galeri_p2Vannak pillanatok, amikor az ember megáll, körülnéz: elé- és visszatekint. Számvetés ideje ez. A KVSC-szurkolók törzshelyét, a kapu háta mögötti felső lelátót, az ún. „2-es peluzát” az UEFA biztonsági előírásainak engedve lezárják, bennünket pedig átköltöztetnek a 2-es tribün 39-es szektorába. Ezt nemcsak a magam, hanem a fiam nevében sem hagyhatom szó nélkül, Tisztelt Asztaltársak.

A felső lelátó, közhasznú nevén P2 rengeteg olyan, a fiammal közös élményt idéz fel bennem, amelyek puszta felsorolása is meghaladná jelen írásunk kereteit. Vannak, akik még máshonnét kezdték nézni a KVSC alsóbb, majd első ligás meccseit. De az ifjabbak, köztük a tizenegyedik életévében járó Andris, futballtársadalmilag már a „pé kettőn” szocializálódott. Itt tanulta meg az első román nyelvű, többé vagy kevésbé szalonképes rigmusokat, innét biztatta a fiúkat, innét szidta a bírót, innét tért haza örömmel a győzelem és búval a vereség idején. Innét ment le a szünet idején „magából kifolyólag”, és ennek a lelátónak a háta mögött hangzott el időnként az atyai intés: „Ezt az üdítőt most megveszem neked, de meg ne mondd anyának!”

Andris-PiccoloÉs a sort nagyon sokáig lehetne folytatni. Andris a P2-ről látta meg először Sougout, a szenegáli fekete párducot, és ugyancsak innét siratta el, miután elment, pedig a gyermek azon a nyáron két órán át feküdt a napon, hogy ő is olyan fekete legyen, mint a kedvence. Ezen a lelátón állva lengette patakzó könnyek között a nála háromszor nagyobb KVSC-zászlót, hogy a 94. percben Maftei győzelmet jelentő irtózatos bombájától a kétségbeesés hirtelen extázisba csapjon át. Szintén innét ujjongott Felice Piccolo minden megmozdulásáért. De ez a P2 adott otthont számos fiatal családnak is, akik a melegebb tavaszi és nyári napokon, sőt még kora ősszel is szívmelengető színt és hangot vittek az egyébként férfiasnak látszó szurkolótáborba. Ugyancsak tavasszal és nyáron szövődtek itt ifjú barátságok, sőt hév szerelmek is a Nina Ricci, Gucci, Elizabeth Arden, Chanel és egyéb hamisítatlan illatfelhők meg lila ködök közepette. Itt csattantak el harcias és végzetes csókok egy-egy emlékezetes KVSC-találat után, és itt értesülhettünk a futballszakma legtöbb stratégiai fogásairól, sőt a világméretű összeesküvéseknek a csapatunkat érintő izgalmas részleteiről is. Igen, Tisztelt Asztaltársak, a P2 bizonyos szempontból a Főlegvár „legfőlegebb” része volt: nemcsak a tengerszint fölötti magasságának köszönhetően, hanem mert a legfelemelőbb érzések mellett a legemeletesebb marhaságokat is itt lehetett meghallani, megtapasztalni, sőt: néha elhinni is.

Szerettünk ott lenni. Elvégre az embernek bizonyos fizikai magasságra is szüksége van ahhoz, hogy pl. a bukarestieknek nyugodtan énekelhesse: „Ez itt Kolozsvár, a mi otthonunk, és az egészséges veseműködésünk kiválasztás útján elért végtermékét vígan csorgatjuk a ti fővárosotokra”. Volt annak valami sajátos zamata – a francia műveltségűek kedvéért: bukéja – amikor ezt onnét fentről lefelé lehetett énekelni. Ezután, a 39-es szektorból, a T2-es fedelének tartóoszlopa mögül már egészen más lesz. Úgy fogunk festeni, mint a kutya, amely fát vagy oszlopot keres, hogy megjelölje a maga területét. A kutyafáját, biza jó volt az a P2! De azt hiszem, legalább egy BL-menetelés kell majd ahhoz, hogy az UEFA előírásai szerint erős betonoszlopokat állítsanak alája, s újfent visszaköltözhessünk. Hiszen a BL-meccsek idején is mindig oda kívánkoztunk vissza a ketrecnek tűnő P1-ből, ahonnét a Braga elleni találkozón a szögletzászló mögötti sarokoszlop tövéből ordíthattam oda a szerintem hibás döntést hozó orosz partjelzőnek, hogy „Núúú zájeccc! Núúú págágyíííí!” Melytől még őoroszsága is röpke mosolyra fakadt vala.

És ha már elsőként éppen a Brassó teszi tisztét nálunk, miután a magaslati őrhelyünkről a pálya szélére kényszerültünk, hadd emlékezzünk arra is, hogy Andris a P2-ről vette észre először Szuper Máriót, aki a szemközti kapuban – akkor még a Brassó színeiben – szintén jobbra vetődve (!) védte ki Cadú büntetőjét. Már akkor éreztük, hogy elkéne nekünk ez a fiú. És bizony hány bravúrral örvendeztetett meg bennünket azóta! Remélhetőleg hétfőn, a Brassó ellen nem lesz erre szükség: Laci mester erőfocija várhatóan megtermi a maga gyümölcseit, főleg ha Guima is ott lesz Tadé vagy Doré társaságában az ellenfél tizenhatosán belül.

cadu_felgueiras11

Így ismerük meg Máriót – Fotó: Riti József Attila

Siratjuk hát a peluzát, de hátha az új – remélhetőleg ideiglenes – törzshelyen is élhetünk át emlékezetes pillanatokat, amelyek ha nem is feledtetik, de legalább enyhítik heveny „magaslati nosztalgiánkat”. Ha a dolognak legalább annyi hozadéka lesz, hogy amíg a KVSC-tábor a 39-es szektorban székel, addig a 2-es tribünbe sehová nem engedik majd be a mindenkori ellenfél szurkolóinak kemény magvát, máris megvigasztalódhatunk kissé. Hajrá KVSC!

Ilyesféle kezdőkre számítunk

CFR: Felgueiras – Tiago Lopes, Larie, Rada, Camora – Muniru, Monroy – Csanturia, Tadé, Ivanaovszki – Guima. Eltiltva: Szusics, Doré. Sérültek: Negruţ, Deac.
Brassó: Iacob – Străuţ, Machado, Leko, Sergio Rodrigues – Enceanu, Grigorie, C. Munteanu, Constantinescu, Aganovics – Ganea.  Eltiltva: Diogo Santos.