Új hajnal pirkad, a sínek felett
a bakter itala lassan elfogy
Európa álmaiban vissza integet
hatalmas ruhával
csak az ismétlésben látszik, hogy
a középső ujjával
Megint a reményhal ért célba utoljára,
elfogyott a bor, hiába mosakszik,
a bakter arcáról
szappannal sem jön le
az átkozott bíbor