Az idei igencsak „finomvegyes” évad egyik záró epizódja újfent családi szomorúsággal tölt el: többen is távoznak a KVSC játékoskeretéből, de közülük mi elsősorban Piccolo, Maftei, Rada és Rui Pedro elengedését sajnáljuk leginkább.
A KVSC-nél Sougou és Bastos eladása óta (nem mintha pont a brazil szépfiút sajnálnánk) folyamatosan megfigyelhető volt a kiadások csökkentésének egyre növekvő tendenciája. A nyár elején teljes gőzzel beindított Rednic-féle csapatszétverésmegújítás eredményezett jó néhány keserű pirulát. Kapetanosz távozása újabb jele volt annak, hogy a kb. 15 millióról 8–9-re csökkentett büdzsét talán még lejjebb is faragnák a Főlegvár pénzemberei. És már le is faragták: így kerül sor a védelem három alapemberének a távozására is.
A fiamra való tekintettel csakis a lengőhajú, mosolygó olasszal kezdhetem. Felice Piccolo jelentette a védelmünk tengelyének biztonságát. Ő, aki eredetileg négy hónapra jött kölcsönbe az Empolitól, és végül négy és fél évet maradt nálunk, hogy – saját szavai szerint – „a KVSC olaszországi követe” legyen, azon néhány játékos kötelékébe tartozik, akik folyamatosan benne maradnak a családunk szerinti KVSC-álomcsapatban. Cadú néha gyakrabban meg-megbicsakló teljesítménye mellett Felice volt az, aki a védekező középpályások mögött középen biztosította az áttörésmentes védelmet. Ahogy a nóta mondja:
Nel blu, dipinto di blu (a kékre festett égen)
Felice di stare lassù (mily öröm odafent lenni) – igen, abban a magasban, ahová Felice szokott felröppenni (Volare!), hogy újfent kifejelje a beadott labdát… Feléje árad a Ricchi e poveri (szegények és gazdagok) dalából az a nem is annyira „piccolo amore”, hanem inkább „grande amore”, amely a focivilággal a főlegvári P2-n szocializálódó tízéves kisfiú szívéből és torkából jelenleg áradni tud.
Második veszteségünk a sokoldalú Maftei: Rednicet túlélte, de a szezont nem. Laci is nagyon sajnálja a távozását: nem rejtette véka alá, hogy megtartaná a három poszton is megbízhatóan játszó, rutinos druszáját. Ővele kapcsolatban szintén sok szép emlékünk marad, de a 2012-es bajnoki cím megszerzését nagyban elősegítő, a 94. percben a Szeben ellen lőtt fellegvári gólja – kártyanyelven szólva – mindent überel. Olyan jelenet az, amelyről az unokáknak is beszélni fogunk. Ővele igazi Jolly Joker távozik a védelemből, hiszen közép- és jobbhátvédet, sőt középpályást is sikerrel alakított.
Radát elsősorban a jó fejjátéka és a kissé jobb oldalról elvégzett szabadrúgásai tették emlékezetessé. Milánóból hazafelé jövet még mindig emlegettük azt a precízen a jobb alsó sarokba helyezett szabadrúgását, amelyet az Inter kapusa alig tudott szögletre hárítani. „Ha Radának az a lövése bement volna” – ezzel kezdődtek a 2013-as Európa Liga tavaszának kolozsvári kontrafaktuális hipotézisei…
A negyedik a legértékesebb távozók közül az időnként hullámzó teljesítményű, de ugyanakkor emlékezetesen meg is csillanó Rui Pedro. Sok víznek kell még lefolynia a Szamoson, mire a Főlegváron egy Braga szintű csapatot BL-selejtezőben mesterhármassal ütünk ki a ringből. Ez a teljesítmény Ruitól még akkor is dicséretes, ha éppen annak az Betónak, egykori kapusunknak a hálójába juttatta háromszor is a labdát, akinek a BL-szereplést lehetővé tevő hazai bajnoki címet is nagyban köszönhettük. Ugyanakkor ő alkotta Maftei-jal és Deac-kal azt a háromszöget, amely még az idei, sűrű kihagyásokkal ziháló főlegvári gőzmozdony támadójátékát is sínen tartotta.
A többi távozó nevét is megemlíthetjük, és noha nem mindenikük alkotott maradandót a csapatnál, esetükben is fel tudunk idézni valamilyen emlékezetes dolgot. Batin szépreményű, talán többre érdemes, de valahogy nem stabilan bizonyító iparos volt, Maah viszont a 2013. május 29-én lejátszott városi rangadón mesterhármassal írta be magát a klub történetébe, Gabionettára mindig úgy fogunk emlékezni, mint aki mindenkit kicselez, ha van kedve hozzá, de legtöbbször nincs. Úgy a 90 percből 80 percig nincs. Végül pedig még a gólt is önzésből szerző Csanturia egójától búcsúzunk, aki ha pl. Műringyó edző keze alá kerülne, valszeg az Empire State Buildinget kellene öltözőnek kibérelni, hogy kettejük énje valahogyan beleférjen. De mint tudjuk, jó emberek kicsi helyen is elférnek…
Mennek hát a fiúk – mink meg maradunk. A lelátóról az ember szeme végigsimítja a zöld gyepet, és hazafelé bandukolunk – Toldi estéjét parafrazálva – „emlegetvén dolgát azt elment vitéznek”. Arrivederci, ragazzi!
6 hozzászólás @ Veterán fellegvárvédők búcsúja
Én most nem értem a vezetőséget. Lehet van aki jobban ért hozzá és jobban átlátja a pénzügyi-szakmai-taktikai összefüggéseket (pl. Bmiky), de nekem nem tiszta, hogy Mafteijal mi bajuk volt, mert a fizetéscsökkentést is elfogadta volna és ő maga is nyilatkozta, hogy szívesen maradna itt, Laci is szerette volna és több poszton is bevethető, egy ilyen játékosunk biztos nem lesz a következő szezonban. Vagy csak a molettebbik Muresan szakmai véleménye érvényesült újfent?
Hát én se igazán értem. A csapat erőssége volt az évek óta összeszokott védelem. Azt értem, hogy Piccolo nem marad kevesebb pénzért, ő máshol is kaphat ennyit. De Rada a csapat egyik legolcsóbb játékosa volt, és Maftei is maradt volna kevesebb lóvéért. Egy új védelmet pedig, még ha jó játékosok is jönnek, nehezebb összerakni, mint egy támadóblokkot, ahol nagyobb a szerepe az egyéni kreativitásnak. Logikátlan nagyon.
Csak nem a szandekos csapatszetrombolas a cel? Redmicet is azert hoztak?. Cui prodest?
Minden tavozonak koszonjuk, hogy segitettek a maguk lehetosege vagy hozzaallasa szerint a klubbon.
Kulon koszonet Piccolonak, Mafteinek es Radanak.
Az utolos ketto tutti, hogy megy vagy csak meg felteves?
Muresan mondta a sajtótájékoztatón, hogy a lejáró szerződésű játékosok közül senki se marad.
Egy kicsit megkönnyeztem a fiúgg távolozósát. Piccolo mindenképpen a szivünkhöz nőtt ( és elég nagyra ), Maftei Lacikával és Radaüval együtt elsősorban a karakterük miatt. Nagy dolog EMBERT találni a mai világban és ez a három ember, Magyarnak is megfelelt volna. Sajnos, bármennyire optimiskák vagyunk, az elkövetkező 2 ( két ) év az ujraépitésről fog szólni. De utána robogni fog a (fenevad) masina! Jobb, hogyha a Kopereczki nevű 1-én, az a romány lelkületű arc felköti már most a húzentrógerét: A vasutasok hamarosan ÚJRA A CSÚCSON VANNAK! Kopereczki barátunk pedig, hogyha jó kutya, megbocsájtást is kaphat. (értjük mi, miért udvarol már most a csapatunknak ).