, viszonylag simán 3-0-val küldték haza őket a fiúk. Mint mindig Deac, leszámítva az en gros-ba osztott gólpasszait, megint nem csinált semmit, csak futkározott össze-vissza. Nem rajta múlt, hogy nem 5-6 góllal győzött a Kolozsvári Vasutas.

Tovább →


Egy pont az akolból

#

Nem volt valami épületes mérkőzés a juhok elleni, Tisztelt Asztaltársak. Alighanem kevés idő is elég lesz ahhoz, hogy végleg a feledés jótékony homályába vesszen az emléke. Egy pontot sikerült elhozni az akolból, mást semmit. A meccs nyerhető lett volna, de még sem lett az. A végén pórul is járhatunk volna, de a felső léc szerencsére pont jó helyen volt 244 centi, azaz nyolc láb magasan.
Tovább →


Kommentfogó #6: csuklógyakorlat

#

Aligha lesz ennél simább győzelme a Kolozsvári Vasutasnak a bajnokságban. Az  5-0 önmagáért beszél, akkor is, ha ezúttal az ellenféltől állítottak ki két embert. Ráadásul a srácok gólszépség-versenyt vívtak, szóval panaszra nincs okunk. A Voluntari elleni mérkőzés csuklógyakorlat volt a srácoknak, a neheze majd csak ezután jön. Gondolom nem mondtam ezzel semmi újat. Hosszabb poszt ezúttal sem lesz, de legalább kommentfogó igen. Szokásunkhoz híven a hiányzó szöveget RJA asztaltárs fotóival pótoljuk.
Tovább →


Hagyománytisztelet

#

Ha újra nagyobb gólaránnyal nyerünk a Botos Sanyi ellen, akkor „Hagyománytisztelet” címmel írok posztot – ígértem meg tegnap Becker asztaltársnak „bemelegítés” azaz sörözés közben, még a meccs előtt. Nos, a fiúk egy laza négyessel elintézték a vendégcsapatot, sőt akár jóval nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem, ha a sors és Costache is úgy akarja. Ezzel együtt azt hiszem panaszra nincs okunk, esztétikai szempontból a fenséges határát súrolta aranylábú fiaink játéka.
Tovább →


Bogrács Huba visszatért, de hiába

#

Nem hoztál nekünk szerencsét – jegyezte meg hangjában némi csalódottsággal Pubbácsi rögtön a lefújás után a Gépész utcai stadion lelátóján. Nos eszem ágába sincs szépíteni a dolgokat, inkább töredelmesen beismerem, hogy a Slavia elleni vereség az én hibám. Kár érte, mert úgy tűnt: karnyújtásnyira van az újabb Bajnokok Ligája-csoportkör. A hangulat is igazán BL színvonalú volt, mégsem sikerült nyerniük a fiúknak. Pedig esküszöm, hogy ittam rendesen. Sajnos úgy látszik nem eleget. Mea culpa.
Tovább →


A faviccektől Beethovenig

#

Árpa vendégposztja újratöltve

A faviccet az különbözteti meg a többi vicctől, hogy a belőlük hiányzó csattanó a csattanó. Vagyis általában a csattanó hiánya jelenti a csattanót. Pár közismert faviccel biztosan tisztában vannak a T. Asztaltársak. Például melyik a legkisebb favicc? Még mag. Vagy a legöregebb? Már korhadt. Vagy a leggyakoribb? Reccs. Mármost ezt a „mocskos” posztot is könnyen el lehetne intézni egy faviccel, hiszen az ellenfél a Maccabi Tel Aviv, amely klub tudvalevőleg Izraelt képviseli az európai kupákban (ez is lehetne egy favicc), tehát önmagát adja a „Mocskos zsidók” kifejezés. Ez eltér József Áron szavaitól, akinek szájából állítólag szép volt az igaz. Mert nem szép ugyan, de igaz.
Tovább →