Hát ez a Sepsi OSK elleni meccs egyáltalán nem olyan vót, mint a Diószegi kenyér, Tisztelt Asztaltársak. És tényleg jó, hogy vége van. Mert a kenyérnek – még a leghitványabbnak is – a vége, a sarka, a „dúca” a legjobb. Akkor most hadd majszoljuk egy kicsit.
Tovább →

Hát kérem, Tisztelt Asztaltársak, ez a poszt annyira bonyolult (és főleg titkos), hogy az újságírás szabályai szerinti kezdő mondatban lehetetlen összefoglalni a lényegét, így aki kíváncsi rá, kérem, kattintson a Tovább, értsd (meg)fojtatás gombra.
Tovább →

… vagy heréljünk csehet? – tartja a régi mondás. A futballvilág fő baja talán éppen az, hogy szinte senki sem azt csinálja, amit a munkájából adódóan tennie kellene. Mert elvileg az edző edz(et), a focista focizik, a szurkoló szurkol, a bíró bíráskodik, a szenzációújságíró szenzációt teremt. A kapus pedig – jó esetben – zárva tartja a kaput.
Tovább →

„Ha kiálltál az utcasarokra, ne csodálkozz, ha időnként meg fognak kettyinteni” – hangzik megboldogult középiskolás-korom (úri közönségünkhöz kellően adaptált!) népi bölcsessége. A rinyáló ringyót senki nem díjazza. A rinyáló hímringyót még kevésbé.
Tovább →

Az én számomra Miriuță Vasile egyszersmindenkorra nevet változtatott: mától kezdve az ő becsületes főlegvári magyar neve: Kétmór László.

Az a helyzet, Kedves Asztaltársak, hogy ezzel a poszttal – alig leplezett felindultság mellett (hogy a tetű rágná le a nyakát az összes regáti és balkáni fociringyónak) kétszeres mórt búcsúztatunk. Nem is búcsúztatjuk: megkövetjük. Mások helyett, akik soha nem fogják őt megkövetni.
Tovább →

Csak azért, hogy a regáti média főszereplői se essenek ki az edzésből. A KVSC-nek pedig könnyen hiányérzete lehet a következő évadban.
Tovább →

Nomen est omen – mondták a régiek. Különösen igaz ez a híres római gondolkodóra és politikusra, Marcus Tullius Ciceróra (Kr. e. 106–43), akiről azt sem tudjuk biztosan, hogy nevét Cicerónak, Csicserónak vagy Kikerónak ejtették-e. Ehhez egyébként a legkönnyebb az angolokat segítségül hívni, mert ők csípőből „Sziszerót” mondanak, hiszen náluk Caesar is „Szízör”. Ahogy az állítólagos KVSC-reménységről, a portugáliai születésű Cicero Casimiro Sanchez Semedóról se tudjuk, hogyan kell pontosan ejteni a nevét, noha a Semedo annyira nem rossz ómen.
Tovább →

„Az nevet utoljára, aki először üt” – idézte magabiztosan Fülig Jimmy a kikötői alvilág Napóleonja, alias Tüskés Vanek életfilozófiáját. Esetünkben – szinte (t)rendhagyó módon – éppen Gyurgyevóban vált valósággá e nagyon testközelből megismerhető igazság.
Tovább →

Az Odüsszeia végén az ithakabeliek már-már bosszút állnak Odüsszeuszon, amikor az égből megjelenő Pallasz Athéné megfékezi őket: a békekötéssel együtt a győzelem Odüsszeuszé marad. Ezt hívják „Deus ex machina” (Isten a gépből) jelenetnek: pont olyannak, amilyen Peteleu gólja volt a Jászvásár ellen.
Tovább →

„– Ez a másfél év is jól kezdődik – mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet, és felkérte egyben, hogy hacsak lehetséges, fogja be a száját.” – kezdődik A Néma Revolverek Városa című, vérbeli Rejtő-regény. „Hát ez a másfél óra is jól kezdődik” – mondhattuk volna mi is 13. Pác Tivalddal együtt, amikor a 3. perc elején Mincă a Camorát már kiiktató Jakolis lábáról a kapunk felé tartó labdát volt kénytelen szögletre pattintani.
Tovább →