Nem hoztál nekünk szerencsét – jegyezte meg hangjában némi csalódottsággal Pubbácsi rögtön a lefújás után a Gépész utcai stadion lelátóján. Nos eszem ágába sincs szépíteni a dolgokat, inkább töredelmesen beismerem, hogy a Slavia elleni vereség az én hibám. Kár érte, mert úgy tűnt: karnyújtásnyira van az újabb Bajnokok Ligája-csoportkör. A hangulat is igazán BL színvonalú volt, mégsem sikerült nyerniük a fiúknak. Pedig esküszöm, hogy ittam rendesen. Sajnos úgy látszik nem eleget. Mea culpa.

Az előjelek – leszámítva, hogy tudtuk, hogy jó a cseh csapat – nem voltak rosszak. A Kolozsvári Magyar Napokra Végh Hanta vezérletével befutott kispesti küldöttséggel vállvetve egészen tisztességes kocsmatúrát hoztunk össze. Összesen 15 kilométert sikerült gyalog megtennünk, igaz ebben már főlegvári meccsnézés oda-vissza útja is benne volt. A pesti cimboráknak a mérkőzésre menet korszakalkotó ötletük támadt, de szemben a többnyire csak a szájukat járató politikusokkal ők sikerrel ültették gyakorlatba az elképzelésüket. Feltalálták a Turbó Fantát. Ez úgy készül, hogy az ember a fél literes üdítőből kortyol néhányat, egészen addig, amíg elég üres hely keletkezik a pillepalackban, majd feltölti vodkával. Így történt, hogy helyettem valójában Bogrács Huba érkezett meg a stadionba. Át is adom neki a szót.

Üdvözletem a Tisztelt Asztaltársaságnak. Bizakodóan, sőt mondhatni vidám hangulatban foglaltam el a helyem a lelátón. Ebben a Slavia mezőnyfölénye sem tudott megzavarni. Sőt, a bekapott gól pillanatában is töretlenül bíztam a fordításban. Az olyan statisztikai adatok sem tudtak megzavarni, hogy félidőben jóval többet volt a vendégeknél a labda és többször próbálkoztak kapura lövéssel is. A második félidőben a mi fiaink már egyenrangú ellenfelei voltak a cseheknek, vezettek jó néhány biztató támadást, így kétségem sem volt afelől, hogy az egyenlítés csupán idő kérdése. Egyedül az aggasztott csupán, hogy ahogy az idő haladt előre egyre kevésbé éreztem a Turbó Fanta hatását. Amikor Omrani kiharcolta a tizenegyest, erősen koncentrálva szuggeráltam, hogy az országban először bevetett videóbíró is megerősítse a döntést. Nem is volt ezzel hiba, de sajnos az történt, hogy pont mielőtt a mi kilencesünk nekifutott volna a labdának végleg elpárolgott a Fanta hatása, így éreztem nincs tovább maradásom és haza teleportáltam. Így történt, hogy a hajrában már KEG ült helyettem a lelátón és nem tudtam beszuggerálni a kapuba azt a fránya tizenegyest.

Huba sajnos kivételesen igazat szólt, Tisztelt Asztaltársak. Nekem sajnos nincs meg az a telepatikus energiám mint neki, ezért hagyta ki Omrani a büntetőt. A Kolozsvári Vasutas a második félidőben rászolgált volna a döntetlenre, a meccs egészét nézve azonban szomorú szívvel és egy kissé kelletlenül állapítottam meg, hogy sajnos pillanatnyilag a Slavia a jobb csapat. No de, több is veszett Mohácsnál – szükség van ilyenkor vigasztaló közhelyekre – a fociban történnek néha csodák. Ha ezúttal mégsem, akkor az Európa Liga csoportkör mérkőzéseit nézni sem lesz éppen utolsó dolog. Fel a fejjel Asztaltársak!

Fotók: RJA