Lassan hűvösödő augusztusi reggelen vezetem ki az istállóból a Kék Ovál százhatvanhárom ficánkoló paripáját. Még tegnap teleabrakoltam őket nekik való olajjal, mert azzal sem akartam időt veszíteni, hiszen hosszú út áll előttünk. Csillogó, ezüstszürke sörényüket szintén megtisztítottam, a kelő nap fénye éppen megcsillan rajtuk, amint kezembe veszem a gyeplőt, és finoman megrántom. Könnyedén, egyetlen fogatként mozdulva hasítják a levegőeget.

Tovább →

Ha valaki azt mondta volna, hogy a főlegvári 1-1 után a Celtic–KVSC visszavágón hét gólt látunk majd, és ezek közül négyet mi fogunk rúgni, az illetőt valószínűleg rögtön Bogrács Hubához küldöm továbbképzésre kortárs realizmusból. De mivel ott voltam, el kell hinnem. Győztünk! Méghozzá döbbenetes meccsen.

Tovább →

Most, hogy a főlegvári gyorsvonat végigszáguldott a kies Netanja (Nyetenye?) városán, és faképnél hagyta, illetőleg az Európa Ligába utasította a Makkabeusokat, továbbá Tzukifijú, Păun és a megint semmit nem csináló Deac főszereplésével 4-1-re kiütötte a kezdetben vezetésre álló Chindiát, kénytelenek vagyunk olyan jelentéktelen formációkkal is foglalkozni, mint a Celtic Glasgow. Nehéz szívvel, némi meggyőződés híján megszenvedett mocskos poszt következik tehát.
Tovább →

Azaz Omrani Egy Gólt lőtt a Maccabi ellen, és ennek örülünk. Aki másképpen fejtené meg a fenti rövidítést, véleményét publikálja másutt, hiszen bőven vannak erre alkalmas fórumok. Ez a blog viszont a főlegvári fociról szól. Legalábbis részben.
Tovább →

Mármint azt, hogy a csapat meccsenként legalább eggyel többet rúg, mint az előzőn, és legfennebb egy gólt kap. Klincsény ellen tényleg nem kilincselt a KVSC, hanem berúgta az ajtót. Pontosabban a labdát a juhok szatelitcsapatának hálójába. Méghozzá a B csapattal. Nem is rúgta, hanem fejelte. Már a felét.
Tovább →

Igen, kedves Asztaltársak, O3, és mégsem KEG írja a posztot. Ez nem amiatt van, mintha elismernénk, hogy Ormányi második góljánál az amúgy is kapu felé tartó labdába a kazah védő belepiszkált, hanem mert ciklonok vannak a világon. Közöttük pedig a szőkék a legveszedelmesebbek.
Tovább →

A Csillagok Háborúja legújabb részének előzetesével csaknem egy időben esett meg a Rítörn of zö Tzuki, illetve a nagyszombati karácsonyfa története. Méghozzá Sepsiszentgyörgyön.

Tovább →

Góltalanul leikszeltünk Krajován.
Lehet erről egyáltalán bármi egyebet is írni?
Ha igen, azt is röviden.

Tovább →

Charles Baudelaire, a francia költészet kiemelkedő alakja „nouveaux frissons”-nak nevezte volna azt az érzést, amit Ady Endre pompás magyarításában száz évvel ezelőtt „szűz borzongásokként” ismert meg az arra kíváncsi magyar olvasóközönség. Ugyanilyen, vagy nem éppen ugyanilyen kellemes borzongásokként ismerte meg ezt a fílinget a KVSC–Astra meccsre kilátogató, ugyanakkor a francia és a magyar impresszionista költészetre – eléggé el nem ítélhető módon – en bloc rohadtul nem kíváncsi főlegvári futballközönség is. Ettől függetlenül kapcsolatba kerültünk vele, méghozzá a borzongás főmesterének, a futballimpressziók Borzának utánozhatatlan tolmácsolásában.

Tovább →

Tisztelt Asztaltársak! A sormintát – amennyiben sikeres eredményt jelöl – azért szeretjük, mert kellemes a szemnek. A sikertelen sorminta megtörését szintén értékeljük, hiszen reménykeltő. Hát ezekről lesz szó a mai posztban.