start3Hétfő este, Piatra Neamţ festői stadionjában elkezdi történelme legfurcsább tavaszi szezonját a KVSC. Miközben a pályán elért eredmények alapján trófeákért és európai kupaszereplésért kellne küzdenie, a bankszámlák forgalmának és a jogászi csűréscsavarásnak köszönhetően csak a túlélés a cél.

És mivel a zöld asztalnál egyelőre vesztésre áll a klub, marad a zöld gyepen folyó küzdelem. Itt kéne visszaszereni a tartozások miatt elvett pontokat egy olyan szezonban, amelynek végén a mezőny harmada kiesik. A keret, pontosabban annak támadó szekciója alkalmas is erre, viszont melletük Tricának is bizonyítania kell. Főleg, hogy papírja még nincs az edzősködéshez, ezért az aktákban egy régi ismerős, a csapatot 2002-ben és 2003-ban irányító George Ciorceri szerepel majd vezetőedzőként. Mondom, hogy furcsa tavasz lesz ez…

A magam részéről képesnek tartom a csapatot a minimum 30 pont megszerzésére, de ehhez az is kell, hogy Lacihoz hasonlóan a meccsek idejére Trică is ki tudja záratni a játékosok fejéből a klub problémáit. A kupa pedig külön sztori, csattanós válasz lenne serleget nyerni az ellendrukkerek által már eltemetett csapattal. Kérdés, mit szólna hozzá az idejét mostanában jórészt Dubajban mulató tulajdonos?

A hagyományok szellemében a bloggertársak is megnyilatkoznak a szezon előtt, alább az ő gondolataitokat olvashatjátok.    

trica_edzesMcPásztori

34 helyett tíz ponttal, ezüstérmes pozíció helyett sereghajtóként, üres zsebbel és éppenhogycsakna hátvédsorral megyünk neki a tavasznak. Hát most már ugyanbiza milyen elvárást támasszon halandó ember a csapat irányában? Ha előveszem a nagyon eufémisztikusan is idült rögeszmének nevezhető főlegvári optimizmusomat, akkor azt mondom, hogy szeretném a Román Kupa döntőjében látni, ahol olyan ultraoffenzív együttessel lépünk pályára a juhok ellen, hogy részünkről maximum két hátvéd (sőt, akár egyetlen söprögető, pl. Camora) is megoldja a dolgot. Valami eddig soha nem látott 1-2-5-2-es vagy 1-1-5-3-as összeállításra gondolok, ahol az addig még be nem sárgult maradék egy-két hátvédünk előtt öt darab támadó szellemű farkas szüntelenül harapdálja a félpályán átmerészkedő déli juhok véknyát, a megszerzett labdákat pedig küldik felfelé a szolgálatos égimeszelőknek. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell (remélem, Trică mester nem olvassa a blogot). Mindenesetre elhatároztam, hogy még ebben a rettenetes hátvédhiányban sem fogom visszasírni Nuno Diogót! Nem én! Akkor sem, ha egy adott pillanatban Tadé és mondjuk Muniru kényszerül belső hátvédet játszani.

Bajnokság. Ha a 24 pontot a nemzetközi sportbírák sem adják nekünk vissza (amire ejsze jó esély van, minek is adnák, hiszen most kaptunk európai szintű eltiltást a nemzetközi porondon, szintén adósságok miatt), szóval ebben az esetben a bennmaradás a cél, és ezt a teljesítményt elvárjuk a csapattól. Ha már ennyi támadónk van, átmehetnénk néhai brazil fociba: mindegy, hányat rúgtok, mi eggyel többet lövünk. Persze, tudom, hogy a modern labdarúgásban ez már nem működik, de álmodni azért szabad, nem? Úgy gondolom, hogy Trică mester adott pillanatban akár az esélytelenek nyugalmára építve is kidolgozhat működő stratégiát – természetesen mindig az adott ellenfél függvényében.  

Ja, és még egy fontos elvárás: azért a szezon végére maradjon annyi pénz a klubnál, hogy a fiúknak legalább rendes futballcipőjük legyen. Igaz, hogy tavasz jön, de mezítláb focizni mégis tök gáz volna. Esetleg a cserejátékosok megkaphatják az éppen lecserélendő kolléga előmelegített lábbelijét. Majd meccs után kifejezhetik tiszteletüket a Főlegvár megszentelt pázsitja iránt, főleg ha a juhokat például jól megkergették. Mindezt az alábbiak értelmében képzelem el: „Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez. És megjelenék Mózesnek az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá Mózes, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. S monda Mózes: Odamegyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok. És monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld” (2Móz 3, 1-5). Hajrá KVSC!

tade_ceahlaulKEG

Nem egyszerű ilyen nehéz időkben bármilyen elvárást is megfogalmazni. A csapat nyakig elmerült a balkáni trágyában és már annak is örülnünk kell, ha az legalább nem hullámzik. Ennek ellenére az elvetemült optimizmusnak továbbra sincs határa. Akkor se, ha tudjuk, hogy olyan időket élünk, amikor minden lehetséges, és mindennek az ellenkezője is. Vészforgatókönyvet túl könnyű lenne most gyártani, úgyhogy a magam részéről inkább a nagyobb ellenállás irányában mozdulok el. Szóval első sorban azt várom, hogy Tadé megszerzi a gólkirályi címet úgy, hogy az idény végéig legalább két mesterhármassal rukkol ki. A további jövőbe látást megnehezíti, hogy a tavasz legnagyobb meccsét nem a pályán játssza a csapat, hanem a Nemzetközi Sportbíróság tárgyaló termében. Én bízom benne, hogy a csapat megnyeri a 24 pontos rangadót. Bár állítólag Justitia vak.

Ha ez még se sikerülne, akkor természetesen nem lehet más elvárásunk mint a kiesés lehetőleg izgalom mentes elkerülése. Ha sikerül visszaperelni a pontokat, akkor viszont nem látom semmi akadályát annak, hogy dobogón végezzen a csapat. A kupagyőzelem behúzását illetően természetesen nincsenek kétségeim, laza csuklógyakorlat lesz. Elvégre csak három meccs az egész. Ha következetesen ragaszkodnék az elvetemült optimizmusomhoz, akkor végezetül az jönne, hogy nyárig megoldódnak a hitvány anyagiak okozta problémák és bejelentkezik főszponzornak az Egyesült Arab Olajművek. Sajnos azonban ez nem megy, bármilyen derűlátó is vagyok mindazzal kapcsolatban ami a pályán történik, az nem vonatkozik a pályán kívüli eseményekre. Így ezen a téren nem várok az ég adta világon semmit. De azért persze remélem a legjobbakat. A reményről ugyanis luxus lenne lemondani. És fölösleges is.

A hétfői meccsen ilyesféle kezdőkre számítunk:

Ceahlăul: Jovics – Rusu, Aldea, Markovics, Slavickas – Margină, Gheorghiu, Ştefănescu, Popadiuc, Chitoşcă – Balint. Eltiltva: Calancea.
CFR: Mincă – Tiago Lopes, Larie, Ene, Camora – Muniru – Csanturia, Deac, Tadé, Jazvic – Doré.