Ha meghallanék egy hulla jó hully gullyt,
Felidézném újra azt a házibulit,
Az volt az igazi – szólt a hully gully.

A halhatatlan Hungária Hulla hully gully című dalával jellemezhető talán legkönnyebben a KVSC és a Botos Sanyi esti összecsapása összetolatása, méghozzá úgy, hogy a fenti alliterációból a „hullát” kell határozottan kiemelni. Hullára unalmas meccsen szinte hullaközeli állapotba rúgták egymást ezen a főlegvári hulla házibulin.

A meccs teljes történetét föl lehetne írni az átlagméretű hazai postabélyeg hátuljára: egy-egy kaput találó lövésből 1-0 ide. Ki más rúgta volna, mint Deac, az unalmas, aki 4 meccsen 5 gólt rúgott Botos Sanyiéknak, ahogyan Pereira kettőt (másnak nem is tudott, mert nem játszott), pluszban viszont kiharcolta az esti büntetőt, ha már ugyanannál a helyzetnél a mélynövésű Avram a vírus miatt nem látta Papa nyilvánvaló kezezését. Ezt úgy értem, hogy normál vírus esetén látta volna, de mivel ennek a vírusnak koronája van, a korona tüskéi eltakarták Avram szeme elől Papa bal karját. Még szerencse, hogy ugyanannál a helyzetnél Haruț egy kicsivel lennebb ragadta meg Pereirát, hogy lerántsa, így a vírus koronája már nem zavarta az alacsony bíró látóterét, és a másodikra már befújta a büntetőt. Hiába na, a Pereirák általában szerencsét hoznak nekünk.

Valljuk be férfiasan, hogy az edzéshiány, összevissza pozitív-negatív vírustesztek és egyebek miatt eléggé bizarr esti játékunkat a fenti dal második szakasza jellemzi legtalálóbban:

Pöfög ez a tánc, mint egy zakatoló vonat,
Tökmindegy, hogy helyben jár, vagy áll, megy, vagy tolat,
Gyere, mire vársz? Hozd a táncosodat!

Pöfögött, fújtatott, sípolt, zihált, mint a legelső gőzgépek korában (úgyannyira, hogy a derék skót James Watt tegnap egész este nyugtalanul hánykolódott a sírjában, ami nyilván attól is lehet, hogy Birminghamben temették el), de haladt. És ez a legfontosabb, amit elmondhatunk a kötelező győzelmek jelen állomásánál. Szép nem volt, fijjugh, de hasznos. Mert most tényleg tökmindegy, hogy helyben jár, vagy áll, megy, vagy tolat, ha a mutatványt abszolválta. Még arra is csak mérsékelten vagyok kíváncsi, hogy ma este az Astra éppen olyan határozottan játszik-e majd a Krajova ellen, mint legutóbb ellenünk? A lényeg ugyanis változatlan: még mindig csak a saját játékunktól függ a sorsunk. Pénteken birkanyírás, oszt hétfőn mehetünk a bajnoki kupáért Krajovára. Ennyit arról, hogy a Berger-táblát mennyire jól tudják alkalmazni odalenn: az alapszakasz győztese nem hazai pályán, hanem éppen a második helyezett otthonában játssza az utolsó mérkőzést. Arról nem is beszélve, hogy az ostoba pontfelezési szabály nélkül, kizárólag a pályán megszerzett pontok alapján, azonos számú meccs után még mindig a KVSC-nek van néggyel több a Krajovához képest.

A regáti lakájmédia már mindent is kitalált ellenünk, de ezzel most hadd ne foglalkozzunk. Inkább gondoljunk arra, amit Wágner úr mondott A megkerült cirkáló harmadik fejezetének végén a vasúti teherkocsiban ravasz módon foglyul ejtett Fülig Jimmynek:

– Halló, sztrovacsek barátom!… Minden vagonnak két ajtaja van! Majd sokat kell dörömbölni, ha elunod magad, mert ennek a fülkének mostanában késése van. Öt éve nem indult…

A mienkről jelenleg aszondanám, hogy késése bőven van, de elindult. Még ha döcögve is. Ha a pénteki meg a hétfői futam is éppen csak ennyire lesz hulla jó, akkor a végén én is kiadom Piszkos Fred utolsó kommandóját a Radzeer parancsnoki hídjáról: Sört!

Fotók: RJA