Új hajnal pirkad, a sínek felett
a bakter itala lassan elfogy
Európa álmaiban vissza integet
hatalmas ruhával
csak az ismétlésben látszik, hogy
a középső ujjával
Megint a reményhal ért célba utoljára,
elfogyott a bor, hiába mosakszik,
a bakter arcáról
szappannal sem jön le
az átkozott bíbor

Lelkiismeretes humorista humorban nem ismer tréfát – mondta egykor Karinthy Frigyes. És milyen igaza volt – teszem hozzá én. Az a tényállás forog fenn, Tisztelt Asztaltársak, hogy kénytelenek vagyunk egy kicsit a humor természetrajzáról értekezni, ha nem is feltétlenül tudományos igénnyel. Teljes joggal kérdezhetitek most: egy foci blogon azt minek? Nos, a helyzet az, hogy bármennyire is hihetetlen, de mink itt a blogszerkesztőségben nem csak írunk, de néha olvasunk is. Ha pedig olvasunk, akkor elkerülhetetlenül véleményünk is lesz az olvasottakról. De akkor is, miért kell emiatt bejegyzést írni? Kattintsatok a továbbra, aztán elmagyarázom.
Tovább →

Eljött hát az óra
midőn
ajkainkon zeng a dal.
Ó Camora!
Fölötted is repül az idő
vasfoga.
Mert ilyen e Föld, hogy évről-évre
körbe ér.
A nap körül pörög és mégsem
szédül.
Az emberek meg biztatják, hogy
hajrá!
Fuss még egy kört! Mi pedig ezúton
téged
köszöntünk kapitányunk, Camora!
Születésnapodon
legyen boldog e néhány óra!

Tovább →