Az én számomra Miriuță Vasile egyszersmindenkorra nevet változtatott: mától kezdve az ő becsületes főlegvári magyar neve: Kétmór László.
Az a helyzet, Kedves Asztaltársak, hogy ezzel a poszttal – alig leplezett felindultság mellett (hogy a tetű rágná le a nyakát az összes regáti és balkáni fociringyónak) kétszeres mórt búcsúztatunk. Nem is búcsúztatjuk: megkövetjük. Mások helyett, akik soha nem fogják őt megkövetni.
Tovább →
Csak azért, hogy a regáti média főszereplői se essenek ki az edzésből. A KVSC-nek pedig könnyen hiányérzete lehet a következő évadban.
Tovább →
Nomen est omen – mondták a régiek. Különösen igaz ez a híres római gondolkodóra és politikusra, Marcus Tullius Ciceróra (Kr. e. 106–43), akiről azt sem tudjuk biztosan, hogy nevét Cicerónak, Csicserónak vagy Kikerónak ejtették-e. Ehhez egyébként a legkönnyebb az angolokat segítségül hívni, mert ők csípőből „Sziszerót” mondanak, hiszen náluk Caesar is „Szízör”. Ahogy az állítólagos KVSC-reménységről, a portugáliai születésű Cicero Casimiro Sanchez Semedóról se tudjuk, hogyan kell pontosan ejteni a nevét, noha a Semedo annyira nem rossz ómen.
Tovább →
„Az nevet utoljára, aki először üt” – idézte magabiztosan Fülig Jimmy a kikötői alvilág Napóleonja, alias Tüskés Vanek életfilozófiáját. Esetünkben – szinte (t)rendhagyó módon – éppen Gyurgyevóban vált valósággá e nagyon testközelből megismerhető igazság.
Tovább →
Az Odüsszeia végén az ithakabeliek már-már bosszút állnak Odüsszeuszon, amikor az égből megjelenő Pallasz Athéné megfékezi őket: a békekötéssel együtt a győzelem Odüsszeuszé marad. Ezt hívják „Deus ex machina” (Isten a gépből) jelenetnek: pont olyannak, amilyen Peteleu gólja volt a Jászvásár ellen.
Tovább →
„– Ez a másfél év is jól kezdődik – mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet, és felkérte egyben, hogy hacsak lehetséges, fogja be a száját.” – kezdődik A Néma Revolverek Városa című, vérbeli Rejtő-regény. „Hát ez a másfél óra is jól kezdődik” – mondhattuk volna mi is 13. Pác Tivalddal együtt, amikor a 3. perc elején Mincă a Camorát már kiiktató Jakolis lábáról a kapunk felé tartó labdát volt kénytelen szögletre pattintani.
Tovább →
A fenti alliteráció tanúsága szerint Bmiky kollégának is volt önnön, különbejáratú, a szabadalmaztatás küszöbén álló, csaknem defetista babonája. Ezen a minap páratlan eleganciával lett úrrá. Soha jobbkor. Az ügy előzményeihez némi rummal és egyéb hasonló nedűkkel sűrűn kevert racionalitás tartozik. Ezek ugyanis – a megfelelő mennyiségben és vegyítési arányban – blogunk valóban képzett fociszakemberének közvetlen érvelését segítik elő. Természetesen fordított sorrendben: először a racionalitás, azután a rum. Szóval.
Tovább →
A válogatott-szünetet használjuk ki arra, hogy hírt adjunk a KVSC újabb csúcsra töréséről. Ezúttal azonban egy konkrét fizikai csúcsról van szó, a távoli Afrikában, melynek neve: Kilimandzsáró.
Tovább →
A bajnoki címvédő Astra knockoutolása után minimum bizarr, hogy a sereghajtóval szemben adott pillanatban még a döntetlen is veszélyben forgott. Higgyék el a Tisztelt Asztaltársak, hogy még a lelátón ülve is úgy éreztük: valami furán összevágott filmet nézünk, nem élő sporteseményt. És ezen még a srácok trikóin feltűnő új mezszponzor neve sem segített.
Tovább →