Tisztelt Asztal-, Dohányzóasztal-, Hokedli- és Foteltársak, úgy tűnik, a csapat akkor iszkol fel a Bundásliga dobogójára, ha a szurkolók némi vokális és tettleginzultust helyeznek kilátásba megfelelő határozottság közbejöttével. Legalábbis esz vala a Főlegvárról Hegyi Lajos mester3masával 3-1-re kitolonszolt Hagiék elleni meccs legfőbb tanulsága.

Asz mindenképpen valóságbavágó ténykérdés, hogy mióta december elején aszt mertem ide bepikkelyezni posztilag, hogy (mintha) kezd(ene) helyreállni a világ rendje, a Fijjugh egyre-másra botladosztak, mint Wágner úr a mindennapi szesztől. De ő öreg etyén, eszek pedig mint fijatalok. És mégis. DP, azaz Dan Petrescu pedig mindinkább emlékesztetni kezde a régi, rinyáló ringyós, „pet rescue” állatmenhely-formájú 1-kori önmagára, akitől már akkor is herótunk vala, csak a pofánverését halasztánk, bizakodván az utólagos enyhítő körülményekben. Amelyek akkor be is következének, méghozzá peren kívüli tárgyalás mellőzésével, bajnoki címek sorozatos megszerzése útján, ami akkor felvirágzásba is hoszta a Főlegvárt, mint az én megboldogult uralkodásom a Bolontsák-szigeteket. Szóval az ő hangja és ábrázatja sem vala kívánatos, mint elnyilatkozóé. De megjavula. Erre most megint.

Ahogy azt már Bmiky kartácsék rádiós köz- és vetítés során, nemkülönben pótkasztni* útján is több ízben, zamatban és aromában felvetették, a csapat legnagyobb hiányossága a gyenge védekeszés vala. Eszt a vélemént osztja Bőkezű Rócsild is, mióta egyik nézeteltérésünkből kifolyólag találkoza egyik könnyed úri balkezesemmel. Mert hiába üt asz ember sokat, azaz talál bele az ellen kapujába töpször, ha legalább ugyanannyit kap vissza – ráadásul nem a kaputól. A Vörös Vaszics járt egyszer így, amikor a kifelé nyíló szárnyas kapun betalált ugyan, de karját nem emelé fel védelmül, és így a visszacsapódó ellentámadás találat okán a fél arcát tönkre tevé. Mivel a kikötő környékén nincs műtőasztal, egy arra alkalmas tönkre tevénk Vaszics arcát, kihúzgálván belőle az oda nem illő kapuszárny-darabokat. Hát nem volt leányálom. Ráadásul az a fél arca már azelőtt is szemtelen volt, a látásra alkalmas golyó helyére illesztett bőr tapasszal. Úgyhogy az az oldala több szempontból is fokozottan hátrányos külsőt kölcsönöz neki, így javallottuk, hogy inkább a másik felét preferálja, ha pozitív hatást kíván elérni a feleknél. A rendőrségi profi- és profilfénképészek viszont változatlanul mindkét profilját meg szokták örökíteni azóta is, noha a kapu által átrendezett félorcájának megtekintését előzetes pszihó, picihó lógiai vizsgálat birtokában szabad megtekinteni, legalább 50 év feletti nyomozóknak. Ennyit a védekeszés fontosságáról.

Namármost, a Főlegvári Fijjugh védekeszése nem oldalsó, hanem belső, azaz közbülső hibás. Ami nem csekély veszély számbamegy. Mert hijába nem veretem be a jobb vagy a bal orcámat, ha köszben az ipse éppen a pofám kellős vagy kelletlen köszepén, sikeresen orrba vág. Esztétikai szempontból esz semmivel sem kívánatosabb, mint Vaszics sértett oldala. Szóval két jó belső védőt kellett volna igaszolni és bepikkelyezni a Főlegvárra, de esz elmarada. S akkor innen adód a nehézség a védekeszésben.

A szurkolók keresetlen szavakkal adák DP tudtára, hogy a Botos Sanyiék elleni döntetlen követkesztében – több érdekelt résztvevő fennforgása mellett – nyilvános plasztikai műtétre készülődnek az ő arcát illetően is. Mivel az arca így jobban kezdett volna hasonlítani Vaszicséra, asz edző nem várá meg, amíg kitolonszolják a Főlegvárról, hanem aszonnal gyomormenése leve. Amit nem is csodálok. Esz a gyomormenés vitte el őt a Főlegvárról éppen a Fárosz elleni meccs napján.

Tengerésznek nagy élmény látni, amikor valaki a világítótoronnyal látványosan elbánik. Főleg, ha nem jelez idejében, vagy éppen túlságosan is felhívja magára a figyelmet, mikor asz ember a csempészáruval megrakott sörhajón oldalirányból közelít feléje. És esz történt. A Fijjugh annyira megijedének az edzőnek beígért nyolc napon túl gyógyuló „suhik”-tól, hogy inkább ők osztották ki a „durr belét” Hagiéknak. A mi hősünk ama Hegyi Lajos vala, aki francia királyi nevet visel ugyan, de asz ő esetében nem tudom, hányadik lehet, mer a franciák 16-nál be- és lefejezték a Lajosok számozását. Azon kívül, mivel csak az olaszoknál fordula meg, kétlem, hogy született francia királyi vér csörgedezne benne, noha asztat folyni még nem láttam, és – kellő indok híján – magam sem folyattam.

De folyatom az elbeszélést, mer még akad köszlésbe illő. Szóval Hegyi Lajcsi (maradjunk ennél a kevésbé királyostöbbesnél) már a 8-adik percben betalált az ellenfél kapujába, majd a 37-ikben büntetőt is értékesíte. Már tarték tőle, hogy az edző lekapja a pályáról (DP kórosan retteg a mesterhármastul), de eszembe juta, hogy heves szurkolói fogadkozások tartják őt távol a helyszínről. Így hát marada Lajos tovább, és a 66. percben újfent betalála. Így leve ő Hármatbele Lajos. Csak el ne bízza magát, mert akkor ő is úgy járhat, mint ama mondásbéli vas, ami addig lesz ütve, amíg meleg. És esz nem üres felírás az oaklandi „Éljen a besurranó” festői kocsmájában. Személyesen megvizsgáltam. Szóval ezzel megnyugovának a kedélyek Főlegváron belül és kívül. Mindenki feledé a DP-nek kilátásba helyezett tolonszolást vagy a Citad Ellát. Aki a Főlegvár magasából messzire ellát. És azóta is ijesztget.

Az örömbe csupán apró üröm vegyüle Ottó számára, akinek a 71. percben Casap kilövé a kapuja alsó sarkából a vakondokot. Vagy a látondokot, mert látni látta, de nem ére oda időben. Bezzeg éppen 13 esztendővel ezelőtt a milánói boszorkánykonyhán szabad rúgásból Rada ugyanoda lövé asz labdát, de Handanovics, Kata Naccsó fattya boszorkányos gyorsasággal piszkálá ki ugyanonnét. No annyi baj legyen.

A Fijjugh most fellélegezhetnek, de csak kevéssé, mert vasárnap már Bukarestbe megy a Mozdony. A csapat jelen állapotában nem úgy fest, mint amely pár napon belül idegenbéli birkanyírást képez, mindenesetre egy meccsen belül vannak az első helytől. Ha DP az eszét és nem a száját veszi elő, még jobb dolgok is jöhetnek. Hoszhatnának két jó védőt is, de nem tudom, mi lehet a klubvezetők fejében rakományként agyvelő helyett, és ólmossal nem áll módomban kipuhatolni. Inkább kártyáznék 1-et a Zöld Pofával, semhogy ezeknek az észjárását málnaszőrileg megfejtsem. De aszért mindenkit őszintén üdvözlök a viszontírásig!

* Esz a pótkasztni olyan, mint az igazi kasztnik, csak ebben előbb elraktározzák, amit előre mond asz ember, hogy asztán később töltsék bele az igazi kasztniba, ami a rádió. És akkor onnét később is bármikor ki lehet hallgatni, mint Gombperecből a tényállást. Legalábbis így értettem én Bmiky kartácstul. Alanti asztaltársi kérésre szóba hozám a pótkasztnit, azaz beillesztém a pótkasztni szóba a linkjét az igazi kasztninak, amely maga a rádió, még ha nem is olyan furnírral van beborítva, mint a régiek, de azér ki lehet belőle hallgatni Bmiky kartácsékat. Csodálatos gépeszetek ezek, sokkal jobbak, mint a Radzeeren, és Csont Muki akárhányadik baráti pofontul sem tudná megfejteni a titkukat.

Fotók: RJA