Vége az őszi szezonnak, közeleg az esztendő vége, úgyhogy mi is elkezdjük a múltba révedést, kiértékelve a Vasutas idei teljesítményét. Kezdésnek a szezon előtti és alatti igazolásokat tekintjük át, az új fiúk életkorát tekintve levonva a következtetést: immár nem kész játékosokra, hanem elsősorban tehetségekre vadászik a klub.

Horj és Pintea ugyan ebben az idényben mutatkozott be, de egyikük sem friss igazolás: előbbi már egy éve a csapatnál van, utóbbi pedig saját nevelés. Speciális eset Gomelt, aki júniusban visszament a Barihoz, aztán szeptemberben ismét kölcsönvette őt a CFR – őt ezért nem tekintjük új igazolásnak. Az viszont szokatlan, hogy idén rajta kívül nincs más kölcsönjátékos a keretben, korábban rendre 3-4 is akadt minden szezonban.   

A kilenc új szerzemény közül hatan 24 évnél fiatalabbak, ami jól rávilágít a CFR megváltozott játékospolitikájára: elsősorban olyan fiatal, fejlődőképes futballistákat próbál ingyen megszerezni a klub, akik rövid távon beépülnek a csapatba, középtávon húzóemberekké válnak, hosszútávon pedig eladásukkal anyagi hasznot hoznak. Ezt hívják az amerikai profi ligákban prospecteknek. Ilyen igazolások voltak az előző idényben Nouvier, Filipe és Horj, vagy a már eladottak közül Muniru, Ogbu, Jakolis, Petrucci és Cristian is. 

És Hodgyai kivételével ilyenek a most érkezett fiatalok is. Egyiküket sem azért hozták, hogy azonnal alapemberek legyenek, hanem hogy fokozatosan épüljenek be a csapatba. Peteleu elsősorban Camora sérülése miatt kapott a vártnál nagyobb játékidőt, és érdekes módon a számára idegen poszton (balhátvéd) hasznosabb volt, mint eredeti helyén a jobb oldalon. Chiriţă és Neagu egyelőre epizódszereplő, Sârbu még egy percet sem játszott, a sorsuk igazából a téli felkészülésen dőlhet el.

Különleges eset Omrani, hiszen ő 23 évesen gyakorlatilag kész játékosként jött, ám a góljai ellenére azt is hamar megmutatta, miért nem kellett Marseille-ben. Alig hét teljes meccsnyi játékidő alatt szedett össze két pirosat, ráadásul önző és taktikailag is iszonyúan fegyelmezetlen – nem véletlen a kommentekben felbukkanó párhuzam Csanturiával. Talán akkor járna a legjobban a klub, ha megpróbálná már a télen eladni, bár ilyen típusú játékost elsősorban arab csapatokra lehet rásózni.    

Mellettük három rutinos játékos érkezett, közülük Laurenţiu Rus (fotó) gyorsan alapember is lett, bár nem gondoltuk, hogy védekező középpályásként lesz igazán hasznos. Ha beakadna végre 1-2 a távoli lövései közül, mehetne a remek igazolás kategóriába is, így egyelőre csak jó fogásnak tekintjük. 

Sorsát egyértelműen Jakolis pótlására hozták, de a horvát állampolgárságon kívül kevés a közös bennük, egészen más típusú szélső: lassabb, de kombinatívabb és fizikálisan erősebb futballista. Egyelőre nem integrálódott teljesen (sok ideje nem is volt rá), majd az ősz végére meg is sérült, a végleges értékelésével várjuk meg a tavaszt. Dan Roman hosszú sérülés után jött, csak az utolsó meccsekre lett harcképes, viszont időarányosan övé a legjobb gólmutató a csapatban. 

Összefoglalva: nem sikerült olyan húzóemberek igazolni, mint a múlt télen János Károly és Bud személyében, de szemmel láthatóan nem is ez volt a cél. Peteleu kivételével mindenki a szlovéniai edzőtábor után, szezon közben jött, ezért menet közben kellett integrálni őket, ami sosem egyszerű. Nem véletlen, hogy a legidősebb, legtapasztaltabb kapta közülük a legtöbb időt, és teljesített a legjobban. A többiek esetében a téli felkészülés és a tavaszi szezonban nyújtott teljesítmény lesz a döntő – emlékezzünk csak Nouvier, majd Filipe idei berobbanására.