Amikor a juhok elleni meccs szünetében a stadion hangosbemondója felköszöntette Luist, megkérdeztem Mikitől: ez vajon a mi Luisunk? Mint kiderült igen, de a nagy kapkodásban elfelejtettem a posztban is megemlékezni róla. Egy ember életében csak egyszer tölti be az 50. életévét, ezért természetesen mi sem hagyhatjuk szó nélkül. Úgy döntöttünk: posztot szentelünk a történelmi pillanatnak Luis asztaltárs válogatott hozzászólásaiból.
Tovább →

Az idény eddigi legunalmasabb meccsén tartott itthon egy pontot a KVSC a juhok ellen. Nem mondom, a négy pontos előny megtartása a célnak megfelel, de ahhoz képest, hogy a két bajnokesélyes csapat rangadójáról beszelünk, csöppet sem csodálkoztam volna, ha a nézők egy része visszakéri a pénzét. Pedig mi készültünk, bmiky vételezett rumot és jó csempész módjára a Kolozsváron épp most zajló diáksport seregszemlén, a Sportolimpián – ahol állandó jellegű tettestársként működik közre – fogyasztott belőle. Előtte felhívott engem is, hogy el ne induljak a meccsre egy korty ital nélkül. Így mi mást tehettem volna legurítottam egy pohárka kólát, amelyet előzetesen 2014-es évjáratú ribizliborral hígítottam.

Tovább →

Őszinte sajnálatunkra ismét elmarad a hagyományos beharangozó a juhok elleni rangadó előtt. Történt ugyanis, hogy Bogrács Huba, a bérelhető alteregó és időutazó a minap egy nagyon furcsa, régi papírtekerccsel állított haza. A származási helye sajnos teljességgel tisztázatlan, a tartalma vérfagyasztó. Egy kiáltványról van szó. Most ezt következik. Borzadjatok velünk, Tisztelt Asztaltársak!
Tovább →

Továbbra is erős kétségeim vannak, hogy lehetséges-e hangulatosabb péntek délutáni programot választani egy harmadosztályú bajnoki mérkőzésnél, Tisztelt Asztaltársak. Most sem hagyhattuk ki a kínálkozó alkalmat, bmikyvel a lehető legrövidebb utat választva másztunk fel a Fellegvárra.
Tovább →

Szombaton egy magát ultrának hazudó köztörvényes bűnöző-banda a Fellegváron rátámadt a debreceni és dunaszerdahelyi vendégeikkel békésen focizó KVSC-szurkolókra és családtagjaikra. Bár a blogon elsősorban a csapattal, és nem a szurkolókkal foglalkozunk, mégsem nem mehetünk el szó nélkül a történtek mellett. Az agresszivitással párosuló egyetemes emberi ostobaság és annak pusztító ereje ugyanis mindnyájunkat érintő, közös ügyünk.
Tovább →

A kínaiak megkezdték a beszivárgást a KVSC-be, Tisztelt Asztaltársak. Igaz egyelőre csak egy játékos érkezik a keretbe: 吕悦枫 azaz Lü Juefeng, igen ravaszak ezek a kínaiaik. Túl sok mindent nem tudunk róla, de azt igen, hogy Talienben, azaz az egykori Port Arthur városában játszott. A szerkesztőségből azonban kizárólag Bogrács Huba járt már ott, amikor tévedésből a 20. század elejére teleportált a jövő helyett. Ezért elküldtük őt kifürkészni mi is húzódik meg a dolgok hátterébe.
Tovább →

Talán a szotyi héjának meghitt ritmikus sercegése vagy a hátam mögött ülő, tisztességben megőszült szurkoló szakértő beköpései varázsolták szinte tökéletesre a péntek délutánt? Nem tudom már, Tisztelt Asztaltársak. Ki tudja miért, valami furcsa nosztalgikus hangulat lett úrrá rajtam a KVSC második csapata és a Vidombáki Jövő harmadosztályú randevúján.
Tovább →

Bogrács Huba, a bérelhető alteregó éktelen ordibálásra tért magához egy ismerősnek tűnő szekrényben, sőt, az ott békésen alvó macskát is felismerni vélte. – Vörös kód! Még egyszer ismétlem: vörös kód! A trófearablók újra támadnak! – harsogta Ioniță Oaia*, a Nyájszellem (eredetiben: Gazetă Spirituală Pentru Oi – GSPO) című bukaresti sportnapilap főszerkesztője. Szegény Hubának majd beszakadt a dobhártyája. Nem is tudott többé visszaaludni, így aztán minden szavát jól hallotta a reggeli lapértekezletnek. Át is adom neki a szót.
Tovább →

Ilyen még nem volt! Blogtörténeti kalandban volt részünk Medgyesen, Tisztelt Asztaltársak! Már délután fél hatkor elindultunk a kolozsvári repülőtér mellől. Bmiky, Pálfi Csaba, én és Bogrács Huba kényelmesen elfértünk RJA autójában, aki ezúttal nem csak blogunk fotósa, de sofőrje is volt egyszemélyben. Ha már újabban ilyen burzsujok lettünk, hogy saját sofőrünk is van. Útközben persze be nem állt a szánk, így aztán gyorsan elröpült az a két óra, amíg meg nem érkeztünk a tett helyszínére. Ahol rögtön egy hatalmas csalódás ért: kiderült, hogy Erdély legolcsóbb rumot áruló kocsmája sajnos már nem működik. Vigasztalhatatlanok voltunk. Különösen Huba.
Tovább →

Mostantól nem érem be ennyivel, fizessetek, ha azt akarjátok, hogy kussoljak. Mert ha egyszer én kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni… – Bogrács Huba ezekkel szavakkal búcsúzott az újdonsült klubvezetéstől. Legalábbis ő ezt állítja. Azt mondja, hogy ő mindent tud, többek között azt is, hogy miért nőttek meg hirtelen a jegyárak a KVSC hazai mérkőzéseire, de lakat van a száján, mert épp tekintélyes mennyiségű üzemanyagra tett szert teleportálója gondtalan üzemeltetéséhez.
Tovább →