mario_felgueiras11„– Ez a másfél év is jól kezdődik – mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet.” Így indul A néma revolverek városa című vérbeli Rejtő-regény. Hát ez a másfél év is jól kezdődik – mondhatnánk mi is, hiszen a legderűlátóbb elvárások szerint is legkorábban másfél éven belül várható bármiféle európai szereplés izgalmának halvány előszele a Főlegvár környékén. Ezt viszont már az azóta legendássá lett Szuper Máriónk nem tudja bevárni: a sors iróniája folytán az isztambuli mocsár hőséből törökországi kapus lett. És noha annakidején a janicsárok komoly hányadát elrabolt keresztyén fiúkból nevelték, Márió lélekben mindig a mienk marad.

A Brassó színeiben játszó Mario Felgueiras akkor hívta fel magára a figyelmet – legalábbis a fiamét meg az enyémet – amikor a Gépész utcai kapuban állva Cadú jól elvégzett büntetőjét elegánsan szögletre hárította. Idekerülése és a KVSC színeiben lejátszott 102 meccse (77 bajnoki, 10 Bajnokok Ligája, 6 Európa Liga, 5 Román Kupa – 41 kapott gól nélkül, 7 hárított 11-es) után viszont nemcsak büntető-ölőként, hanem kiváló reflexekkel rendelkező, gyors és többnyire fegyelmezett megmozdulásokat bemutató vérbeli kapusként ismerhettük meg, akinek népszerűsége a kétségtelenül látványszínészi és showman-allűrökkel rendelkező Betóét is elérte, sőt, talán felül is múlta a szurkolók körében. Egy-két kivételtől eltekintve – amelyeket általában az adott meccsen széthullóban lévő csapat általános hangulata befolyásolhatott – még a merész kirohanásai is jól kiszámítottak és hatékonyak voltak. Nemcsak a kaput védte, hanem a védelem elsőrangú irányítója is volt, aki látott a pályán, és akkor sem adta föl, ha a társak már húzták a szájukat, a lábukat vagy az időt.

felgueiras_vedes

Mondanunk sem kell, hogy nemcsak a bajnoki meccseken, hanem az európai megmérettetés alkalmával is rengeteget köszönhettünk Máriónak. Ki ne emlékezne pl. a Bragában bemutatott bravúrjaira, amelyek alapján még a hazai sportsajtó is „pókembernek” titulálta derék portugálunkat? Érdekes volna lajstromba venni, hogy hány meg hány alkalommal hajtott végre értékes pontot vagy éppen pontokat érő mutatványokat. Olyankor is, amikor már mindenki a labdát a hálóban, a meccset pedig a kútban vélte látni. Kétségtelen, hogy nemcsak mérkőzések, hanem trófeák is múltak Márió megmozdulásain.

Felgueiras népszerűségét nemcsak profizmusa, hanem viselkedése és nyilatkozatai is növelték. Rokonszenves mosolya, egyenes beszéde, a szélsőséges kijelentésektől való tartózkodása mind hozzájárultak ahhoz, hogy nemcsak a csapattársak, hanem a szurkolók is őt tekintsék a csapat tényleges irányítójának. Cadú távozása után egyszerűen mindenki számára magától értetődő volt, hogy ő lesz a csapat kapitánya. Ezt a szerepet egyébként a meccsek alkalmával már jóval hamarabb és Cadúnál sikeresebben játszotta, hiszen nem ritkán ő volt az, aki higgadtan igyekezett lecsitítani az ellenfél szabálytalansága vagy a bírói ítélet miatt feldühödött csapattársait.

felgueiras_basel

Szuper Márió, illetve Thomas Mannt parafrazálva: Mario, a varázsló – aki biztonságot és kiszámítható egyensúlyt varázsolt a KVSC védelme számára, és akitől nem voltak idegenek a varázslatos erejű közbelépések, merész hárítások és eredeti megoldások sem –, nos, Márió útnak ered. Nagyon reméltük, hogy mielőtt pénzügyi nyereségért a klub továbbadja, legalább még egyszer nevet szerez nekünk az európai színtereken. Nem így történt: az a Márió, aki sokszor húzott ki bennünket a csávából a pályán (nem ritkán az utolsó vagy reménytelennek látszó pillanatokban is), most a nemzetközi pénzügyi adósság mocsarából kell kihúznia, no nem bennünket egészen, hanem legalább a fejünket azzal, hogy elmegy.  Méghozzá a tényleges árának kb. az egyharmadát jelentő 800 ezer euróért. Ebből is látszik, hogy az elmúlt hónapok menedzsmentje mennyire lecsökkentette a klub pénzügyi alkupozícióját. Tudjuk, hogy szívesen maradt volna még: ezt többször hangsúlyozta is. Viszont azt is tudtuk, hogy ha valakinek mennie kell, akkor ő lesz az elsők között, hiszen értéke van, és ezt be is bizonyította. Vai com Deus, Mario!