Bosszantó végkifejlettel, de jó mérkőzést játszott a Kolozsvári Vasutas a Medgyessel, 0-2-ről felállni akkor is bravúros teljesítmény, ha a Culio ezúttal kihagyta a slussz poén tizenegyest. Mondhatjuk, hogy a csapat vesztett két pontot, de ennél is aggasztóbb Deac sérülése. Ő a csapat szíve, nélküle nehezebb lesz eredményt elérni, bár nyilván nem lehetetlen.

Bogrács Huba rendkívül sajnálja, Tisztelt Asztaltársak, de a hálószobájában uralkodó monszuni időjárás miatt – amelyik odáig fajult, hogy fogta magát és kitakarította az egész bérleményét úgy ahogy van – érdemi posztra megint nem számíthattok.

A negatívumok kivesézést ezúttal meghagyom nektek, inkább az örömteliekről teszek említést. Ilyen példának okáért Omrani teljesítménye, nem pusztán azért mert a két góljával pontot mentett a csapatnak, hanem azért is, mert lassan már nem is emlékszünk utolsó kirívó fegyelmezetlenségére. Úgy tűnik végképp beérett a feje lágya.

De akad itt egyéb is ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Nem tudom emlékeztek-e de tavaly szeptember 15-én a következőket írtam a CFR II–Felek harmadosztályú mérkőzésről szóló posztban. (Elnézést, hogy önmagamtól idézek, de ezt most nem tudom megállni)beállt személyes kedvencem, a poétikusan ifjú, 17 éves Claudiu Petrilăakiben lelki szemeimmel én máris felfedezni véltem a következő Deacot. Szőke, szélső, gyors mint a veszett fene, jól lát a pályán, remek a rúgótechnikája, sokat fut, labdát is szerez ha kell, egyszóval a hasonlóság döbbenetes. Néha még lassan hoz döntést, de azt meg simán megtanulhatja. Helyezkedéséről pedig bátran kijelenthetjük, hogy feltehetően simán átmenne egy Inzaghi Leshatár tanfolyam záróvizsgáján.

És most egy év múlva már ország-világ láthatta, hogy az ifjú Petrilă immár bizonyíték, nem ígéret. Szóval, ha akarjátok bosszankodhattuk egy sort Arla hibáján vagy Culio kihagyott tizenegyesén, de a helyzet az, hogy a csapat továbbra is biztosan őrzi az első helyét a tabellán. Minek aggodalmaskodnánk hát?

Fel a fejjel, Tisztelt Asztaltársak! 🙂

Fotók: Riti József-Attila