penz_labda„Rien növaplü!”, azaz „senki többet!” – kiálthatná A láthatatlan légió halhatatlan Podvinecz marsallja a soron következő kolozsvári rangadó jegyárai láttán. Mert ezek az árak a kaszinók nyelvén valóban megálljt parancsolnak az embernek. Nem tavaszi tréfáról van szó: április elsején valóban 200 lej lesz a jegy a közpénzen épült nyilvános illemhely Aréna vendégszektorában. Nyugodtan mondhatjuk: ilyen drágán kolozsvári polgár még nem könnyített önmagán. Sem itthon, sem külföldön. És egyhamar nem is fog.

Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy a jegyárak növelésének divatját a Főlegváron kezdték el. Főleg. De a példa ragadós. Főleg a rossz példa. Hát erre mondták a szülőfalumban: ne hülyéskedj, mert úgy maradsz! Általánosabban: ki mint veti ágyát… Podvinecz marsall szerint pedig egyszerűen: Fetvozső. Szóval a nemkívánatos kór- és károkozó vendégek távoltartása céljából a KVSC vezetése addig hülyéskedett a főlegvári rangadók jegyáraival, hogy most úgy maradt. A jámbor vagy kevésbé jámbor vendégszurkoló lassan már nem jegyet, hanem – az összeg mértékét tekintve – egyenesen részvényt vásárol magának az ellenfél klubjából. Hiába, na. Ha egyszer válság van, akkor válság van: pénzt kell szerezni valahogyan. A szükség pedig nagy úr. Főleg akkor, ha valahol el kell végezni. A szükséget. Bankuver!

Azt mondják, a hazai Bundásliga színvonala erőteljesen lesüllyedt. Pedig 45 eurós jegyárak mellett igazán nem panaszkodhatunk, hiszen egy másik európai város rangadó mérkőzésének jegyárai 70 eurónál kezdődnek. Ha jól emlékszem, jobb híján valami Real meg Atlético Madrid rúgja ott a bőrt. Ebben a tekintetben tehát nem vagyunk annyira lemaradva, noha Cé Ronaldo fél lába ejsze megéri mind a két kolozsvári klubot gyepestül, arénástul, jegyirodástul, sőt WC-nénistül. Nálunkfelé a bordó-fehér és a fekete-fehér csapatok küzdelmét a közös fehér szín kivonásával bordó-fekete összecsapásként is lehet értelmezni, amely Stendhal regénye (Vörös és fekete) és Kányádi Sándor verse (Fekete-piros) mellett ismét a jó öreg Podvinecz „ruzsenoár!” vezényszavát idézi fel emlékezetünkben. Az nyilván kérdés, hogy ezért az összegért milyen minőségű, illetve hány percig tartó focit mérnek majd nekünk odalent? Ebből a szemszögből nézve próbáljuk megfejteni a feladványt.

u_kupa_jegyek

Emlékezzünk vissza: 2012 május 8-án 30 lejért mindössze 27 perces mérkőzést játszottak. Modo grosso: egy lejért egy percet. A többi három és fél órát a biztonságiak játszották velünk a be- és kijutás alkalmával. Ez a mostani 200 lej viszont elvileg szavatolja, hogy a meccset végig fogják tolni még akkor is, ha gólnélküli döntetlen esetén két félidős hosszabbításra kell számítani. Mert az ugyebár 90+30=120 perc, ami a fentiek értelmében 120 lejbe kerül. No és akkor még mindig marad 80 lej a büntetőkre. Tessenek utánaszámolni, hogy 80 perc alatt kb. hány tizenegyest lehet elvégezni. Ennyi idő alatt valahogyan csak eldől, hogy ki jut tovább a Román Kupa döntőjébe! A pénzünkért rúgják is azt a bőrt, a mindenségit! Nom du nom…

Dicsérem tehát a jegyárak megállapítóinak előrelátó bölcsességét: bármi is történjék, a lelkes szurkoló és adófizető, aki egyébként – adója révén – közvetett módon részvényese is az Arénának, semmiképpen ne maradjon le a látványról. A találkozó végén pedig az időméréssel megbízott bíró majd „szabadra állítja a meccs taxaméteróra-zászlóját”.

Az ügy pikantériájához tartozik, hogy jelenleg egyik csapat sem játszik valami sikeres focit. Ha a jegyárak alakulása követni fogja az eddigi tendenciát – magyarán: az árak következetesen fordított arányban állnak a várható játék színvonalával – akkor félő, hogy egy esetleges B-osztályos városi rangadóra (amit jó volna elkerülni) már kizárólag VIP-ek és milliomosok tudnak majd elmenni. Nekünk akkor már tényleg csak a Bükk, a Sétatér, netán a színház marad. Attól tartok, hogy ilyen meccsárak mellett a végén még műveltek leszünk! A fenti irodalmi hivatkozások figyelembevételével ez a veszély máris elkezdődött…