Úgy tűnik, ama bizonyos berni Wankdorfstadion nem a mi esetünk. 1954-ben ugyanezen a pályán Puskásék 3-2-re veszítették el a világbajnoksági döntőt: mint utóbb kiderült, nem csekély bírói hiba révén, hiszen William Ling angol játékvezető nem adta meg Puskás egyenlítő találatát. Most mondjuk azt, hogy jóval kisebb szinten, de ugyanígy járt a főlegvári csapat is a berni takonpócok ellen?

Nehezen szántam rá magam erre a posztra, kedves Asztaltársak. A foci elvileg sport (lenne), nem politika. És Bernben az is volt: egészen pontosan a 84. percig, Debeljuh találatáig. Attól kezdve a találkozó nyomokban sem emlékeztetett arra, amit hétköznapi nyelven labdarúgásnak neveznek. A szomorú az, hogy ennek egyetlen ember volt az oka: Benoît Bastien francia játékvezető.

Puskásék ugyanazzal az angol bíróval 8-3-ra verték a csoportkörben az akkor talán (a döntőhöz képest) valamivel kevesebb metamfetamint fogyasztó nyugatnémeteket. Ezt a nyilvánvaló győzelmet még a Wembleyben elszenvedett 6-3-as vereség miatt csöndben fogát csikorgató Ling sem tudta elvenni a magyaroktól. Az, hogy ugyanőt bízták meg a VB-döntő levezetésével, több volt, mint bizarr. De fogjuk rá, hogy rég vót.

A minap a párizsi PSG-Basaksehir meccsen lezajlott Koltzeszku-féle affértól zengett a fél futballvilág. Ekkora tahót ritkán hordott a hátán a labdarúgás kies zöld gyepe. No persze, a regátban szép számmal akadnak ilyenek, de erről jobb, ha nem tud a tisztelt nagyérdemű. Persze, ez nemcsak Koltzeszkura, hanem a többi román játékvezetőre, sőt az egész romániai futballra árnyékot vetett. A franciák különösen köszörülték a nyelvüket (meg a kardokat, bicskákat, testhezálló zsebkéseket, idegenlégiós bajonettet, miegymást). Na, erre kapunk egy 37 éves francia bírót a berniek elleni meccsre Benoît Bastien illusztris személyében.

Csak halkan jegyzem meg, hogy jobb helyeken az illendőség íratlan szabálya megkívánja: a bíró legyen a legidősebb a pályán. Na, ehhez képest a 102 percet lendületesen végigjátszó Hoban öregebb nála. Értem én, hogy a Young Boys mellé bírónak is takonpóc korú dukál (főleg ha az a cél, hogy ők győzzenek), és az is igaz, hogy ha valaki 28 évesen már futballbíró, annak tulajdonképpen a focihoz, mint játékhoz kevés köze lehet, de akkor is. Minimum esztétikai kifogás merülhet fel. Erre már csak a cinikus Diogenész megjegyzése szolgáltat magyarázatot. Amikor az egyik sikertelen birkózó orvoslásra adta a fejét, Diogenész azt kérdezte tőle: „Így akarsz bosszút állni azokon, akik korábban a földhöz vágtak?”

Szó ami szó, Bastien bírói kvalitásait nem érheti kifogás. A mérkőzést ugyanis – amelyet néhány rövid epizód kivételével a mieink mindvégig ellenőrzés alatt és úgyszólván a kezükben tartottak – gyakorlatilag kifogástalanul vezette, pontosan Debeljuh góljáig. Na és itt lóg ki, kedves Asztaltársak, no nem a lóláb, hanem akkora ménes, hogy csikós legyen a talpán, aki mindet befogja a széles magyar pusztán. Mert ha Bastien mindvégig kisebb-nagyobb hibákat ejt, fordítva fúj, bizonytalankodik, rosszul dönt, stb., akkor azt mondhatnánk, hogy rossz bíró, és ezzel el lenne intézve. De nem. Bastien csaknem kiváló játékvezetőnek bizonyult kb. a 70. perc környékéig. Azért addig, mert az utolsó húsz percben a szinte kezdettől fogva undok kiscsapat-mentalitással a számára továbbjutást jelentő null-nullás eredményt konzerválandó, a mocsok berni bocsok olyan időhúzásos-fetrengéses színjátéksorozatot mutattak be, mintha városuk címerállatához híven máris hibernálni akarna mindenik: hagyják már őket ezzel a focival, fújják le a meccset, béke poraikra stb. És Bastien meglehetősen sokat eltűrt nekik: jóval többet, mint amit egy ilyen színvonalú tornán el lehet nézni. Azért ez mégsem a Bundásliga börögáni hatodosztályának műkedvelő öregfiú-rangadója, na. Szóval szégyen vala erősen. Arról nem is beszélve, hogy a műfű eleve a hazaiaknak kedvezett, hiszen mink nem szoktunk hozzá, ők pedig feszt ezen edzenek és ezen játsszák a tétmeccseiket is. Mert ugye „szegény” kismackóknak nincs külön edzőpályájuk, a hagyományos gyep pedig nem bírná ki az intenzív használatot. Nem tudom, értik-e a Tisztelt Asztaltársak: a svájci futballbajnoknak nincs külön edzőpályája. Minnyá krokodilkönnybe lábad a szemem, mint a koala meg a pandamacinak: hogy is mondták a nyolcvanas években? Szeretnék én szegény ember lenni Svájcban. Minnyá gyűjtést szervezek nekik, komolyan mondom. Az ujjaim is remegnek a megindultságtól, amint e sorokat pötyögöm. Éppen most fújtam ki az orromat, miután a könnyáztatta papírzsebkendőkkel már megtelt a konyhai kagylónk alatti szemeteskuka. Szóval.

Erre jött – mint derült égből ama közmondásbeli ólmosbot – Rondón kapufája nyomán Debeljuh igazi 9-esre valló gólja. A svájci tévések frusztrációját – akiknek ettől a góltól valószínűleg a torkukon akadt a prézlishús meg a sültkrumpli (medvetalpat csak nem szolgálnak fel a mobil közvetítő-stúdióban!) – az is jelezte, hogy csaknem pixelnyi részletességgel kinagyítottan igyekezték unos-untalan visszajátszani a helyzetet, hátha kiderül, hogy Debeljuh cipője mégiscsak fél számmal nagyobb, mint a legutolsó svájci védőé, és az orra előtt lekonyuló műfűszál mégiscsak fél milliméterrel (de lehet, hogy inkább három és fél mikronnal) közelebb volt a svájci kapuhoz, mint az imént említett ugyanazon svájci védő stoplija alatt görnyedő másik műfűszál. De az is lehet, hogy csupán az az eltérés, hogy a Debeljuh által meghajlított fűszál 5 és fél fokkal élesebb szöget zárt be az ősi kanton anyaföldjével, mint a másik, és akkor már diadalmasan fel lehet kiáltani, hogy les vót! És máris tovább tömhetik magukba két pofára a francia Svájcból odacsempészett, nyúlós fondue-t (már ha valami ehetőt szeretnének fogyasztani a világhírű svájci konyha remekei helyett). Hát nem derült ki. És ettől valszeg sok derék helvéciai tévésnek elment az élettől a kedve, hiszen Svájc zivataros, véráztatta történelmében ennél hatalmasabb tragédiára emberemlékezet óta nem volt példa. De tényleg nem. No mindegy.

És ettől a pillanattól kezdve, amely, jól jegyezzük meg: a meccsnek az a momentuma, amikortól kezdve a KVSC áll továbbjutásra, Bastien hirtelen elfelejt jól bíráskodni. A bírónak nemcsak azért illik kicsit idősebbnek lennie, hogy tekintélye legyen, hanem azért is, hogy legalább koránál fogva ne kezdjen el kakaskodni. Na de ha egyszer gall az illető, akinek a kakas a nemzeti állata, ráadásul Gallia azon északkeleti Vosges hegyes tartományából való, ahol maga Jeanne d’Arc is született, hát ezt így nem igazán lehet megállni. Bastiennek sem sikerült. Ezért hegyi francia ő. Amikor Nándorfehérvári a 90. percben – több tekintélyes szakember véleménye szerint – a labdát szabályosan elbokszolta Zesiger elől, majd a halántékához ért (legrosszabb esetben is súrolva azt), az esettől legalább 10-12 méterre, a tizenhatos távolabbi sarkában, legalább hét mezőnyjátékos takarásában álló gall kiskakas büntetőt ítél, sőt mi több, azonnali piros lappal kiszórja Balgradeant is. Azon túl, hogy a hazatérő Edy Jordanescunak igazat kell adnunk, aki szerint a bírói stáb biciklivel jött Bernbe, és talán olcsóbb lett volna egyből svájci játékvezetőket nevezni, hogy simább legyen az ügy, az sem mellékes, hogy a Balgradean mellől, mint a „zollstock” lezuhanó Zesiger a feje búbját fogta, amit a kapus meg sem érintett.

A többit tudjuk. Nsame berúgja a büntetőt, amit Sandomierski hajszál híján csaknem kivédett, aztán Bastien észbe kap, hogy ennyire nyilvánvaló részrehajlást mégiscsak kompenzálni kellene valamivel, így két perc múlva kiszórja a gólszerzőt, de végül úgy megörül Gaudino góljának (amivel a takonpócok már bebetonozták a továbbjutást), hogy a 98. percben önfeledten újabb direkt pirosat ad Djokovicsnak reklamálásért. Pedig az lenne a dolga, hogy ő csillapítsa le a berzenkedő, kakaskodó 22 játékost. Sajnos, Helvéciában eléggé el nem ítélhető módon nem divat az adventi kakasütés, mert ebből a kedves testgyakorlásból ugyanvalóst kivette volna a részét mindenki, aki csak kicsit is szereti, ha a foci a fociról szól. Ez volt az a pillanat, amikor a szinte kínzóan tárgyilagos nyugalmából egyszerűen kizökkenthetetlen Bmiky kartárs is így fogalmazott a kolozsvári rádióban: nem akar összeesküvés-elméleteket gyártani, de ez nagyon olybá tűnik, mintha a franciák bosszúja lenne Koltzeszku miatt. Igen, némely összeesküvés-elméletekben az a kényelmetlen, amikor kiderül, hogy igazak. A magam részéről nem gondolom, hogy Bastien valamilyen összeesküvés része volna: no nem azért, mintha nem lenne rá kapható, hanem mert ahhoz túlságosan hülye. Komoly összeesküvésbe nyilván be sem vennék, ha nem akarnak eleve lebukni. Ő egyszerűen csak személyiségzavaros hegyi gall kiskakas, aki élete legnagyobb pillanatában nem bírt uralkodni magán. De egyben be is igazolta, hogy az általa lenézett román bírók csúfneve (hegyi franciák) őreá is ugyanúgy érvényes: sőt, ha szülőföldje domborzatát is figyelembe vesszük, a minősítő jelzővel együtt érvényes.

A dolog szakmai részéhez még egy észrevétel: abból a távolságból, szögből és takarásból, ahol Bastien állt, akkor sem láthatta volna tisztán, hogy mi történt Balgradean és Zesiger között, ha előre szólnak neki, mire figyeljen. Hát ezért van az embernek partjelzője, ugyebár. Akinek – a felvételek egyértelmű tanúsága szerint – mindvégig lent maradt a zászlója, és esze ágában sem volt megrázni, amikor Zesiger eljátszotta a hattyú halálát. Azok, akik a büntető jogosságát védelmezik, a meccs egyik korábbi jelenetét idézgetik, amikor a 43. percben Nsame elrúgja a labdát Balgradean mellett, amely a kapu mellett gurul ki a pályáról, a csatár pedig elbotlik a kapus lábában. Na ugye, mondják, ha Bastien a KVSC ellen fújt volna, már akkor kiállíthatta volna a kapusunkat. Ezzel az érveléssel két gond van: 1. Amíg a takonpócok álltak továbbjutásra (azaz 0-0 volt az állás), Bastiennek gyakorlatilag nem volt téves ítélete. 2. Nsame lesen volt, a partjelző be is intette, és Bastien ezt fújta vissza, tehát akkor sem járt volna büntető, ha Balgradean tényleg elakasztja. Na és pontosan ez a legnagyobb baj: a 43. percben, amikor a berniek állnak továbbjutásra, Bastien – aki ezt a helyzetet sem láthatta jól – profi játékvezető módján elhitte a partjelzőjének, hogy a svájci csatár lesen volt, és ennek megfelelően ítélt. Amikor viszont már mi álltunk továbbjutásra a 90. percben – egy olyan helyzetnél, amit a 43. percben lezajlotthoz képest n-szer kevésbé láthatott jól – ugyanaz a Bastien, ugyanannak a partjelzőjének nem hiszi el, hogy nem történt szabálytalanság, és befújja a büntetőt, kiszórja a kapust, és bennünket is az EL-ből. Na erre mondom én, hogy az ilyen mackókkal kokettáló, fura hajlamú kiskakasokat ideje vóna visszaterelni a baromfiudvarba, ahova valók.

De sebaj, fiúk! Idén is emelt fővel távozunk az EL-ből. Ez nem elveszített, hanem eltulajdonított meccs volt, a berni Wankdorfstadion továbbra is átkozott műgyepén. A hibernáló takonpócokat és a feltűnési viszketegségben szenvedő gall kiskakasokat hátrahagyva vasárnap nézzünk bőszen farkasszemet a regáti juhokkal, akik között ugyanvalóst szép számmal akadnak virgonc báránykák is. Jó lenne kitömni őket néhány góllal, hadd ne bégessenek hiába hazafelé menet. Hajrá fiúk!