Tisztelt Asztaltársak! Amint azt tudjuk, a KVSC adósságainak ,,köszönhetően” a szezon elején levontak 6 pontot a csapattól. Úgy néz ki, ez jövőre már nem történhet meg, hiszen egy múlt pénteki 5,3 millió eurós tőkeinjekció kihozza a klubot a csődvédelem alól. A milliók természetesen nem mannaként az égből hullottak alá, hanem (az első hírek szerint) egy bizonyos Abris Lelbach nevéhez köthetők. De ki is ez az ember?

Igazi üzletemberhez méltó az internetes rezüméje: szinte semmit nem lehet róla találni. Ügyeit csendben intézi, ritka a sajtómegjelenése, ahogy interjút sem igazán ad. Hogy mit lehet róla mégis tudni?
1960-ban született Jugoszláviában, majd 7 éves korában Németországba került, pontosabban az akkori NDK-ba került. 1996-ban vette meg/kapta meg az Elpro nevű céget, amit elég gyorsan szanált is. A hírek, amelyek szerint energetikával, meg bányászattal foglalkozik, igazak is meg nem is. Tulajdonképpen bányászati és energiaipari automatizálással, illetve elektronizálással keresi kenyerét, de érdekelt az egészségügyben is, a házi beteggondozáshoz használatos légzésjavító készülékeket gyárt. Mára Berlin Top 100 befektetője között tartják számon, 2012-ben 163 millió euró volt a cége forgalma. A ritkán adott interjúi egyikében kifejezte sajnálatát a dél-amerikai és a kínai piacok elérhetetlenségről, és terjeszkedési területként Oroszországot, Dubajt, Bakut, Kazahsztánt jelölte meg.

A Mergische Allgemeine potsdami lap 2015 február 26-án érdekes írást közölt, ,,A befektetők az orruknál fogva vezetik Potsdamot” címmel. Egy informatikával foglalkozó üzletember, bizonyos Hasso Platner megvette a város – a második világháború alatt szétbombázott – múzeumát, a Barberini Múzeumot. A felújításhoz összeállt Lelbachhal, akivel megegyeztek abban, hogy utóbbi területet vesz a múzeum mellett, hogy parkolókat létesíthessenek. A város vezetése áron alul eladta nekik a kért területet, mire Lelbach elállt az üzlettől, felbontotta a szerződést Platnerrel, és elkezdett bérházakat építeni Potsdam szívében a bagóért megvett területeken.

                Az Elpro Gmbh berlini székháza

Ha engem kérdeznek a Tisztelt Asztaltársak, Lelbach ugyanazt a vadkapitalista stílust képviseli, mint Árpi, de távol tartja magát a vesztes üzletektől. Németországban egy ideje már ki vannak osztva a lapok a média pókercsatájában, Lelbach pedig semmilyen jelét nem adta annak, hogy médiába vagy bármi olyanba fektetne, aminek a kimenetele kétséges. Ha tényleg ő áll a pénzköteg mögött, azt egy ideig nem még fogjuk megtudni, de hogy a csődvédelem után 1-2 éven belül ismét élőben hallgathatjuk a BL-himnuszt, az valószínű.

Bmiky kiegészítései:

1. A mindentudó interneten nincs nyoma annak a román média által bedobott információnak, miszerint Lelbach a Werder Bremen egyik részvényese lenne. 
2. A CFR vezetése, bár a tőkeinjekciót elismeri, tagadja, hogy Lelbach lenne a befektető, továbbra is ragaszkodva Marian Băgăcean személyéhez. A sajtó legfrissebb verziója az ügyben, hogy Băgăcean a berlini vadkapitalista hiéna (copyright by KEG) könyvelője, ergo strómanja lenne. 
3. Egy saját elmélet: eddig azt hittem, hogy Lelbach a Korábbi Tulajdonos, Aki Most Csak Szurkolónak Nevezi Magát közismerten erős német kapcsolatrendszerén keresztül került képbe. Mivel azonban Lelbach erősen érdekelt az energiaiparban, a klub jelenlegi mezszponzora pedig az energiakereskedelemben utazó Enex, amelynek egyik tulajdonosa Péter Pál, talán nem túl merész feltételezés, hogy a berlini fickót a klub azon részvényesei (Ştefan Gadola, Péter Pál és Ioan Socea, fejenként 9-9 %) hozták ide, aki az Energobit tulajdonosai voltak.