Immár négy éves lettem én, s meglepetés e költemény – kezdhetnénk e posztot józsefatillásan. És mivel nincs más, aki július 2-án meglepjen bennünket valamivel – mert a blognak nincs pofakönyve (ejtsd fészbukk), hogy elárulja, mikor született – hát magunk lepjük meg magunkat. Nem akarunk ugyanis Füles sorsára jutni, aki a születésnapján a rá jellemző ábrázattal ekképpen volt kénytelen Micimackóhoz fordulni: „Se ajándék, se csokoládé, se torta gyertyával, még csak egy nyavalyás üdvözlő táviratot se kaptam…” Így hát: boldog születésnapot!

Rotterdami Erasmus találóan írja A Balgaság dicsérete című munkájában, hogy „jogosan dicséri az magamagát, akinek nem jutott más dicsérőül”. E bölcs humanista jelszavát követve mink is beléfogunk a Vasutasblog köszöntésébe. Bizony, négy éve indult útjára ez a szerelvény, méghozzá a legszakképzettebb mozdonyvezető, Bmiky kartárs irányításával. Ő fogalmazta meg akkoriban – szintén komoly költői allűrök birtokában, Petőfi-parafrázissal – a vissza-visszatérő motívumot: Minek nevezzelek? És efölött azóta is töprengünk: mik voltak az akkori elvárások, mi valósult meg belőle, és milyen jövendőbeli terveink, reményeink lehetnek a csapattal kapcsolatban? Még el fogjuk mondani jónéhányszor. De nem most: ma szülinapunk van. A jegyzőkönyv szabatos záradéka szerint: Tudomásul szolgál.

Bmiky kartárs nyilván nemcsak elsőrangú mozdonyvezető, hanem szerelő és szerző is, aki mindmáig leszerel bennünket szaktudásával. A hőskorban csatlakoztak még hozzá néhányan, és a szerelvény valóban szépen gurult. A mozdonyvezető mellé azonban fűtő is szükségeltetett: olyasvalaki, aki „első osztályúnak minősített, különilletményes, mert a haditengerészet négy év előtt szakképzett kazánkovácsnak igazolta”, mint Wilson Hutchinst, akire Fülig Jimmy közreműködésével ráesett a likőrösállvány, mivel nem tudta, hogy a Honolulu-Star első fűtője kulcsfontosságú személyiség. Vagy talán éppen azért? Szóval mondom, a mozdonyvezető mellé került fűtő is KEG személyében, hogy időnként Bogrács Huba néven is (nomen est omen, oh, man!) jól befűtsön a társaságnak… És időnként ráejtse a forró bográcshoz hasonló epés-grammáit egyik-másik rakoncátlankodóra, amiképpen ezt Jimmy is megcselekedte vala a szeneslapát segítségével, a főgépész lába kapcsán… Higgyék el, kedves Asztaltársak, az úri modor fenntartásához még korunkban is elkél néha a szeneslapát. Azt pedig a ki forgathatná hatékonyabban, mint Bogrács Huba, az első(rangú) (be)fűtő? Még akkor is, ha a személyeskedés gyanújának elkerülése céljából nem veri le rögtön az ember arcát, ekképpen bölcs önmérséklettel nyomatékosítva a magas erkölcsi mondanivalót. E viselkedésben még a sebhelyében kardforradást hordozó Szőr Egmont, aki régen herceg és Gombperec, a hídlakó sem találhatna kivetnivalót, pedig a trónteremben és az államtanács ülésein a szeneslapát, mint az udvari etikett szabályzóeszköze csak nagyon szórványosan fordul elő.

Így álltak a dolgok, és minden jól haladt volna tovább, ha nem támad valakinek az a szerencsétlen ötlete, hogy vonatunkat korszerű étkezőkocsival is fel kellene szerelni, hátha az Asztaltársak némelyike utazás közben megéhezne. Ehhez pedig pincér kell. José Pombio spanyol camarero nem jöhetett számításba, és nem csupán azért, mert a Vasutas klub inkább portugál beállítottságú, hanem mert az ő számára Fülig Jimmy elsőrangú balegyenese hosszú távú gyengélkedést és annál még hosszabb lábadozási időszakot eredményezett. Helyettese, Jimmy pedig folyamatosan nem ér rá, mert nemrég Friscóban merő udvariasságból a rendőrfőkapitányság zárt ajtajának küszöbén előreengedte a főfelügyelőt, akit viszont a nyolc napon túl gyógyuló homloksérülése megakadályozott abban, hogy az európai kötelező lovagiasság eme beszédes megnyilvánulását a maga helyén értékelje, és érthetetlen módon lecsukatta a királyi modorú világcsavargót. Márpedig a spanyol előétel-nyelven folyékonyan társalgó ex-uralkodó egyben a vendéglátóipar fölülmúlhatatlan királya. A lehetséges jelöltek között volt még Citad Ella, akivel Szőr Egmont Jimmyt ijesztgette egykoron. A Főlegvár konyhája azonban – a név egybehangzása ellenére – túl korosnak találta Citad Ella asszonyságot a pincéri szolgálatra: nehogy idejekorán elijessze az étkezőkocsiba gyanútlanul betévedő vendégeket.

De hát pincér az kell, még akkor is, ha néha savanyú levest, keserű másodikat, fanyar desszertet és karcos bort tálal föl: legtöbbször a tisztelt Asztaltársak asztala mellé, esetleg a féltő gonddal ápolt öltözetükre. Sütni-főzni egyáltalán nem tud, és időszakosan legfennebb néhány, zsenge jércehúsra emlékeztető vézna poén elsütésére vállalkozik. Szerzőként néha szerzi, néha beszerzi vagy máshonnét kölcsönzi mondanivalóját, és igyekszik nem elrontani a Tisztelt Utazótársak gyomrát, illetve elvenni a kedvüket vonatunk étkezőkocsijától. Annál is inkább, mert nálunk elég változatos az étlap: az idei menü is számos meglepetéssel szolgálhat. A szokványos ételeket elég ritkán tálaljuk: meglepetésre viszont annál inkább lehet számítani. Ilyenek például a csődvédelem és a hat pont levonása, amelyet hideg öntettel a szezon előételeként kínál a konyhafőnök, akarom mondani a klubvezetés, vagy talán a róla elnevezett Kapitány, aki mindég kavarja… Ezt az öntetet – hőmérsékletére való tekintettel – igyekszünk nem a Tisztelt Társak nyakába kiporciózni. De a pincér ne sopánkodjon: örüljön, hogy van mit kitálalni feltálalni (hasznosak ezek az igekötők!). Mert a jó pincér nem eltálalja az étket, hanem eltalálja a vendég ízlését.

A Honolulu-Star szállásmestere annakidején Jimmyt szerződtette fűtőnek és pincérnek, aki perszonálunióban példásan látta el mindkét munkakört. Bmiky, a Vasutas mozdonyvezetője nem talált ilyen sokoldalú személyiséget: Jimmy munkakörét ismét kettéosztva vett föl egy fűtőt és egy pincért. Mivel azonban Jimmy könnyed úri balkezeseit hárman sem tudjuk pótolni, ezért arra kérjük a Tisztelt Társakat, hogy csak módjával sózzanak a nyakunk közé, mert nem tudjuk méltóképpen viszonozni. Inkább öntsenek bennünket nyakon bölcsességük kifogyhatatlan serlegéből. Születésnapi ajándéknak pedig már ez is bőven megteszi.

Garçon! Pezsgőt!