Jó ideje készülök beharangozót írni a dögvész miatt elhalasztott és hamarosan folytatódó Bundásliga alsó- és felsőházának tornájához. Az impulzus már többször érkezett, beleértve a Tisztelt Asztaltársakat is, amelyért külön köszönettel tartozom, de mindezidáig hiányzott az ihlet. Utóbbiról végül egyik jóbarátom gondoskodott, az alábbi profetikus üzenetű felvétellel.

Bevallom, sose kételkedtem benne, hogy a teológia jelen korunkban is komoly időszerűséggel bír. Azt azonban mégsem gondoltam volna, hogy ezt a tényt a MÁV irodáiban ennyire komolyan veszik. Többszörösen érint ez bennünket. Mindenekelőtt vasutascsapat volnánk, tehát ami egyszer sínre kerül (így a vonat is), ahhoz természetszerűleg közünk van. Mit közöl velünk ez a prófétai erejű hirdetés? Egyrészt, hogy a jegypénztárnál jegyet nem árusítanak. Bizony, a terv szerint az idény hátralevő részében zártkapus meccsekre számíthatunk, tehát a jóslat első fele igaz.

Az üzenet második fele azonban jóval súlyosabb, szinte apokaliptikus mondanivalót hordoz: „Megváltás a vonaton”. Ergo: mégiscsak van megváltás! Ez a kijelentés nemcsak a Panetolikosznál jelenleg kölcsönben lévő kedves kapusunkat, Jesús Fernandezt juttatja eszünkbe (szaknyelven: Jesus saves!), hanem azt is, hogy örömre számíthatunk. A jóslat záróakkordja még érdekesebb: Megváltás a vonaton. Tekintettel arra, hogy a Bundásliga playoffjában jelenleg a KVSC az egyetlen vasutascsapat, a próféta mondanivalója elég egyértelmű: idén szintén a vonaton lesz a megváltás, azaz Trianon centenáriumának tiszteletére dacára zsinórban húzzuk be a harmadik bajnoki címet. A vallási értelemben túlbuzgóbbak ilyenkor szokták szétkürtölni az efféléket: „Mindenki üljön azonnal vonatra! Könnyen meglehet, hogy most indul az utolsó a mennybe!”

Mi azonban, akik a próféta szavainak mélyére tudunk hatolni, inkább azt gondoljuk, hogy a „vonatra ülés” elsősorban szimbolikus értelmű: ülj vonatra, azaz ülj oda a képernyő elé (legalábbis addig, amíg meccsre nem lehet menni), és szurkolj a fiúknak. Lehet, hogy egynémely kételkedők szerint ezt a szöveget a Víkend a pokolban című Rejtő-regény egyik karakteres figurája, az öreg vasutas Rimsky írta ki, amikor a fél négyes rum az oldalvágányon beelőzte nála a negyed ötös pálinkát, de ne higgyünk az efféle eretnekeknek. Tartsuk az irányt, és akkor nem siklik ki a mozdonyunk. Hallgassunk a világ legfelvilágosultabb tengerészére, ama híres exuralkodóra, aki nem babonás, és nem hisz a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás. Tessenek tehát még ma sürgősen keresni egy Önöktől keletre fekvő barna kavicsot és hármat rápökni, ugyanis jövő hétfőn már késő lehet, hiszen vasárnap este a juhok látogatnak el a Főlegvárra. Ez alkalomból ama neves tengerész, egyben népével pertut ivó áluralkodó stílusában folytatjuk e beharangozót.

Fülig Jimmy főlegvári levele Almirába, őfelsége St. Antonio de Vicenzo Y Galapagos uralkodó herceghez

Főméltóságú tisztelt kiráj ur (mert tudom ám, hogy megvolt már a koronászás, és ilyenkor az udvari tikett szerint kijár a kiráji megszólítás). Ami jár, az jár. Esztet az udvari marhaságot még szerklin lestem el a kopasz Gombperectől, aki véleményem szerint még mindig keménykalapos hidegló asz Ön birodalmában, hacsak a sorskegyelméből nem indult el a homlokán régivágású heghelyet hordozó Szőr Egmont nyomdokain. Így tehát szíves soraimat vagyok bátor, keltmintfent a továbbiakban mindazonáltal. Felsék régóta nem kapa tőlem levelet asz Főlegvári Vasutas dolgában, melynek okáról vagyok kénytelen szíves-örömest tényállást eszköszölni.

Asz történe, hogy lassan az ekész világon kitört a járvány. Még azokat a szigeteket is ellepte, ahonnét nem is vatyok kitiltva. Így asztán natyon leszűkült a moszgásterem, és az előéletemhez képest még korlátoltabban partraszállhatok. Talán Felsék szigetét még nem érte el, akkor valóban neveszhető Boldogság-szigetnek. De ha ott is kitör, akkor megint méltán neveszik majd Bolontsák-szigetnek, mert mindenkit megostobít. Például röktön álarcba kell öltöszni.  Esz persze szakmájába vág a Besurranó Pfeffernek, akit Szanfranciszkóban mellőlem találtak tüdőbe, amikor a dokkról a városba dohányfélét szállítottunk, és erről a tényállásról elfelejtettük értesíteni a helyi fogalmazó- és nyomozó uraságokat. De ma már a Pfeffernek sem kell járvány elleni álarc, mert a nagy Kaszás annak dacára is felismeri az emberét, mint Csont Muki a közelgő balegyenest. De aszért előnye is van az álarcnak, mert így némi óvatossák kíséretében még a fő utcán is előfordulhatok fényes nappal, a rendőrfogalmaszó ismerőseim nagy bosszúságára. Csak pofoszkodni nem szabad, mert arról felismerik asz embert. Mint asz a sakál Bonifác, akinek inkognitóban elkövetett tettleginzultusom követkesztében meglódult asz atya, és ettől megelevenedék asz emlékeszete, és a legkellemetlenebb pillanatban felismere engemet.

Tényleg ojan esz a járvány, mintha a Róla elneveszett Kapitány csinálta volna málnaszőrből, kavarás által. Először is, mint mondám, mindenütt hülyeséget képez. Aszonnal, noha nem haszonnal kihirdetik a vesztegzárat mindenütt, akkor is, ha se tenger, se hajó nincs a köszelben, aminek kéne vesztegleni, veszteg lenni, elvesztegelni (nem kívánt törlendő). Ebből a keszdő csavargó arra kövezhet, hogy ha veszteg ülsz, nem zárnak be. Én eszt eddig fordítva tapasztaltam: minél tovább vesztegelsz ugyanazon a helyen, előbb-utóbb bezárnak. Szóval ebben valami Piszkos Fred-féle kavarás általi megvesztegletés van, hogy elfogasson engemet. Rettenetes agyvelőrakomány lehet annak a fejében, hogy a mijattam való bosszúvágyból vesztegbe záratja az egész világot. Híszelgő dolog rám nészve, hogy ennyire odafigyel a sorsomra. Majtnem annyira, mint amikor az egész Almira pertut üvölte királyian felemelt poharamra. De asz aszért mégis más. Egy királyt nem lehet csak úgy veszteg ültetni. Még a trónra sem. Mert hátha szivarazni szottyan kedve, s a trón szőnyege nem bírná a parást, amint Felsék időszakosan számomra kikvártélyoszott tróntermében volt bátorságom tapasztalni?

Szóval ojjan furcsa járván esz, mint a mindig részek Wágner úré. Nem egyenes, elhiheti felsék. Az övé sem egyenes, mint járván, de nála esz az italtól van. Ennél a másiknál viszont inkább a hülyeség asz, mivel nem pusztít úgy, mint a Brigittán a kelleti gubó pestis, amejik ety veszéjes megbetegedés, továbbá teljesen fertősző, méksem öltösztet álarcba aszonnal. Szóval itt képeszi a rejtélyt esz a Piszkos Fred, akinek a kezében sosem ül veszteg a kanál, mellyel kavarja a málnaszőrt. Ennek a kavarásnak a követkesztében lett kézenfekvő, hogy a Bundásligát is vesztegelték. Töpp, mint három hónapra, ami aszért még egy Radzeer esetében is sok, pedig a kövér Petters mindik gondoskodik róla, hoty több hónapra elegendő pálinka és pókerkártya legyen a fenékben.

Aszért is jár furcsán esz a járván, mert a hatására nemcsak a hajókat, hanem a vonatokat is vesztegelték. Pontosan úgy, mint amikor a feltörekvő korallzátony vonattá képeszte az Ingombnita Archipelt, amely a magánérc (akarom mondani: privát ásvány) után érdeklődő pasasokat szállítva hirtelen friss félszigeti vonattá vedlett, és kiépített vasútállomás híján is ott vesztegelt az önmagát emelkedés által határoszatlan idejű megállóvá felminősítő zátony közepén. Így asztán érthető, hogy a Főlegvári Vasutasnak is veszteglenie kellett, járvánhülyeségből kifolyólag. De mosmá nem soká. Vasárnap ugyanis érkesznek hozzánk a déli birkák, mozdonnyal ütköszni. Persze, ahogyan a józan tapasztalás mutatja, a szerelvény ellen juhoknak nem sok esélyük van, de innen is látszik a járván Piszkos eredete, amint hűjítéssel kombinálódik.

Ha lejárt a juhok főlegvári járványa (amit úri körökben még kergebirka-kórnak is nevesznek, hiszen ettől megy neki asz esélytelen birka az istállónak, szekérnek, autónak, mozdonynak, mint kezdő betörő a rőtvájlernek), szóval a juhpestis lejárván, szíves követkesző soraimra legyen kegyes figyelemmel felsék, kinek kellemes császári mamáját örömmel csókoltatom ámbár exfiúi minőségben mindenképpen.

Egykori kollégája és őszinte híve, Don Fülig.