u_CFR068A városi rangadó elvileg izgalmas sportesemény. Kolozsváron ennek egyetlen szépséghibája van: a sportot nem csupán az arra kijelölt küzdőtéren, hanem annak környékén is űzik. Méghozzá változatosan: találhatunk ott utcai és kocsmai küzdősportokat, tájékozódási futást (azaz: először tájékozódom, hogy melyik sarkon várnak rám a másik csapat szurkolói, és aztán futás az ellenkező irányba), sőt még távpökést is, mozgó humán célpontra.

És akkor még nem is beszéltünk a kiskorúaknak egyetlen sál hordása vagy az anyanyelvén történő megszólalása miatti meglökdöséséről, a balkáni pottyantós latrinákhoz sem szokott jámbor közembereknek az imperialista angolvécé elleni leküzdhetetlen ellenszenvéről és az ellenük vívott feudális jellegű közelharcról, amelyből a vécé – az angol impérium minden hatalma ellenére – nem kerülhetett ki győztesen.

Azt kell szomorúan megállapítanunk, hogy a futballpályán lezajló esemény már régen másod- sőt harmadlagos jelentőséggel bír ahhoz képest, ami a nézőtéren, a lelátókra történő be- és kivonulások alkalmával, valamint a környező utcákon történik. És ez rettenetesen nincs jól így. Nem az egészséges rivalizálással van itt a baj, hiszen arra mindig is szükség volt. Inkább az az aggasztó, hogy a saját csapatom támogatása egyszerűen háttérbe szorulhat a másik csapat és szurkolótábora elleni gyűlöletem kifejeződéséhez képest. És ez – valljuk be férfiasan – bizony beteges. A kolozsvári rangadó évről évre – sőt: évente kétszer – a város kor- és kórképét mutatja, ijesztően naturalisztikus megvilágításban. Nagyapám szavajárásával élve: úgy kell nekünk ez a derby, mint az üveges tótnak a hanyatt vágódás. Mert bár mindkét csapatnak jól jönne a három pont – az U távolodhatna a kiesőzónától, a KVSC ideiglenesen újfent első helyre kerülhetne –, a jóérzésű, és a foci mellett Kolozsvárt is szerető polgárok mégsem azon aggódnak, hogy a pályán ki lesz a győztes, hanem sokkal inkább azon, hogy milyen szörnyűségek esnek/eshetnek majd meg újfent kincses városunk utcáin.

A KVSC vezetősége először merész, és eddigi üzletközpontú politikájával ellentétes megoldási kísérlettel rukkolt elő: a biztonságra hivatkozva a törvénynek kívánt érvényt szerezni, és betessékelni a vendégszurkolókat a vendégszektorba. Mert a vendégszurkolónak igenis ott a helye. Ott a helye Liberecben, Isztambulban és Milánóban is. Meg mindenhol másutt. És csak a szabatosság kedvéért: a fent említett helyszínek mindenikén a vendég igenis „ketrecben” van. Ez egy ilyen műfaj, amely a tapasztalatok nyomán szerves részévé vált az eurázsiai futball-vendégszeretetnek. És ezt mindenütt, minden vendégszurkoló természetesnek is veszi. Na de nálunk nem, mivel a mi hétfői vendégeink korábban többször kapták azt a kiváltságot, hogy a tribünben is helyet foglalhattak. Nyilván hont is akartak foglalni rögtön, s hogy jobban férjenek, eltávolítottak néhány útban lévő fölösleges higiéniai berendezést. Minek piszoár, amikor ott az út széle, nemdebár? A dákoknak se vót, oszt lám, mégsem eresztették a gatyájukba. Kissé fanyar mosollyal gondolok vissza az edinburghi egyetem teológiai fakultásának piszoárjaira, amelyek fölé öles betűkkel írta föl valaki, hogy „The future of Scotland is in your hands”, azaz „Skócia jövőjét tartod a kezedben”.

csendorokSzóval, a fentieken okulva tényleg az tűnt méltányosnak, hogy megfosszák a korábbi kiváltságtól azokat, akik egyértelműen visszaéltek vele. Maradjanak a jogaikkal, vagyis a vendégszektorral. Tehát nem lett volna jogfosztás, csupán az eljátszott kiváltság visszavonása. Végül mégsem ez történt. És én ezt ünnepélyesen és ismételten sajnálom, Tisztelt Asztaltársak. Sajnálom azért, mert ez nem demokrácia, hanem a csőcselék újabb győzelme a törvényes rend fölött. Ahol pedig törvényes rend nincs, ott rettentő dolgok történhetnek. Efézusi Hérakleitosz szerint a népnek ugyanúgy kell küzdenie a törvényekért, mint a falakért. A falak a külső ellenségtől védenek, a törvények pedig a belső rendet tartják fenn. Ha a törvényekért idebent nem küzdünk, nem lesz köztünk rend és békesség, és a falakat sem tudjuk megvédeni. Most viszont – mivel a csőcselék nyomására ismét „elfelejtjük” a törvényt – egyenesen a falakon belülre kerülhet az, aki számára korábban is ismeretlen fogalom volt a törvény és a rend. Ez pedig – lássuk be – a gyengeség jele. Azé a gyengeségé, amelyet a sport méltóságának törvényes megvédésében tanúsítunk ahelyett, hogy a törvény egészséges erejével akadályoznánk meg a készülődő, sőt: borítékolhatóan bekövetkező, falakon belüli és kívüli törvényszegést. Mivel ezen a rangadón már attól is tartani kell, nehogy az embert már meccs előtt (nemhogy utána) megszórják a szájon keresztül távozó testnedvekkel, illetve el ne lássák a baját, mire a lelátóig eljut, hát annyit kívánok: essünk túl rajta és felejtsük el mihamarabb. Hátha eljön majd az idő, amikor a rangadó újfent az lesz, ami a neve: rangot ad a sportnak, a játékosoknak, a közönségnek, a városnak. Jelenleg azonban csak simán lehúzza a rangját – szinte mindennek.

bmiky – hogy azért a szakmáról is essen azért szó 😀

Egy derby pont azért derby, mert az átlagosnál is nagyobb az érzelmi töltete. A lelkiállapot, a hangulat, a küzdőszellem, az elszántság olyan dolgok, amelyek képesek kiegyenlíteni a tudáskülönbséget – ebben bízik minden városi rangadó elő Koperecki asztaltársunk is.

Mert azt elvitatni nem lehet, hogy a CFR pillanatnyilag jobb csapat. Nem csak a játékosanyag miatt, hanem szervezettebb, tudatosabb futballt játszó, összeszokottabb társaság. A szezon elején az U is annak tűnt, ám Mihai Teja Bukarestből diktált eltávolítása taktikai és morális vonatkozásban is rossz döntésnek bizonyult. Ogăraru egyelőre nem ura az öltözőnek, a pályán pedig kaotikus a csapat játéka. Gólerős csatára konkrétan nincs, nem véletlen, hogy Tadé egymaga több gólt (9) lőtt eddig a bajnokságban, mint a teljes U (8), amelynél az összes találat védő vagy középpályás nevéhez fűződik.

Ezzel szemben Laci a Liga 1 legjobb formában levő, legjobb védelemmel rendelkező csapatát küldheti pályára – ráadásul a fiúk többségét fűtheti a visszavágás vágya is. Amennyiben a CFR most is képes lesz olyan nyomást helyezni az ellenfélre védelmére, mint a korábbi hazai meccseken, biztosan lesz kellő számú helyzete a győzelemhez. Deac kreativitásának hiányát persze el kell viselni, de mivel legtöbb ellenfelét eddig is erőből verte meg a csapat (a 22 szerzett gólból 17 a félidők utolsó 13 percében esett), ez is egy kezelhető probléma.

Ilyesféle kezdőkre számítunk

CFR: Felgueiras – Szusics, Larie, Rada, Camora – Monroy, Muniru – Jakolis, Tadé, Ivanovszki – Guima. Sérültek: Negruţ, Deac.
U: Veselovksy – Ciupe, Neag, Ninu, Muşat – Bucşă, Lungu – Viveiros, Kovács, Costin – Boutadjine. Eltiltva: Jovanovics. Sérült: Lemnaru.