Miután annak rendje és módja szerint hazavágtak bennünket Európából, Kilincsény érkezett újabb főlegvári látogatásra, és kétgólos veresége bizony nem meglepetés. Számbament.

A meccset kétségtelenül Fülig Jimmy halhatatlan mondatával jellemezhetjük legjobban, amellyel a Boldogság-szigetek egykori köz- és részvénytársaságbeli fényképészét, ama bizonyos Firmint, aki előzőleg a pofonok királyára sújtott hátulról sikertelenül, jobb belátásra bírta jobblétre szenderítette: „no asztán következett egy rövid testgyakorlás, miután elástam (s.k.).”

Hát igen. A Kilincsény ellen valóban rövid testgyakorlást mutattak be a fiúk. Talán túlságosan is rövidet. A hatodik percben Deac (ki más?) kiugratta Costachét, és az kapásból úgy találá telibe és küldé léc alá a labdát, hogy azon még szagolni is alig vót mit. Aztán a 29. percben – Sacko minden igyekezete ellenére, aki annál a helyzetnél kétszer is „kisegítette” az ellenfelet a helyezkedésével (nehogy bemenjen már az a második találat!) – Costachén vót a sor, hogy gólpassz gyanánt a bálnagyilkos fejére tegye a labdát, amit az szintén léc alá pörkölt. És ezzel le is járt a műsor: fél órás testgyakorlás, utána egy órányi levezetés, akarom mondani: önfeledt elásás következett. A fiúk olyannyira ellazultak, hogy szórakozottságukban egész egyszereűn elfelejtettek még legalább két-három gólt lőni, noha voltak helyzeteik dögivel: Ormányi konkrétan körbelőtte a kaput, és míg a 12 kapura lövésből 6 a háló felé is tartott, Ureche (Fül) kapus a szemünket is kivédte.

DP próbált cserélgetni, hátha sikerül felrázni a fiúkat kissé, de nem sok sikerrel: Sackót a 69. percben Debeljuh váltotta (akár fél órával korábban is lekaphatta volna), a bálnagyilkos Rúnart Păun, a napi adagját mindenképpen teljesítő Costachét Bordó Jancsi, a marseille-i (mellé)rakodómunkás Ormányit Chipciu (de ő se rakodott máshová labdailag), végül az újabb gólpasszal fenyegető Deacot Gîdea, aki szerintem szintén kaphatna több játékidőt. Ha DP-t kötelezték volna, hogy hatot cseréljen, akkor Maneát hozta volna be. Hetediknek pedig Grahovacot, de Ali béget semmiképpen.

A nap látványos vesztese így Ali bég volt, az egyetlen támadó jellegű játékos, aki végig a padon maradt. Dühöngött is, mint Firmin, amikor Szőr Egmont és Gombperec, a hídlakó potomért megvették tőle az elértéktelenedett Alva Rez-féle részvényeket. De – ahogy Fülig Jimmy írta – „Ekmont kirugatá. Gombperec dettó.” Erre Firmin megölte őket. Végül Ali bég is úgy járt, mint a tűzoltókülsejű Pollinó tábornok: neki nem juta részvén a meccsből. Még részvét sem. És hogy újfent Jimmyt idézzük: „eszért él ma is, csak tudná minek?”

Hindrich Ottó csodás hálóőrként játszott, mindent védett, amit kellett, magabiztosan leszedte a beadásokat, és még arra is volt hidegvére, hogy a hazafelé tartó labdát csak a legutolsó pillanatban fogja meg, mikor a Kilincsény csatára alig másfél méterre volt tőle. A statisztika szerint a vendégek 51%-ban birtokolták a labdát, de sokra nem mentek vele. Kicsit olyan volt ez a meccs, mint amikor megboldogult ifjúkoromban az erdőfülei pajtások eljöttek focizni hozzánk Olasztelekre, az első negyedórában berúgtak egy gólt, oszt fogták a labdát (mert az övék volt), és hazaindultak azzal, hogy győztek. A végén mégis le kellett játszani a meccset (az Ésfaluban kocsmázó erdővidéki FIFA-megbízott ugyanis nagyon nagy pofonokat helyezett kilátásba), és végül Olasztelek győzött, azaz mi. A tanulságot azóta sem felejtettem: a labdabirtoklás még nem minden. És ezt már akkor tudták Erdővidéken, amikor Pep Guardiola talán még a konzervdobozokat is csak erőtlenül huzigálta a katalóniai Santpedor kies utcáin.

A rövid testgyakorlástól a fiúk is olyannyira ellazultak, mint Fülig Jimmy, aki elásás előtt az egy darab húszcentis kagylóritkaságot, azaz a gyöngyháznyelű műszert is benne felejtette a fénképészbe’, márpedig részvény ide vagy oda, tényleg nem érte meg esz a Firmin. Bezzeg RJA, a mi fénképészünk, akinek képeivel esztendők óta büszkélkedik ez a blog, aranyat ér. Ideje hát a Főlegvár koronázatlan fényképész-királyának megköszönnünk a sok szép emlék megörökítését, és meccsileg a viszontrúgásig, fényképilleg a viszontkattanásig, blogilag pedig a viszontírásig kívánunk neki minél több pazar villanást!