„Ha nem is látod, nő a rizs” – idézte sorsával megbékélve Li Taj-pót, a halhatatlan kínai költőt Lü Juefeng. A CFR legfrissebb igazolása ugyan a fránya bürokrácia (hogy a kínai vagy a román hivatalnokok mocsarában kallódott el a játékengedélye, az teljesen lényegtelen) miatt egyelőre nem léphetett pályára a Lénárdfalvát legyőző második csapatban, de legalább végre végignézhetett egy valódi európai futballmérkőzést.
Igaz, a CMC-pálya lelátóiról hiányzott a többezres tömeg, de a csendesen szotyizó és az ellenfeleket vagy a bakizó játékosokat csak mérsékelten, tényleg csak végszükség esetén anyázó mintegy 100 néző legalább – idén tán utoljára – kellemes fociidőt fogott ki péntek délután. Csak a szél kavart be néha, tetszése szerint módosítva a kapuskirúgások röppályáját, és többmaroknyi rozsdaszínű falevelet sodorva a pályára, de a langyos napsütésben ez senkit sem zavart.
Idegeskedésre csak a vendégek edzője, a legendás máramarosi cselgép, Romulus Buia vetemedett, amikor a kőszívű váradi bíró, Răzvan Lădar, nem adott meg csapatának egy – valljuk be jogosnak tűnő – 11-est az első félidőben. Mivel a vendégek helyzeteit ezzel teljesen egészében fel is soroltuk, térjünk át a CFR játékára. Mert ez a meccs a CFR fiataljairól szólt, akik eléggé a pályáról lefocizták a Liga 3 ötödik csoportjának negyedék helyén álló Lénárdfalvát. Ha nincs Alin Bota, az egy évtizeddel ezelőtt a CFR-nél is megfordult (bár tétmeccsen egyszer sem játszó) kapus, akkor nagy verést is kaphattak volna, mint a Török Szultán Tuskó Hopkinstól. Így azonban megúszták eggyel, mert Şter két üres kapus helyzetéből csak egyet lőtt be, Petrilă pedig hiába osztott ki három pazar gólpasszt a második félidőben, ha a többiek kihagyták a ziccereket.
De a türelmes játék meghozta eredményét, a győzelem meglett, Lü Juefeng pedig tovább reménykedik, hogy egyszer majd ő is pályára léphet a CMC-pályán, amelyet alig pár perccel a lefújás után már tökmaghéjjal szórt tele feltámadó őszi szél.
CFR II–Felsőlénárdi ACS 1-0
CFR II: Ad. Rus – Chiriţă, Kereki, Konaré, Băican (Roş) – Ad. Pop (Cl. Petruş), Al. Petruş – Hamed (Petrilă), Şter (Pârv), Giurgean – Figueira.
Gólszerző: Şter (57.)
8 hozzászólás @ Türelem győzelmet terem
Pingback: Türelem győzelmet terem | Zongoracipelő
Din – Juv 2-0 , Gaz – Vii 1-2 , Kvsc – Bot 3-0 , Poli –
Cra 0-0 , Osk – Ast 0-1 , Tem – Chi 2-1 , Vol – Fcsb 0-3.
Úgy tűnik,hogy immár harminc éve elmarad a beruházás a CMC-pályán,azaz a játéktér akkor is jó volt,csak a lelátó és a többi körítés volt lepusztult állapotban.Mikor külső csűddel megküldtem a labdát úgy húszról,mindjárt a hosszúban kötött ki a laszti,szegény kapusnak esélyt sem hagyva.Le is mosta a Bánffyhunyadi Vigyázó a pályáról az akkori házigazdákat 🙂 No de változnak az idők,csak a körűlmények nem,amint látjuk…
Artex, én 78-82 között a k.vári Vénuszban, a megyeiben „vágtam” (Crisan Öcsi volt az edző), több szezonban is játszottunk a bánffyhunyadi Vlădeasaval (ennek volna a magyar negfelelője a Vigyázó?). Az egyik szezonban 4-2-re nyertünk „ott” (miután a hazaiak vezettek 2-0-ra a 20. percben), a visszavágón meg (a CMC melletti salakon) 5-1-re nyertünk. A hunyadiak gólját egy elég gyors, alacsony, barnább strác rugta (valami magyaros neve volt, Kudor, mintha), állítólag nem sokra rá elvitte a Vasutas…
Akkor még a junioroknál sem játszottam,és igen a Vlādeasaról van szó és annak gólkirályáról Kudor Duka Andrásról,aki valóban játszott is a Vasutasnál.Kokó volt szerintem a megyei bajnokság legkomplexebb gólvágója,nem véletlenül vitte el a CFR.Szerencsére alkalmam volt vele játszanom még a felnőtt csapatban, igazi nívós meccseken.Az akkori színvonalat megirigyelhetnék a mostani liga 3 vagy akár a liga kettőben is.
Nem tévedek ugye? 🙂
Köszi Artex! Örvendek, hogy van valaki, aki még emlékszik azokra az időkre! 60 körül már lerohanja -néha- a nosztalgia az embert… 🙂 Úgy igaz, az akkori (kolozs) „megyei” szinvonala simán verte a jelenlegi C liga nivóját, söt, szerintem nem volt messze a jelenlegi B-től sem… Persze, más idők voltak, nehéz igy „35-40 év közte” csapatokat hasonlitgatni… Mindenesetre az akkori Clujana, Dermata, Szamosújvár, Tehnofrig stb. kemény C ligás múlttal rendelkező csapatok voltak akkoriban, élmény volt ellenük játszani. Ott volt még a Metalul Rosu, a Kiskazánok, a Tordai CFR, a dési CFR, Szamosfalva, Fenes…Na ja, és az is benne volt a pakliban, hogy a csatáraikat minél hamarabb le kellett fektetni a főlegvári salakra… 🙂
A borzasztó az volt,hogy a két bányász csapat:Egeres és Iara a mumusunkká váltak,sosem tudtuk legyőzni őket,esetleg nagyon ritkán.
Amúgy a Moina stadion mellett is volt egy fekete salakos pálya,hogy ott melyik kolozsvári csapat játszott azt ne kérdezd,igaz ott még juniorként kergettem a labdát,egy párszor le is ment a plezúr.
A Vladeasa egyébként már csak a kolozs megyei ötödik ligában szerénykedik!
Artex, a Járát nem fogtam, Egerest igen. A Moina melletti fekete salakon a Metalul Rosu vágta otthoni meccseit, az egyiken játszott náluk Manu is („dulapul”), aki a Liga1-ből „jött” le oda… Az első ottani meccsünkön kikaptunk 3-2-re, egy gólt én is rugtam…