Előirat: Tisztelet a KIVÉTELNEK. (Igen, csupa nagybetűvel.)

Tisztelt Asztaltársak, legalább ötször kezdtem el ezt a posztot öt különböző stílusban. Nem tudom, hogy miként kellene megírni, mert vagy a mondanivaló sérül, vagy a stílus lesz kifogásolható. Én, azt mondom, leszarom, akármilyen kaotikus vagy obszcén, jöjjön aminek jönnie kell. Elvégre ez az utolsó posztom, vagy mifene.

Tisztázzunk valamit az elején. Ezt a blogot 0, azaz nulla anyagi szolgáltatás fejében toltuk, a szabadidőnkből, nem kértünk és nem is kaptunk semmilyen anyagi segítséget, teljesen non-profit és pro bono volt az egész.
Amikor másfél éve idejöttem, viszonylag rövid időn belül kiderült, hogy a kegyelemmel nem rendelkező trollunknak (hívjuk eztán Félkegyelműnek) és nekem kicsi ez a blog. Ő ment, én maradtam, és azt hittem, hogy ezután nem lesz vagy lehet ilyen probléma, az olvasókkal együtt fejlődve nézzük, a hőn szeretett Vasutas meccseit ezután. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, de erről később.

Furcsa világot élünk én, azt mondom Tisztelt Asztaltársak. Manapság a véleményhez annyira joga van mindenkinek, hogy lassan mindegy mi a vélemény, azt mindenkinek tisztelnie kell. Ez a magyar nyelvterületen uralkodó zeitgeist 2018-ban. Hát egy nagy, randa, búbánatos faszt. Ez nem így működik, akkor sem ha ezt diktálja a korszellem. Ha valamiről hülyeséget írsz/mondasz/gondolsz, akkor az a minimum, hogy szégyenkezel miatta és hogy megpróbálsz olvasással, vagy bármilyen módon javítani rajta.
Ez a mi kommentfalunkon nem így volt. Egyesek számára sikk volt leírni ugyanazt a baromságot 25x, sikk volt azzal kérkedni, hogy csak annak a statisztikának hisz, amit önmaga hamisít, sikk volt magasról tojni a futballal kapcsolatos taktikai elemzésekre, vagy statisztikákra, sikk volt figyelmen kívül hagyni a józan érvelést és a tételes bizonyítékot, sikk volt minden meccsre vereséget jósolni, hogy aztán jöhessen az ,,ugyemegmondtam”.

Ebbe a helyzetbe, Tisztelt Asztaltársak, bizony könnyű belefásulni. Mondjátok meg, ki az, aki szívesen venné közületek, hogy azt a munkát amit puszta lelkesedésből tesz a közösbe (a jó és rossz nyelvek szerint ráadásul minőségi módon) valaki állandóan otromba hülyeségekre alapozva fikázza ? Ocsmány hülyeségekkel indokol. Olyan botrányos butaságokkal, amiket magára egy kicsit is adó futballszurkoló akkor sem írna le, ha magával Evrával, az aljassal nézne farkasszemet. Szerintem senki nem örülne ennek. Mi például biztos nem.
Tudjátok mit látok én személy szerint? Hogy a magyar sportmédiát (szándékosan nem újságírást írtam, de tisztelet a kivételnek itt is) olyan szinten borítja el a ronaldózás, nyeljmározás és messizés, hogy értelmes és érdemi tartalmat lassan nem lehet találni. Nagyobb hír az, hogy valamelyik nagy sztár alávert Palvin Barbinak, mint hogy valamelyik csapat egy innovatív klubstratégiával outsiderként évekig bentmaradt a Premier League-ben (Bournemouth). Ha sportot olvasok (kivéve a hosszabbítas.hu teniszes cikkeit) szinte mindig angol forrást használok (vagy újabban spanyolt).

Nem akarom hinni, hogy magyarul és magyar közösséggel nem lehet komoly dolgokról beszélni, ezért (is) akartam ide írni. Hittem azt, hogy lehet igényes tartalmat gyártani egy szurkolói blogra is, valamit ami túlmutat az egyre bulvárosodó sportmédián. HiTTem. A hangsúly a múlt időn van. Ha eleget olvassa az ember az ,,utolsó pillanatban bemákolt címek” típusú kommenteket, az élettől is elmegy a kedve, nemhogy a blogolástól. Persze, lehet hogy az aktív Asztaltársak azt szeretnék olvasni minden meccs előtt, hogy miért fogunk kikapni, de ezt meg mi nem fogjuk leírni, mert egyszerűen nem így gondoljuk. Leírnánk, hogy ,,tisztelt asztaltársak holnap valószínüleg bucira fognak minket verni”, ha erre reális esélyt látnánk, mert mondjuk a csúcsformában elvő Real Madrid jönne a BL-csoportkörben. De hogy egy semmi Liga1-es csapattól betojjunk bajnokesélyesként? Ugyanmár.
Emlékszünk még a sok savazásra meg a tipikusan defetista és depresszív kommentekre tavalyról, amelyek mind arról szóltak, hogy miért NEM lesz bajnok a KVSC? A végére meg mi lett? Mondjam? Bajnok. Hányan írták be az okoskodók közül, hogy ,,basszus, tévedtem, hónapokon keresztül hülyeségeket írtam, mea culpa”. Senki. Nyilván.

És hogy ez miért baj? Mert ez a sok észnélküli baromság oda vezetett, hogy Bmiky elkezdte felvésni a KVSC.taccs.hu sírkövére a feliratot, én pedig folytatom. Képzeljétek el, hogy milyen csalódottság kell ahhoz, hogy egy olyan blogger, mint bmiky, aki 7 év alatt 640 posztot tett a közösbe (a 791-ből…) leírja azt, hogy ,,nincs befogadókészség és -képesség arra amit és ahogy írok„.  Lehet, hogy konkrétan el kellene gondolkoznia a magyar kommentelőknek, hogy a híresen negativista és rosszindulatú kommentkultúra talán olyan dolgokat is tönkretesz a neten, amelyek érdemesek lennének a megmaradásra. Talán el lehetne gondolkozni azon, hogy a blogger is ember, és ha nem gagyi a tartalom amit gyárt, akkor lehetne egy kicsit tisztelni (legalább azért, mert a minőség mögött mindig rohadt sok munka van). Ez a tisztelet megnyilvánulhatna nagyon egyszerűen is, mondjuk hozzáállásban. Trollkodás nélkül, gondolkozva, a tényeket szem előtt tartva, talán elkerülhető lett volna, hogy ennek ilyen vége legyen. Persze, ha ez túl komoly felvetés, akkor nem mondtam semmit.

Ahogy KEG asztaltárs fogalmazott tegnap, ez a blog Bmiky ,,gyereke” (a fenti számok beszédesek), ő alapította, ő vitte, neki köszönhetjük a jó posztokat, a közös nyelvet, az írói gárdát, a nagy pillanatok megéneklését, ő a főnök még akkor is, ha sosem akart főnök lenni. Nekem személy szerint első sorban a barátom, és csak másodsorban blogger-, vagy munkatársam, úgyhogy ha a karmester azt mondja, hogy vége a koncertnek, akkor letészem a lantot.
Nincs több hozzáfűznivalóm.
Vigyázzatok magatokra Asztaltársak! Jó szurkolást!
Pálfi Csaba-Sándor, 2018-07-24

Utóirat: Amíg az adminjogom megvan, a Félkegyelmű távolmarad. Ha van új bejegyzés, ha nincs.