A KVSC elszenvedte első hazai vereségét a Krajovától. Ami önmagában még nem volna tragédia, ha emiatt kizárólag önmagunkat, mármint a játékosokat és az edzőt kellene okolnunk. De sajnos, nem csak ők tehetnek róla.

A mérkőzés tétje a regátiak számára a bajnoki címért való harc folytatása volt, amelyre csak győzelem esetén gondolhattak. A mi feladatunk pedig még mindig a juhokkal szembeni egy pont ledolgozása. De ebben az igyekezetünkben valamiképpen nemcsak a Krajova 11 játékosa volt utunkban. Miközben Soares, a védekező középpályásunk jobbára megérdemelten kapott sárgát a 4. percben, a földön fekvő szépreményű újoncunk, Gâdea lábára taposó Vlădoiu nemhogy lapot nem kapott, de az általunk hőn szeretett Hațegan bíró még a szabálytalanságért járó szabadrúgást sem fújta be. Tévedni emberi dolog, mondhattuk volna, de akkor még nem sejthettük, hogy ez a döntés lesz a meccs alaphangja.

A 10. percben Chipciu lábában volt a vezetés megszerzése, de valahogy a Gépész utcával átellenben lévő kaputól 6-8 méterre lévő sávban még mindig ott húzódhat ama bizonyos mélyszántás, mert feszt fölé mennek a labdák. Rögtön azt mondtam: ha Chipciu egyet lő fölé, akkor ugyanazon a meccsen két gólpasszal tartozik. Amivel ki is lehet békülni. Válaszul azonban a 26. percben forró krajovai helyzet következik, amit Nándorfehérvári még meg tudott oldani. A következő jelenetben viszont már saját házi specialitásunkat tálalják föl nekünk, és be is viszik a találatot: szöglet után fejes (ezt Nándorfehérvári remekül hárítja), de a szemfüles (és főleg üresen álló!) Andrei Ivan végül belövi. Iszonyatos védelmi hiba a KVSC baloldali és belső védői részéről, ezen nincs mit szépíteni. A dzsidzsisport kommentátora úgy ujjong, mintha legalábbis a román válogatott a vébé döntőjén szerezte volna meg a vezetést mondjuk a németek ellen. Dehát ezért a pártatlanságért szeretjük őket. És mire azt hinnénk, hogy na akkor itt az ideje focizni, négy perc múlva ugyanaz az Ivan lőne kapura a tizenhatosunkon belülről, de azt már Camora blokkolja.

Ezután következett az a helyzet a 42. percben, amelyre még a bennünket különösebben nem szívlelő Ion Crăciunescu, a dzsidzsisport bíráskodási szakértője is aszonta, hogy büntetőt ért. Chipciu Bancuval együtt ugrik föl fejelni, és mivel egy szikrányival hamarabb tápászkodik, mint ellenfele, Bancu nemes egyszerűséggel a vállánál fogva visszahúzza a hatos sarkánál, és noha estében Chipciu belepöcköl még a labdába, nem tudja átemelni Pigliacelli fölött. Azzal együtt, hogy a közös fejelés után Bancu egyáltalán nem ért a labdához, az esettől 8 méterre álló Hațegan úgy vélte: nem történt szabálytalanság. Kíváncsi lennék, mit reagálna, ha az ő vállát cirógatná meg hasonlóképpen valamelyik játékos vagy edző. Edy csak a fülét cirógathatta meg, azt is csak hang útján, máris sárgát kapott. Ismerjük a céget.

A félidő vége a miénk volt, sőt a második félidő eleje is. Az 51. percben a második büntetőgyanús helyzet alakul ki a krajovai kapu előtt: a Rondón helyébe beállt Debeljuh kerül a földre, és noha a jelenet nem annyira egyértelmű, mint a 42. percben, akár ezt is be lehetett volna fújni. Na de Hațegan? Örüljünk, hogy sárgákat nem adott színészkedésért. Az 53. percben visszatér a remény: szögletből Burca visszateszi, Debeljuh lekészíti, és Rúnar, a vikinggúnár, igazi nevén Sigúrjonsson, a bálnagyilkos, az ártatlan bébifókák engesztelhetetlen réme belövi: 1-1. Két meg nem adott büntető ellenére is egyenlítünk. Szaporodnak a helyzeteink, a Rúnar helyére belépő Păun lövése megrezegteti a felsőlécet, érik a győzelem. És aztán mégsem. A meccs során nemegyszer keménykedő krajovaiak közül a 76. percben Cicâldău kapja az első sárgát – ami szintén vicckategória, ha e tekintetben is a bíráskodás színvonalát nézzük pl. Gâdea megtaposásától kezdve. A meccs után Marius Bilașco nem véletlenül szolgált friss videó-összeállítással a dzsidzsisport pártatlan stúdiója számára azokról a legvilágosabb helyzetekről, amelyek során Hațegan egyértelműen ellenünk fújt.

De ami tény, az tény. Vinícius kétszer fejelt fölé, ami nála nem családi. Harmadik esély helyett pedig a Krajova talált be. A pártatlan dzsidzsisek a stúdióban szinte extázisig menő hevességgel ünneplik a dák válogatott világbajnoki címét. A regátiak fejesgólt szereztek éles szögből, bal rövid sarokra, ami a belső és baloldali védőink egy meccsen belüli kétszeres elalvását jelenti. Hát ez sem családi vonás Camora és Burcă esetében. De a végeredmény 1-2, úgyhogy szurkolhatunk ma este a Sepsinek, hogy tartsa a karámon belül a juhokat.

Egy szó mint száz: a két gólt a két védelmi hiba miatt kaptuk, és ezt nagyon komolyan rendbe kell tenni, de az eredmény (és így a vereség) bőven azon is múlt, hogy az UEFA-maffia rigója tudta, mikor kell fújni és mikor nem. Nem csodálkoznék, ha számos irodalomkedvelő KVSC-drukkernek ma ez lenne a kedvenc Jókai-idézete a Szegény gazdagok c. regény Az egyezkedés c. fejezetéből: „Hátszegi a Marosba fulladt.” Hajrá KVSC!

Fotók: RJA