cseretablaVaszi bá sajnos elcserélte a mai meccset. Úgy járt, mint az egyszeri ember, aki szolíd családi autót akart venni: olyat, amellyel nemcsak jól, viszonylag gyorsan és biztonságosan lehessen utazni, hanem a különféle dolgokat kényelmesen célhoz is lehet szállítani. Aztán ki is fizeti a járgányt, de mire leszállítanák, hirtelen óvatosságból lecseréli egy üzembiztos, megbízható és összkomfortos… áruházi rakodógépre. Így cserélte el Laci a Steaua elleni 50-50 százalékos esélyű összecsapást – amelyben időnként benne volt a KVSC-győzelem lehetősége is – a (számunkra jobban testhezálló?) vereségre. Szerintünk főleg azzal cserélte el, hogy rosszul cserélt.

A kezdőcsapattal – az örökzöld döglött Csukát kivéve Ez kinek a haverja? De tényleg? Ha a nyolcvanas években volnánk, tuti aszondanám, hogy minimum a megyei párttitkár kedvence – elvileg ki lehetett békülni. A Steaua próbálkozásait az első félidőben többnyire súlyosabb veszély nélkül tudtuk hatástalanítani, azzal együtt, hogy időnként Szuper Márió is nagyon kellett e viszonylagos egyensúly megtartásához. A védekezés munkáját jól teljesítette a jelenleg klasszikusnak mondható Maftei–Cadú–Piccolo–Camora vonósnégyes, noha Felgueiras – időnként élénk tagmozdulatok kíséretében – joggal ordítgatta le a fejét egyiknek-másiknak. A személyeskedés – amennyiben nem kombinálódik a másik ember arcának szeneslapáttal történő leverésével – egyébként benne van a jó kapus munkaköri leírásában.

A juhok kapufája – vö. a Jn 5,2-vel, ahol a jeruzsálemi Juhkapuról van szó – tehát a juhkapufa megizzasztott, de azt is megúsztuk: pont úgy, mint a Jn 5-ben szereplő bethesdai beteg a vízbemenést. És azért nekünk is volt helyzetünk, de persze abból rögtön Ogbúbánat lett. Hiába na: az a kapu neki mindig túl messze van, még Ithakánál is messzibbre, ahová még a leleményes Odüsszeusz is hosszú évekig utazott. Szánalmas volt nézni, ahogy „előretolt helyőrségként” folyton meg akart telepedni valahol a pálya kétharmadánál. Egyetlen váll-váll, fej-fej, csípő-csípő stb. – folytassa, aki tudja, sze’ nem anatómiaóra ez! – szóval egyetlen testrész-párharcot, illetve légicsatát nem volt képes megnyerni. Sőt, még a pontosan a lábára tett labdákat sem tartotta meg legalább addig, míg valaki – aki netán focizni (is) tud – odaér. No nem: ehelyett vagy visszafelé játszott, vagy minősíthetetlenül rosszul passzolt, illetve a legenyhébb fuvalomtól is úgy esett el néha, mintha megrettent volna a körülötte lévő sok csúnya fehér embertől. A lelátón mellettem ülő két amerikai hölgyvendégem – akik mellesleg életükben először láttak európai futballmeccset – már az első félidő derekán finom udvariassággal közölték: „number 18 is not very good”, azaz „a 18-as számú játékos nem valami jó”. És most erre mondtam volna azt, hogy a 18-as éppen Vass Ádám száma volt egykoron? Micsoda idők, hölgyeim és uraim!

Fotó: Riti József Attila

Fotó: Riti József Attila

Eleve emberhátrányban játszottunk tehát, s még így is döcögött a szekér a szünetig, sőt a 13. percben akár meg is szerezhettük volna a vezetést, ha Gardos nem éppen annyira jó „gvárdián”. Rui Pedro sárgája viszont kulcsfontosságúnak bizonyult a 41. percben. Túl távol voltam a jelenettől, hogy találgatásokba bocsátkozzam a szimulálás valósága felől, tehát nem is teszem. Az utólagos felvétel-böngészési kísérlet is hasztalannak bizonyult, sajnos. Itt viszont nem a bírói döntés helyessége a lényeg, hanem az, hogy ez a sárga lehetett az egyetlen indok, amiért Vaszi az 58. percben lekapta, pedig ő volt a csapat egyik legsikeresebb passzolója. A belépő Vén Lajostól viszont nagyon megijedtem: ha már mindenáron védő kellett (?!?), miért nem Rada jött inkább, s toltuk volna pl. Cadút jobbszélre? Úgyis gyakran ott kötött ki Vén Lajos mellett/helyett…

A fatális cserétől kezdve a Steaua is tudta, mit csináljon, hiszen következetesen szinte minden támadást a mi jobboldalunkon vezettek végig, és a folyamatos kisegítés ellenére – hol Maah, hol Maftei, hol Cadú és Ammari jött Vén Lajos mellé elvégezni helyette a feladatot – ez a rés a csapat Achilles-inának bizonyult. Hiába erősödött meg a középpálya, ahol Maftei háromszor is bravúros becsúszásokkal hárított, illetve szerzett labdát, mert ezeket jobbára nem volt kinek címezni: Ogbu nem volt vevő, Csanturiát pedig úgy tűnt, nem megfelelő helyen használtuk. Ha nem a nézőtéren ülök, hanem tévében nézem a meccset, azt gondoltam volna, hogy a fiam az 58. perctől más csatornára váltott (a fene ezekbe a távirányítókba!).

A tipikusan egygólos meccs a megérdemelt Steaua-találattal dőlt el, és nincs mit szépíteni: ezt a mérkőzést taktikai szempontból a két, német focival is kacérkodó edző közül talán nem annyira Reghecampf nyerte meg, mint amennyire Laci veszítette el, hiszen a viszonylagos egyensúlyt borítékolhatóan vesztes felállásra cserélte. Amíg ugyanis Ogbu végigbukdácsolhatja a meccset – aki az ellenfél egy vagy két szögletének kifejelésén, a Tătă kibokszolt labdájának „visszakobakolásán” (mert az csak nagyon komoly eufémizmussal nevezhető fejesnek, uraim!) és a 30. percben történt monumentális kihagyásán túl csak felednivalókat cselekedett –, és eközben pl. Costea a padra sem kerül, Batin pedig szóhoz sem jut, addig nem állíthatjuk, hogy a KVSC játékában kizárólag a szakmai megfontolás élvez elsőbbséget. Ez pedig sürgősen korrigálandó. Laciból viszont ki merjük nézni, hogy gyorsan tanul: remélhetőleg a saját hibáiból, ha már a máséiból – pl. Rednicéből, aki szintén örömest játszatta Csukáékat – nem tudott.

_MG_0118A mai mérkőzésnek az eredményen túl – amely, valljuk be: számunkra jelenleg csak érzelmi szempontból releváns (noha attól még fájhat) – volt viszont a Bundásliga történetében mérföldkőnek nevezhető momentuma. A 23–24. percekben a nagybányai Cristian Balaj bíró – aki számomra ezért a meccs embere marad – nagyon merész lépésre szánta el magát: megálljt parancsolt a hosszú évek óta mindenfelé gátlástalanul dühöngő magyarellenes, idegengyűlölő és fasisztoid jelszavaknak. A bátor cselekedet – amelyre hosszú idő óta reménytelenül vártunk – azóta percenként több tucatnyi gyűlölet-kommentet generál szerte a különböző honlapokon. A legtöbben – tudathasadásos módon – úgy értelmezik az eseményt, hogy Balaj tulajdonképpen korlátozta a Steaua-szurkolók szólásszabadságát. Ez nyilván azt is jelzi, hogy a kór sokkal súlyosabb és mélyrehatóbb, mint amilyennek első látásra tűnik. Mi az, hogy amit eddig minden következmény nélkül lehetett művelni, most hirtelen nem szabad? A kérdést nem kívánjuk szélesebb perspektívában tárgyalni (ez ugyanis sportblog, és az is kíván maradni), de a különböző „sportoldalak” kommentelő söpredéke túlnyomó többségének ez a beteges hozzáállása kifejezetten aggasztó. Nehogy pár éven belül a békés többségi nacionalisták azon háborodjanak fel, hogy „X” erdélyi város „Y” kerületében a helyi polgármesteri hivatal – az éjszakai csendháborítás megakadályozására való tekintettel – elrendelte, hogy az pihenés órái alatt vadászati tilalom lép érvénybe, ti. ez idő alatt a magyarokra csak köpni szabad, lőni nem…

Így játszotok ti

Felgueiras 8. Amit kellett, kivédett, sőt még azon túl is. A gól nem az övé, hanem először Lacié, aztán a védelemé. Keserű és Chipciu csupán berúgták…
Maftei 7. Mindenhol megállta a helyét, a jobbszélen talán egyszer vesztett labdát, s azt is visszaszerezte. Megerősödött vele a középpálya, de valszeg éppen a lecserélt Rui Pedróval tudott volna kombinálni új pozíciójában.
Cadú 6. Hozta a formáját, mentett, amikor szükség volt rá, és nem kapott sárgát (ez utóbbi megvalósításáért majdnem 7-est érdemelne, viszont a gólban eléggé benne volt)…
Piccolo 7. A védelem arkhimédészi szilárd pontja volt, a kapott gól után támadásban többet mutatott, mint Ogbu egész meccsen.
Camora 6. Igyekezett felfutni, noha elég jól rajta voltak. Néhány jó beadását rendre elszalasztották a társak (még hányszor káderezzem le a döglött Csukát?).
Djokovic 6. Egyedüli klasszikus ütközőemberként nem kis dolga volt, de igyekezett megfelelni a feladatnak. Rui Pedróval viszonylag jól muzsikáltak együtt.
kicsi_sargalap kicsi_le Rui Pedro 7. A meccs egyik legpontosabban passzoló embere, sokszor és sokakat ugrasztott (volna), ha lett volna kit (kedves Ogbu: a többit tudod!). Laci valszeg a sárga miatt óvatosságból cserélte le – vesztünkre.
kicsi_fel Az 58. perctől Velayos 4. Rui Pedró után úgy villanyozta fel a csapatot, mint amikor energiatakarékosságból a Lánchíd díszkivilágítását petróleumüzemű, újrafelhasznált kanóccal ellátott viharlámpákra cserélik. Kedves fiam, ez nem szocialista tervgazdálkodás, hogy a kivételes helyzetben lévő elvtársak helyett más végzi el a munkát. Teljesítsd a normád: eredj haza kapálni, s a focit hagyd azokra, akik értenek hozzá. Nuno Diogóval párban ejsze még a Baróti Bányász csapatának támadásait sem tudnátok megfékezni.
Deac 6. Most is szaladt, küzdött, sőt a 13. percben remekül adta be a labdát, de valahogy még mindig nem jön neki össze. És tutira nem a 13-as szám miatt. Kezelésül a pszichodrámát talán nem ajánlanám, de egy önismereti kurzus ejsze ráférne…
kicsi_le Negruț 5. Túl korai volt még a Steaua ellen felléptetni. Vagy Laci éppen idejekorán kívánta eloszlatni a fiú kialakulóban lévő Steaua-fóbiáját? Ez sem rossz döntés, de akkor meg – és hányszor írjam még le? – ne Ogbut tedd mellé, egyem a szívedet, drága Lacikám! A fiatal csikót is a tapasztalt, jól húzó ló mellé kötik be, hogy attól tanuljon mesterséget! A csámpástól mi a nyavalya ragadjon rá?
kicsi_fel A 46. perctől Csanturia 6. Mégsem volt jó, hogy gólt rúgott hazája színeiben. Vagy túl elbízta magát emiatt, vagy – és talán efelé hajlok – az este nem jó helyre állították.
kicsi_le Maah 6. Virgonc volt, de hatékonyság tekintetében holtversenyben van Deackal. Ejsze együtt kéne kibeszéljék a problémájukat a félixi termálfürdő pszichológusánál, fejenként másfél liternyi idegnyugtató Ginseng-tea kortyolgatása közben.
kicsi_fel kicsi_sargalap kicsi_poroslap A 73. percben Ammari 2. Ha benne lett volna a kezdő 11-ben, és az idegbajos-jelenetet – a narancssárgát érő megmozdulás után még ő pofázik a bírónak a női alt szólam hangmagasságát nagyjából elérő kontratenor hangfekvésben – mondjuk az első félidőben rendezi, mindenki azt mondhatta volna, hogy privátban eladta a meccset. Ezzel együtt tényleg emlékeztet híres nemzettársára, Zinedine Zidane-ra, de sajna, csak egyetlen szempontból: ő is, még a 90. perc után is képes totálisan elveszíteni a fejét. Valamivel pozitívabb „Zidane-ságnak” sokkal jobban örülnénk. Sőt, talán már annak is, ha ebben a tekintetben is követné honfitársát, aki a legutolsó meccsén fejelte le Materazzit… Felőlem ez lehetne Ammari utolsó meccse is.
Ogbu 3. A következő edzésen könnyű, fájdalommentes sérülést, és legalább az évad végéig tartó lábadozást kívánok, hogy majd valamelyik közvetlen riválisunk keretében folytathassa ígéretes karrierjét.

Főlegvári elégia március idusán

Ím, cserbenhagynak most főlegvári remények,
míg letekintünk hűlt pályánkra, hol szűnt viadalnak
tűzzel-vassal pusztító erejét elfelednénk
már, ha reményt keltő kezdetét nem töri ketté
edzőnk ostoba ítéletje, amely lefejezé
Pedrónk lendületét, mely jósolgatta a hőn várt
győzelmi mámort sok honi, szép kebel mélyiben. Óh, jaj!
Nem várt ránk ily vég most sem: lelkünk fakul, és szól
újfent vendégszektor mélyén jelszava surmó
senkiknek, noha őket bátran fékezi bírónk,
kit rögvest kifütyülnek, mert a magyart szitokáradat
újból fellángolt heve ellen védeni nem félt.
Mink ugyan itthon volnánk, s jöttment az, ki honunkból
bennünket kíván ma el. Állj, coki! Kuss, kutya! Árpád
vérei tudják: lesz még szebb is a március ídusa.