Első gondolatom az volt a tegnapi meccs után, hogy a marathoni csatáról a győzelem hírét hozó katona stílusában a poszt mindössze egyetlen szóból áll: győztünk! Már csak azért is mert maga a meccs nem volt valami túl látványos, ellenben a csapat elképesztő hatékonysággal játszott és nyert idegenben 2-0-ra. Mi kell még?

Melóztam ezért pont lekéstem a vezető gólunkról, mire végre elindult a stream. Kár érte, mert a találat szép volt, ritkán látni olyan egyszerű, de célravezető indítást amellyel Camora szolgálta ki Tzukifiút. Ráadásul a befejezést is nyugodt szívvel nevezhetjük pazarnak. Centerünk végül a meccs embere lett, hiszen semmi mást nem csinált, csak rúgott két góljával és a kiharcolt tizenegyessel eldöntötte a mérkőzés sorsát.

Conceicao mester már régen is irtózott a mesterhármasoktól ezért idejében lekapta a mi Tzukinkat, nehogy még egyszer betaláljon. És ezzel nagyjából mindent el is mondtunk a meccsről. Sőt a továbbjutás is eldőlni látszik, legfeljebb az óvatosság, valamint az ellenfél tisztelete, meg úgy általában az udvariasság mondathatja velünk azt, hogy nem dőlt el minden.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a csapat nem rángatta szét az istrángot, de nem is volt rákényszerítve. Az Alashkert nem tudott mit kezdeni a Vasutas által tudatosan felkínált kezdeményezés lehetőségével. Fél, illetve felemás helyzetekig eljutottak, de igazi ziccerig nem. Arla fogott mindent mint a „ződ” festék. Olyan mérkőzés volt ez Tisztelt Asztaltársak, amelynek a végén az ember álmosan ásít egyet, miközben megelégedetten nyugtázza, hogy csapat hozta a kötelezőt. Ez is a futball része. Magam részéről szívesen ásítok máskor is meccs végén, ha az eredmény 2-0 ide.

Nyár van, meleg is van, az ember agytekervényei kétségbeesetten sikoltoznak: hol a ventilátor?! Ezért most a mai minimál posztnak itt a vége, fuss el véle. De hamarosan jön a felfrissülést hozó hidegfront, majd elmúlik a fejfájásunk és menetrend szerinti pontossággal érkezik a következő európai kupa siker. Mert itt nem lehet más csak továbbjutás. Addig is búcsúzom Tuskó Hopkins szavaival: fel a fejjel Tisztelt Asztaltársak!