Megvan! A KVSC 3-1-re legyőzte a finn bajnokot, Kuopio város csapatát, és ezzel bekerült az Európa Liga csoportkörébe. A csodaszampó, a Kalevala c. finn hősköltemény mindent járó malmocskája ott kattogott a Főlegvár gyepén ledarálva, és ez a LE-darálás nekünk most EL-darálást ér. Talán némi EL-dorádót is, amelyet már a meccs végeztével EL-dáridó követett minden valamirevaló KVSC-szurkoló otthonában. Ilyen sima győzelem esetén nem illik ócsárolni az ellenfelet: nem is fogjuk. Sőt: Kuopio focicsapata ezzel a vereséggel legalábbis részben levezekelte városának csaknem harminc esztendeje sötétlő bűnét.

Az a helyzet ugyanis, hogy 1992-ben a festői Kallavesi tóval körülvett Kuopio kies városának vezetése iszonyatos merényletet követett el: testvérvárosi kapcsolatot létesített Krajovával. Miközben Kuopio városának magyar nyelvű Wikipédia-oldala bölcsen hallgat erről a bűncselekményről, a román nyelvű változat, illetve az agg regáti aggregát oltyán fővárosának hivatalos honlapja első helyen említi Kuopiót Krajova testvérvárosai között.

Én mindig nagyon szerettem a finneket, nem vetem meg a halzsírszagú atyafiságot, és azzal is megelégedtem volna, ha a Kuopiónak mindössze két gólt lő a csapat. De ehhez legalább egy feltételnek teljesülnie kellett volna: derék öreg Väinämöinen, aki csütörtökön Erlandsen névre hallgatott, hiszen norvég a lelkem, ha a Főlegváron bármiféle szimpátiára számított, vendégmez gyanánt zsákruhába öltöztethette volna a csapatát, hátukon FLM (#Főlegvári Lives Matter) felirattal, és még a meccs elején, a megemlékezésekre szánt egy perc alatt letérdepeltethette volna őket a kezdő félkör külső peremére, a játékosok pedig lenyírt fejükre szórhattak volna némi hamut, jelezvén, hogy mélységesen szégyenlik a kuopiói városvezetésnek az ő nevükben is elkövetett rémtettét. Ha így cselekszenek, ejsze én is megszánom őket a némileg szolídabb svéd változatra hajazó malmöcskájukkal együtt.

Nem ez történt. Ehelyett nagy garral odavontatták a finnekre jellemző, állandó jelzővel ellátott, és kovács Ilmarinen által eszkábált csodaszampót a Főlegvár gyepére, osztán léha legény Lemminkejnen, meg a tahó Mennyeninnen nagy bőszen elkezdték járatni. No nem sokáig. Öt perc szampózgatás után a szintén állandó jelzővel ellátott vén rókánk, az unalmas Deac Tizesingen (hát ha eccer az a száma!) szögletből csavará jókedvű iparos Rondón ennen fejére, ki úgy küldé azt tovább a virtustalan Virtanen kapujába, hogy olyat még a délibábos Tiszáninnen se látott.

A szampó ettől kissé megpróbált felpörögni, de sokra nem ment. Labdáról lemaradó Saxman után luftotrúgó Usman Sale fennen húzott el a kapunk mellett a huszadik percben. Azután már meg sem lepődtünk besárguló mellébomba Boatengen, de mire szampóék felocsúdhattak volna, Virgonc Paun Hetesingen úgy lefutá a túlnan álló Tomást innen, hogy bárgyú Nuno lusta szeme megpihenjen a gólszerzó Mosmátzuki Gabrielen.

Mit mondjunk még? Jó hírnevű, tisztes finnen megkönyörül minden itten, de álregáti testvérinken szünet után elégtételt vettünk menten: így kívánja Citad Ellen. A kiharcolt pontrúgásból semmittevő Tizesingen betekeré kapu felé, a gyorslábú Rondón elé, kinek lába elsülendvén, labda pihen háló keblén. Citad Ella megkönyörül, a meccs végén finn hadd’ örül’: rúgott egy gólt Unoh könnyen, csodaszampó hazamennyen. Három egyre kikaptatok, testvért jobban válasszatok!

Az EL-daráló így EL-dorádót hozott, kedves Asztaltársak. Köztük a régi, meghitt ellenfél (AS Róma? Asz hát!) is jön majd. November 5-ig bőven lesz időnk elkészíteni a Debeljuh ante portas! feliratú bannert, a jobbára afrikai stüszivadász Berni Young Boys szintén megismerheti a Főlegvári Vén Rókák spór- és asztaltársaságát. Hátha kirántjuk őket is, no nem az utcára, mint Fülig Jimmy annakidején, csak szépen, serpenyőben, némi svájci fondue vagy berni medvetalp tarsaságában, a la José Pombio. A harmadik, a CSzKA Szófia, talán már rövid testgyakorlásnak is megteszi, hadd álmodjunk, ha az legalább ingyér van. Szép volt, fiúk, és még szebb lesz! Hajrá KVSC!

Fotók: Riti József Attila