Tisztelt Asztaltársak, őszinte vallomással tartozom: nem nézek már sem thrillereket, sem horrorfilmeket. A klasszikusokat láttam, de egyik műfaj sem tartozik a kedvenceim közé. A zsigeri feszültségnél jobban szeretem a mentális feszültséget, töredelmesen bevallom: kamaradráma rajongó vagyok. Hogy jön ez most ide? – kérdezhetné bárki joggal. Nos úgy, hogy kerek három hete úgy érzem, hogy horrorfilmbe csöppentem, a ,,félős zene” pedig egyre hangosabb és hangosabb. A történetvezetés egyszerű.

Megismerjük a főszereplőt, talán meg is kedveljük egy kicsit ( az első hét meccsen 19 pontot szerez a KVSC), aztán felfedezzük, hogy valaki követi a csinos hölgyet, a nyugalmat valami beárnyékolja (Poli–KVSC 4-3). Utána minden jóban van egy kis rossz, nem tudjuk nem észrevenni, hogy bár a nap süt, az esték egyre vészjóslóbbak (50 perc emberelőnyben is izgulni kell a Craiova elleni meccs végén, pedig otthon játszunk, a fő rivális ellen vezetésről elbukunk két pontot szintén hazai pályán, a bűngyenge Astra ellen két gólt kapunk, a meccsvégi koncentráció hanyatlik, egyik-másik kulcsjátékosunk saját szintje alatt teljesít).

A film tetőpontján pedig, a gonosztevő bejut a fiatal főhősnő hajlékába, tudjuk, hogy minden eldől nemsokára (KVSC-Botoşani 0-0). A címszereplő, nemhogy nem veszi észre a betolakodót, hanem egyenesen kiszolgáltatja magát neki, és tusolni indul (Viitorul–KVSC 1-0). A zene egyre hangosabb és hangosabb. A gonosztevő lassan elindul felfele a lépcsőn, a sötét lepel hullámzik a levegőben, a telihold sápadt fényét pedig eltakarja egy sűrű felhő (Botoşani elleni kiesés a kupából). A gazember keze pedig a függönyön…

Mi lesz a történet vége? Elveszítjük a féltett első helyet egy alsóházi csapat ellen? Mert félreértés ne essék, ha a Sporting Berbécs megveri a Craiovát (vagy fordítva), és mi nem nyerünk a Medgyes ellen, akkor a kávé lefőtt, megelőztek minket és egy teljesen új bajnokság kezdődik. Egy olyan bajnokság, ahol egyenrangú felek vagyunk, ahol bármi megtörténhet. Nincs már mentális előny sem, nincs semmi. Ha leadtuk azt a rengeteg pontot, amivel vezettük az idei kiírást, akkor már nem a nyájnak kell mutatni valamit, hanem nekünk. Megint a mi térfelünkön van a labda és ezt nem szeretnénk. Kulcsmeccs a vasárnapi

De térjünk egy kicsit vissza a filmre. Ki lehet a gonosztevő, aki kedvencünket veszélyezteti, kinek ,,a kezében a kés”? Tanulmányaim során olvastam ezt-azt kriminálpszichológia témakörben, lássuk milyen profilt tudok összehozni.

Szerintem settenkedő gyilkosunk hatalmas egóval és rengeteg frusztrációval rendelkezik. A legtöbb bűnözőnél a gyermekkori frusztrációk kommunikációs problémákhoz vezetnek. Emiatt nem tartom kizártnak, hogy ocsmányul viselkedik a játékosaival beosztottjaival, sőt azt sem hogy komoly problémákat titkol el a környezete elől, például nem szól, hogy a csapat legfontosabb szélsője sérült. Makacsnak gondolom, olyannak, aki inkább megbukik, minthogy belássa a tévedéseit. Mondjuk egy belső középpályást játszat állandóan szélsőként, de az is elképzelhető, hogy olyan védőt nevez a kezdőbe, aki instabilan teljesít. Még azt sem tartom kizártnak, hogy Mureşannak hívják a játékost, és valamelyik csapat körül ólálkodó játékosügynök embere.
Olyan bűnözőt keresünk, Tisztelt Asztaltársak, aki azt hiszi, hogy kockázatvállalás nélkül egyetlen ultradefenzív felállással bajnokságot lehet nyerni. Aki a kockázatkerülés oltárán feláldozza csapata legnagyobb erényét, az alkalmazkodóképességet.

Bogrács Huba kartács segítségével találtam egy kriminalisztikai rajzolót, aki fantomképet készített a feltételezett elkövetőről. Ha valaki felismeri szóljon bátran!

Ilyesféle kezdőkre számítunk (by bmiky):

CFR: Arlauskis – Manea, Vinicius, Boli, Camora – Hoban – Păun, Nistor, Djokovic, Moutinho – Baldé. Sérült: Nouvier. Eltiltva: Deac, Culio. 
Medgyes: Greab – Zderic, Sirghi, M. Constantin, De Vriesse – Neagu, Bic – Romeo, Manole, Chamed – Lokaj. 

.