A Székely Pékek kemény támadófocival kiharcolták első, egygólos főlegvári győzelmüket. A KVSC számára ez volt az eddigi legédesebb vereség.

A székelyudvarhelyi Székelytámadt várát a Lécfalva közelében lévő Székelybánja várával együtt az ellene felkelő székelyek megfékezésére építtette János Zsigmond fejedelem. A várak nevei is emélkeztetni kívánták a Kárpát-kanyar keménynyakú népét arra, hogy ne szegüljön ellene a fejedelmi akaratnak, amelyet akkor még Gyulafehérvár vára, aztán később részben a Főlegvár jelképezett. A modern foci valóságához mérten a Sepsi valóban csak „maroknyi”, de annál lelkesebb székely játékosa fittyet hányt a fenti fejedelmi intésre, és a Bundásliga egyik leghatékonyabb letámadási akciója rendjén Safranko, a tiszteletbeli árnyékszékely fejese révén becsomagolta és hazavitte mind a három pontot. Ezeket szerintem már ma hajnali háromkor bele is gyúrták a sütésre kész Diószegi kenyér tésztájába, hogy a kovásszal és a székely büszkeséggel együtt azt is túlméretesre dagassza.

Szó ami szó, Leo Grozavu és meccsről meccsre nagyszerűen forgatott, 34 fős csapata tegnap este lendületes és kemény focival vívta ki a győzelmet. Kicsit olybá tűnt, mintha a régi önmagunk (azaz Dan Petrescu csapata és taktikája) ellen játszanánk: levegőt sem hagyni az ellenfélnek, megszerezni a vezetést, utána pedig a labda környékén állandó fölényt kialakítva megtartani, sőt villámgyors támadások révén akár növelni is az előnyt. Ez ellen csak még keményebb focival lehetett volna fellépni, amit Edy meg is próbált, hiszen Chipciu kivételével minden támadó embert becserélt, és a végén három védővel játszottunk, hiszen a Rondónra cserélt Manea helyére Costache húzódott hátrébb a jobboldal védelmére. Mindhiába.

Safranko fejesgólja előtt másfél perccel mondtam, hogy kissé kapkodnak a fiúk, és szünetben le kell hűteni a fejüket. Edynek fel is volt adva a lecke rendesen. A második félidő elején úgy tűnt, mégiscsak lehet keresnivalónk a saját házunk táján, de sem Debeljuh fejeséből, sem a következő helyzetből nem lett találat. Deac is fölé lőtte az egyetlen ígéretes szabadrúgást, és a hat szöglet egyikéből sem jött össze az az ócska „Deac beadja – Vinícius befejeli” dögunalom. Ehelyett a Sepsi a második félidőben is veszélyes helyzeteket teremtett, ismételten megvolt az esélye, hogy bevigye ama döntő horogütést, de szerencsére Sandomierski jóban volt ama bizonyos forgalmi rendőrrel, aki a sokfelőlről érkező pofonok irányítását végezte. Kikaptunk, ez tény, de ha ponto(ka)t kellett hullajtani ebben a rájátszásban, akkor soha jobbkor és soha megfelelőbb ellenfélnek. Ráadásul a juhok is csak egy pontot tudtak az akolban tartani, így még mindig mi maradtunk az első helyen. Bravó Sepsi, jöhet a birkanyírás, mi pedig szombaton elkezdjük a regáti, majd a moldvai hadjáratot. Szép volt, mindenhonnan érkező kedves Fijjugh!

Fotók: RJA