asa_cfr_tiagolopesLaci kontra Laci meccset produkált az ASA és a KVSC a falevelekkel együtt sárgába, sőt rőtvörösbe forduló marosvásárhelyi őszi estén. Sárga Balázs úr nyílt lapokkal játszott, és becsületesen meg is lapogatta a fiúkat. Egyetlen ember – tudniillik Petrucci – kivételével megérdemelten.

Ülünk az autóban a fiammal. Ez a kiruccanás ma nálam óhatatlanul posztot képez. Az erre vonatkozó tényállást Bmiky kartárs még inkább megerősíti. Úgy kell nekem, ha éppen meccsnapon – meccsoda véletlen egybeesés! – éppen szülővárosom, Marosvásárhely felé indulok rokonlátogatásra. Meccs ide, meccs oda, meccsoda gondolatritmus: hát föl is merül bennem pillanatra, hogy bizony több, mint 30 esztendeje is van már annak, amikor a Víkenden ért az a kitüntetés, hogy két-három passzt válthattam az ott áthaladó Bölöni Lacival. Mihelyst kiejtem a nevét, Andris kérdezősködni kezd, így nyilván a Dino Zoffnak rúgott válogatott gólját mesélem el elsőre. A csevegés pedig folytatódik, hol élénkebben, hol csökkenő intenzitással.

Fél hat tájban érkezünk a vásárhelyi focipályához. Odakanyarodom a parkolóba. Kiszállunk. Néhány biztonsági őr kissé összevont szemöldökkel néz ránk. Ja persze – esik le a tantuszom – a rendszámom, ugyebár, kolozsvári. Megnyugtatom őket, hogy csak jegyet veszünk, oszt hamarosan húzunk elfele, mire sűrűn és elismerően bólogatnak.

Andris olyan természetességgel száll ki az autóból a KVSC-trikóban, mintha legalábbis a Gépész utca tövében volnánk. Majd hirtelen észbe kap, s szinte suttogva kérdezi:
– Apa, nem kéne valamit rávennem erre a pólóra?
– Tán csak nem fázol, édes fiam? – kérdezem hamiskásan. Mire ő:
– Dehogy fázom, apa. De nem vernek meg itt ezért?

ASA_plakatKörülnéztem. Néhány ember álldogált a közelünkben. Egyikük mintha meghallotta volna a fiam kérdését, ugyanis elmosolyodott. Gond nélkül jegyet váltottunk, a parkolóban pedig lefényképeztük az ott veszteglő Ford Mustangot, Andris álomautóját. Közben megcsodáltam a többségi városi vezetés teljesen eredeti plakátszövegét, amellyel a magyar ajkú szurkolókat kívánták a meccsekre csalogatni, hogyaszongya: „Hej, hej, hajrá! Gyertek mind a stadionra!”

Namármost. Ez itten, nálam, önsajátúlag, még jóval a meccs előtt komoly szövegelemzést eredményezett. Először is, nem „hej, hej, hajrá”, hanem „huj, huj, hajrá”. Még akkor is, ha orosz, vagy – Uram bocsá’ – szovjet ajkú barátainknak ez kevésbé imponál. Juszt is huj. Csakazértis huj. Ismételten is. De ez még a kisebbik baj. De hogy menjek én a stadionra? Mert a magyar ember általában beléje megyen: igen, a stadionba. Oda, beléje. Hogy ott aztán jól aszondhassa, hogy huj. De ki tudja: lehet, hogy Florea polgármester kommunikációs tanácsadója járatos a régi magyar szövegemlékek terén, és magyar nyelvismeret dolgában valahol a Tihanyi Apátság Alapítólevelénél maradt el. Ezért ajánlotta ezt a szövegváltozatot: gyertek a stadionra. Reája. A stadionra rea. Meg a feheru uaru rea meneh hodu utu rea. Szóval rea. Pont, mint a Dunărea (magyarul: rossz Duna). Ugyanis abba ömlik a Tisza. Vagy rea. Abba (vagy arra rea) pedig a Maros, amelyik itt folyik rea a saját medrére a lábunk előtt. Vagy a lábunkra rea. Ha belelépünk. Olyan is vót, aki nemcsak a folyóba, hanem arra rea is tudott lépni, s fennmaradt a víz tetején. De ezt azóta sem sokan tudják. Én sem, pedig nálam szakmába vág. Vagy a szakmámra rea. Vagy reám rea (Osszátok be magatoknak. Vagy magatokra. Mindenki magára rea.).

Hát akkor jöjjünk a stadionra. Felnéztem. A stadionra. Hááát, tisztelt polgármester úr, a tribün födele nemigen bírna meg engem. Márpedig csak ott lennék én igazán a stadionra reamenve. Úgyhogy mégis csak inkább beléje megyek. S akkor nincs gondom rea. Na de a hajrá az már tényleg rea. Egyrészt hajrá, azaz hajra rea, másrészt azonban stadionba beléje. Fordítva nem jó: stadionra rea meg hajba beléje. Mert akkor nem hajrá, hanem hajba (kapunk). Tudjátok még követni?

Este kilenc előtt pár perccel már szépen állt a bál, mire visszaértünk. A KVSC-szurkolótábor népesebb volt, mint a szemközti kapu mögött helyet foglaló ASA kemény magja, és mivel nagyjából egyenlő távolságra ültünk mindkettőtől, végig nyugtázhattam, hogy a mieinknek nem volt szégyenkezni valójuk. Nem vagyok nagy szakértője a tömegbecslésnek, de szerintem közel háromszázan lehettek. Egyébiránt mindvégig jó hangulat volt, a szurkolás sem igazán fordult át ellenszurkolásba.

asa_cfr_cristian

A fiúk aztán szépen előléptek: és ők már tényleg a pályára rea. Látszott, hogy mindkét csapat játékstílusának alapelemeit Miriuță szabta meg: a már Némethonban edzősködő Lacink tényleg büszke lehetett volna erre a meccsre (rea), hiszen mindkét kispadon ő ült, méghozzá úgy, hogy ott se vót.


A mérkőzés keménysége mindvégig megmaradt: az első félórában nem kis izgalmakat éltünk át: a félidő utolsó negyedórája viszont a mienk volt. Rohantak is a fiúk lelkesen az ellenfélre rea. Néha beléje is. Ettől heten besárgultak, mint az őszi falevél. Az ellenfél öt alkalommal lett citromszínű, de a végén Golanskit a vörös pír is elöntötte. De már nem számított. Meccslabdája nálunk talán Jakolisnak, a végén pedig Murinak volt. Egyikből sem lett semmi. Muri léc alá helyezett lövését Marc komoly bravúrral tolta szögletre. A jobbára kiegyenlítettnek mondható statisztika (lövések, szögletek, lapok stb. aránya) alapján a döntetlen végül méltányos eredmény. Nouvier-re rea figyeltem, ugyanis kezdett rokonszenvessé válni a fiú játéka. Goian hatalmasakat mentett, Marc pedig egyetlen, ritkán látható hibát vétett: a kezéből kiforduló, és a tizenhatos felületét elhagyó labda után nyúlt a másik kezével. A szabadrúgást szerencsére megúsztuk. A sok loholástól megduzzadtak az erek, sőt a csatársorunkban az erőfeszítéstől csaknem kidurrantak a beleck. A kapura rea lőttek, de beléje nem. Így végül örültünk a besárgult pontocskának, sőt: a meccs végeztével mind odajöttek a játékosok a vendégszektor elé, és még lencsevégre is kaphattam Veres Szilárdot, amint konkrétan felmászott a vendégszektor drótkerítésére rea. A fiammal rögvest a felcsúti találkozásra emlékeztünk.

vasarhely_veresMost pedig megengedem Bmiky kartársnak, hogy szóljon a szövegembe beléje, és minden játékosra olvassa rea az őt megillető jegyet.

Így játszotok ti

Marc 7 Érezte a távoli bombákat, a legvégén volt a legnagyobb bravúrja.
Tiago Lopes 6 Jól védekezett, de többször is gondjai voltak a labdakihozatallal.
kicsi_sargalap Larie 6 Bátran ment előre a megszerzett labdákkal, a taktikai fault miatt kapott sárgája után lett óvatosabb.
kicsi_sargalap Goian 8 Négy gólhelyzetet blokkolt, nálunk a meccs embere.
kicsi_sargalap Camora 7 Nagy különmeccset vívott Golanskival, a lengyel pontozódott ki.  
kicsi_le Jakolis 5 Jól váltott be középre, de megint tökéletes helyzetet hagyott ki. 
kicsi_fel kicsi_sargalap A 77. perctől Vitor Bruno. Meghalt a jobbszél a beállása után, köze nincs a csapat sebességéhez.
kicsi_sargalap Petrucci 5 Többet reklamált, mint focizott. Egyedül az ő sárgája nem volt jogos.
kicsi_sargalap Voiculeţ 5 Nem az ő világa ez a fajta erőfoci, az első félidőben átrohant rajta az ASA, a másodikra már felvette a ritmust.
kicsi_le Nouvier 6 Bátran kavargatott a balszélen és a kapu előtt is, a lövéseknél azonban túl sokat kivárt. 
kicsi_fel A 60. perctől Păun 6. Megint kiállították ról a közvetlen ellenfelét.
kicsi_sargalap Cristian 5 Ezúttal hiányzott belőle a gyilkos ösztön, erőtlenek voltak a lövései.
Beleck 6 Gyakran ment ki a szélre, két védővel a hátán is megtartotta a labdákat, kapufát fejelt.