Ha újra nagyobb gólaránnyal nyerünk a Botos Sanyi ellen, akkor „Hagyománytisztelet” címmel írok posztot – ígértem meg tegnap Becker asztaltársnak „bemelegítés” azaz sörözés közben, még a meccs előtt. Nos, a fiúk egy laza négyessel elintézték a vendégcsapatot, sőt akár jóval nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem, ha a sors és Costache is úgy akarja. Ezzel együtt azt hiszem panaszra nincs okunk, esztétikai szempontból a fenséges határát súrolta aranylábú fiaink játéka.

Nem akarok ingyen reklámot csapni sem a Dominónak, sem a Bleriotnak ezért nem árulom el, hogy hol hangolódtunk rá Becker kartárssal a mérkőzésre. Egyúttal megnéztük a Liverpool–Arsenal angol rangadó első félidejét is, sőt a második félidő elejét is. A második liverpooli gól után azzal a gondolattal ülhettünk taxiba, hogy az Anfield Roadon minden a legnagyobb rendben van. Ebben nem is tévedtünk, de ekkor még csak reménykedtünk abban, hogy a Gépész utcában sem lesz gond.

Igaz ugyan, hogy az elmúlt időszakban főleg gól nélküli és egy-egyes döntetlen játszott moldvai ellenfelével a Kolozsvári Vasutas, de legutóbb idegenben sikerült 5-1-re verni őket és emlékszünk arra a gyönyörű 2016-os áprilisi tavaszi délutánra, amikor 6-0-ra intézték el a srácok a Botos Sanyit. Ráadásul akkor is most is az jellemezte az ellenfelet, hogy sok gólos hátrányban sem álltak vissza, hanem rendületlenül támadva szolgáltatták ki magukat az CFR ellentámadásainak. Szóval nyugodt szívvel beszélhetünk hagyománytiszteletről.

A Botos Sanyit Pet Rescue is komolyan vette. Legalábbis erre lehetett következtetni, hogy ezúttal nem a teljes „B” csapatot jelölte a kezdőbe. Meg is lett az eredménye. Deac és Păun szokásához híven megint „nem csinált semmit” csak rohangáltak össze-vissza, leszámítva Deac két gólját és gólpasszát, valamint Păun gólját, kiharcolt szabadrúgását, majd tizenegyesét és a Pereira szépségdíjas találatának az előkészítését. Az immár megszokott 1-4-1-4-1-es felállás remekül működött. Panaszra igazán nem lehetett okunk Tisztelt Asztaltársak.

Legfeljebb az lehet felróni a fiúknak, hogy a biztos előny tudatában valamennyien inkább az egyéni babérokra törve próbáltak meg gólt szerezni a csapatjáték építésének rovására. Emberileg ugyanakkor érthető, hogy a hajrában látszott rajtuk, hogy unják már a mérkőzést és haza mennének amint felvették a győzelemért járó prémiumot. Teljes joggal, hiszen magabiztosan elvégezték aznapi feladatukat. Ráadásul hét forduló után öt győzelem és két döntetlen után pont előnnyel vezeti a bajnokságot a Kolozsvári Vasutas. Miközben a Dinamo a sereghajtó és a juhok a 12. helyen állnak. Soha rosszabb idénykezdést! Reméljük a hagyománytisztelet a jövő héten Prágában is fő iránymutatója lesz a csapatnak, a Celtik elleni 4-3-as eredmény például tökéletes lenne a boldogsághoz.

Ezúttal is Tuskó Hopkins szavaival búcsúzom: fel a fejjel Asztaltársak!