Elég egyértelmű, hogy a KVSC–Grodno meccsen ki vót a jobb. A góltalan végeredmény viszont nem tükrözte ezt a valóságot. De most nem ettől írom a posztot. Hanem némileg a bosszúságtól. Mer esz nem 1-szerű.

A Konfetti Liba második selejtezőkörének első összecsapásaképpen a Nyeman Grodno fehérorosz csapat látogatott el a Főlegvárra. Azt nem mondhatnánk, hogy Törőcsik Mari halhatatlan dalával fogadtuk volna őket, de nekem már a sorshúzás után a Gyere te nímand, légy az enyém dallama zsongott a fejemben. Elég lett volna, ha nem a Nyeman, csak a meccs lesz a miénk. És majdnem így is lett. Vagy lapp? Vagy észt? Nem, nem: fehérorosz. De az észt ők is osztják rendesen, nemcsak a manysik. Nyemanysik. De eszt mellőzzük. Inkább visszavogulok.

Szóval, a bátran törtető Nyemanok elleni küzdelem többnyire kiegyenlített volt, viszont a meccs kulcspillanatát nem tudjuk feledni: a 71. percben Tahcidisz pazar kiugratását követően a teljesen szabályosan induló Korenica nemcsak a védőjét verte lóhosszal, hanem Belov kapust is kicselezte. A 25 éves fiatal kapus becsületesen oda is kalimpált, és Korenica lábát elrántva a kapu előtt 6 méterrel olyasféle varasbékává képezte át a csatárunkat, mint amilyen a vonattá átképezett André Rémieux lehetett, amint szépen oldalra billent az alatta hirtelen feltörekvő korallzátonyon. És miközben ezt az egyértelmű helyzetet a gépeszetekről egyébként feszt az ugatását járató Csont Muki sem vonhatta volna kétségbe, így mindenki büntetőre várt, hát Gigović bosnyák játékvezető az egyik partjelző intésére lest intett. Hogy Perić vagy Kadić volt-e ama vaksi, aki a teljesen szabályos indulást lesnek látta, kevéssé fontos. Nekem Jellačić óta hadonászhatnak, amerre akarnak. Az is lest intett Bécs felé futtában, karddal, amit aztán nagy hősiesen kőszoborba is merevítettek Zágrábban, nehogy megint kereket oldjon a lelkem.

Nem, most nem a partjelzőre haragszunk. Errare humanum est, és ez még a taccsbírókra is vonatkozik, főleg, ha emberszabásúak. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy a bírók és a taccsbírók, különösen manapság, egyre inkább holtversenyben vannak a régebbi idők szállás- és fedélzetmestereivel, akik között, mint köztudott, elég ritka az okos. Mégis, hogy a tárgyba térjünk, itt most a drága gittegylet, az UEFA a ludas. Korábban ugyanis az volt a szabály, hogy a videobíró, ama bizonyos VAR csak a Burzsulyok Ligája (hogy miért nem Bajnokok Ligája, azt egy korábbi posztban már kifejtettük) selejtező- és csoportköreiben működik. A magunkfajta mezítlábas „pahhrrasztok” elégedjenek meg a hagyományos bíráskodással. Idéntől javulás van: most már nemcsak a BL-ben, hanem az EL-ben is alkalmazzák a VAR-t, már az első selejtezőkörtől. Na de a bennünket jelenleg érdeklő Konfetti Liba esetében az első és a második selejtezőkör még VAR-mentes. És ez pont a második kör. Pech, mondhatnánk. Majd a harmadiktól már VAR is lesz.

Kicsit olyan ez, mint a nem is olyan régen fokozatosan bevezetett rabszolga-felszabadító törvényhozás bizonyos, bennünket minduntalan nagy előszeretettel bíráló fejlett demokráciákban. Mert miért is ne lehetne ezt egyszerre csinálni? A kisebb focival büszkélkedő csapatoknak miért nem lehet egyből ugyanazzal a mércével mérni az igazságot? Főleg, ha a szóban forgó, fennforgó és kézenfekvő technológia már úgyis rendelkezésre áll, sőt: a Konfetti Ligánál alacsonyabb szintű Bundásligában is alkalmazzák. A végén még túlságosan elbíznák magukat, nemdebár? Talán azt is külön meg kellene köszönnünk az UEFAfejűeknek, hogy a kis Fijjugh egyből stoplis cipőt húzhatnak, mint a nagyok, és nem kötelesek mondjuk két fordulón keresztül mezítláb játszani.

Mert esz már csak így van. Asz ő nagyfiúik, mint például a kedves Beléig Sonka (Bellingham) ety ekész stadionnyi embernek bemutathatnak, mégsem jár érte a következő meccs(ek)ről való eltiltás, ha viszont a Puskásban 66 ezer szurkoló közül a BBC kommentátora három (!) csúnyán mutogató embert lát és ezek közül a tévének egyet (!) sikerül lencsevégre kapnia, akkor másnap a sorskegyelméből hirtelenszőke borzas brit miniszterelnök (!) is kifejti abbéli véleményét, hogy mekkora tahók is vagyunk mink. Hát ha eccer ideadnák nekem a kormányt, én biztosan úgy zátonyra futnék velük véletlenül, hogy rögvest megirigyelnék a Derémittő Andriő utasainak sorsát.

Na, de vessük le szépen a cipőnket a fesztelenség jelképeként itt a főlegvári koronatanácsban, és nyugodjunk meg, hogy mék nincs veszve semmi. A Citad Ella még nem mondta ki a végső szót, és Győrött még magunk alá gyirmótolhatjuk a fehérorosz nyimandokat. Azelőtt még lesz ugyan egy krajovai-regáti ostrom a Főlegvár ellen, de reméljük, hogy asz rövid testgyakorlásnak bizonyul, különösen, hogy a juhok az imént rendesen beléfutottak az acélkésbe. És ha ezen a selejtezőkörön sikeresen túljutunk, a következőben már nem kell készpénznek venni olyanokat, mint a régi időkben, hogyaszongya Maradonának két feje, Thierry Henrinek pedig három lába van. A viszontírásra!

Fotók: RJA