A CFR–KVSC, azaz a Cifra Futballt Robotoló–Kolozsvári Vagányok Simlis Clubja herceget választott tavaly nyáron. Egy szezon kellett, hogy kiderüljön, hogy koldus lesz vagy királyfi, de végül az utóbbi jött be. A mi Hamletünk egy kicsit ugyan Petrescu, de nagyon Dan. Vagy inkább Dán. Szóval Hamlet.

Nem a dánság az egyetlen hasonlóság a shakespeari királyfi és Petrescu között, hiszen mindkettőt motiválta a bosszú, amíg az előbbi apja gyilkosán, az utóbbi a csúnya gonosz médián és minden kritizálóján akart bosszút állni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Petrescu némileg nemesebb módszert választott. Mindkettő hirtelen haragú és tépelődő alkat, de mostmár befejezem, szép dolog az irodalom, de egy szurkolói blogon a foci még szebb. (Ahogy mondani szokták, az ígéret szép szó, de a Freundschaftsbezeugung még szebb.)

A mi Hamletünk idén egy teljesen új kerettel, az első szezonjában:
# Nemhogy nem kapott ki hazai pályán, de itthon egyszer sem vezetett senki ellenünk – klubrekord
# 3, azaz HÁROM meccset vesztett el összesen a teljes bajnokságban – klubrekord
# 19 gólt kapott összesen (2 meccsel többet játszva) – klubrekord
# 22 meccsen nem kapott gólt – klubrekord
# 79 pontot szerzett (2 meccsel többet játszva) – klubrekord

Ennek az eredménye mindenki számára ismert, a KVSC, a Liga 1 2017-2018-as kiírását megnyerve ismét BAJNOKCSAPAT.  😀  😀 (Ezt nem lehet elégszer leírni)

Végignéztem és olvastam tucatnyi videót, jónéhány interjút, és lassan retrospektív kirajzolódik a szezonnak az a része, ami valahogy rejtve maradt. Például Hamlet személyiségéről csak dubiózus információink voltak, a média előszeretettel kritizálta a stílusát, mondván, hogy durva a játékosokkal, meccsek közben tombol, stb. Én úgy voltam vele, hogy nem lehet stabil csapatot felépíteni pszichológia nélkül, elvégre ahogy Platón mondta „nézzük meg, hogy miként reagálja le a bajnoki címet, elvégre abból ismerszik meg a legjobban”.  Ja nem, ezt én mondtam, Platón azt mondta: „Ahol az egész gyengélkedik, lehetetlen, hogy a rész egészséges legyen.” (Ha rosszul írtam, Mcpásztori kijavít 🙂 )

Ebből kiindulva a mi Hamletünk nem lehet sem pocsék motivátor, sem rossz pszichológus. Kíváncsi voltam, hogy reagálja le a bajnoki címet mennyire fényezi magát, kiemel-e egyes játékosokat stb. Meglepődtem a sajtótájékoztatón. Hamlet mintha fiatalodott volna fél évet, egyszer még el is mosolyogta magát, elmesélte hogy lekerült róla a stressz, hogy nehezen aludt az elmúlt hónapokban, és hogy miután a juhok egyenlítettek a 93. percben minden játékosától külön megkérdezte, hogy akarja-e folytatni. Azt is mondta, hogy ez egy taktika volt részéről, és bejött mert mindenki ment előre mint a mérgezett egér.

Természetesen az orrára koppintott a defenzív játékot kritizálóknak egy ,,naugye igazam volt” mondattal, utána meg elmondta, hogy tudja, hogy nehéz eset, hogy sok csapatmegbeszélést tart és hogy a játékosainak nincs könnyű életük mellette. Aminek örültem, hogy nem csak megköszönte a játékosainak az áldozatos munkát, hanem nem emelt ki senkit, azt mondta, hogy a bajnoki cím mind a 27 játékos egyforma érdeme. Ez tetszett, ezt olyan régivágású edzőktől látni manapság, mint Ancelotti. Mourinho például kifejezetten szereti a kudarcokat rákenni valakire, vagy kiemelni valakit. Nekem nem szimpatikus, de van aki szerint növeli a versenyhelyzetet.

Ami a meccsek közbeni tombolást illeti:
Jürgen Klopp, Borussia Dortmund

Louis van Gaal, Manchester United

José Mourinho, Real Madrid

Ilyen a futball, ha nagy tétje van, szerintem ezekhez képest Hamlet igazán visszafogott.

Volt egy egyértelműen rossz periódusunk, amikor négy meccsből csak egyet sikerült megnyerni áprilisban, és a Sporting Berbécs visszaelőzött. Sorban KVSC–Astra 1-1 (április 8) vezetésről, Viitorul–KVSC 1-2 (április 15), Poli Iasi–KVSC 1-1 (ápr. 22), FCSB–KVSC 1-1 (ápr. 29). Nem igazán impozáns eredménysor, nem értettem a bajnoki cím kapujában mi történhetett. A sajtótájékoztatón egy újságíró megkérdezte Hamletet, hogy miként élte meg a barátja, Ray Wilkins halálát. Petrescu, aki Wilkins tanítványa volt a Chelseanél anno, azt válaszolta, hogy olyan volt neki, mintha az apja lett volna. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz, én biztos nem mondanék ilyent bárkire, és főleg nem utaznék el Londonba a megemlékezésre. Nem mondom, hogy ez okozta a rossz szériát, de lehetett köze hozzá, vagy csak én vagyok túl szentimentális.

A Hamletről szóló ezelőtti posztomban kifejtettem a véleményem a defenzív fociról, szerintem a bajnoki cím nem cáfolt rám. Úgy gondolom, hogy ezzel a filozófiával előre lehet jutni, és bár a Bajnokok Ligája csoportkör elérhetetlen az új szabályok miatt, az Európa Ligát kis szerencsével meg lehet csípni.

Mind tudjuk, hogy kínai csapat csábítgatja Hamletet mindenféle álomfizetéssel, tudom, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem, de én nem örülnék ha elmenne. Meggyőződésem, hogy tudna rotálni a bajnokságban, hogy a játékunk legalább ilyen jó lenne, és szerintem nem is engedné szélnek ereszteni a jelenlegi keretet, amire egy új edző érkezésével elég nagy esély lenne. Egy biztos, ha megy, ha marad, többet nem fogom Pet Rescuezni.