„Na asztán következett egy rövid testgyakorlás, amiután elástam (s. k.)” – körülbelül így foglalhatta volna össze a Firmin nevű fénképészt némileg idő előtt örök nyugalomra helyező Fülig Jimmy a Főlegváron lezajlott, a mieink egygólos győzelmével végződő KVSC-Jászvásár összecsapást.

A dolog szépséghibája legfennebb annyi, hogy a pofonok koronázatlan királyától kölcsönzött „rövid testgyakorlás” valóban rövidre sikeredett. A Vasutas gyönyörűen megnyomta az első félidőt, a klubnál még fellelhető, „maradék” Mureșan be is verte az első szögletből Djokovics fejéről továbbított labdát, s azzal a történet a 19. percben, az első kaput eltaláló lövéssel tulajdonképpen véget is ért. A Boldogság-szigetek rövid, de annál emlékezetesebb epizód-uralkodója módján tehát idő előtt nyugalomra helyeztük az alig elkezdődött találkozót. A szünetig a fiúk – változó intenzitással – folytatták ugyan a testgyakorlást, de a második félidőben inkább afféle levezető mutatványokat láttunk, amelyekhez az ellenfél fiataljai amolyan masszőr-dögönyöző-kondifenntartó szerepekhez jutottak. Ehhez nyilván megint kellettek részünkről a tapasztalt, sőt dörzsölt vén rókák, és noha a jászvásáriak mindegyre vérszemet kaptak, igazi vérszagot mégsem foghattak.

Láthattuk ismét Viníciust a védelemben, ami kifejezetten jólesett. Culio labdaszerzései, pontrúgás-kiharcolásai, az ellenfél lendületét megfelelően töredező megmozdulásai alkalmilag parádésak is voltak. Az ellenfél nyilván hatalmas frusztrációt gyűjthetett fel a végére (emlékezzünk csak a később beszállt Deac és Omrani két szöglet-lazázására, amivel konkrétan ledarálták a hosszabbítási perceket), és noha eljutottak egy-két kósza lövésig, késpengén nem táncolt a meccs kimenete. Mindaddig, amíg nem bízzák el magukat a fiúk – mert az a bizonyos „art of living dangerously” nem annyira begyakorolt módszerünk, hogy bármiféle stratégiává lehetne előléptetni – ezzel a húsdaráló, majd ön- és környezetkímélő üzemmóddal jó néhány Bundásliga-ellenfél mégis legyűrhető. Nyilván kulcsfontosságú, hogy mely csapatok ellen és milyen összefüggésben alkalmazzák.

Ez a „megvan a kötelező, rá se ránts, fegyvert a vállra” esetleg „gyerünk a kocsmába” (ld. Omrani?) attitűd azonban óvatosságra int. Erre figyelmeztetett Camora is, aki szerint a csapat „a második félidőben nem létezett”, illetve, hogy „jobb meccseket kell játszanunk, ha újfent bajnokok akarunk lenni”. Hogy ebben Marian Copilu visszatérése, illetve a derekabbik Mureșan távozása (vajon tényleg távozott?) milyen szerepet játszik majd, az a holnap zenéje. A magam részéről (naivan?) megvárnám, hogy a klub hivatalosan bejelentse az öregúr leköszönését. Minden közelmúltbeli csetepaté ellenére ennyivel talán tartoznának neki…

Jövő vasárnap Sepsiszentgyörgyre utaznak a fiúk. Addig jót pihenhetnek, és ha kissé engedékenyek is kívánunk lenni, a minimális győzelem ott is elég lesz. Ráérünk kitömni pl. Botos Sanyiékat náluk odahaza, vagy a dunamellékieket a Főlegváron. Csak semmi kapkodás. Hajrá fiúk!

Fotók: Riti József Attila