havi archív: április 2017

Kupánvágott Craiova jön látogatóba

#

Még két hét, és vége a szezonnak. Három meccs van hátra, ebből kettő itthon, minden esély megvan egy éremre. Elméletileg még az aranyra is, de az már tényleg csak elméleti. Egy tartalékos, a kupában frissen pofára eső Craiova jön látogatóba vasárnap este, amely azonban minden gondja-baja ellenére a rájátszásban minden idegenbeli meccsén szerzett pontot.
Tovább →


Cicero? Csicsero? Kikero?

#

Nomen est omen – mondták a régiek. Különösen igaz ez a híres római gondolkodóra és politikusra, Marcus Tullius Ciceróra (Kr. e. 106–43), akiről azt sem tudjuk biztosan, hogy nevét Cicerónak, Csicserónak vagy Kikerónak ejtették-e. Ehhez egyébként a legkönnyebb az angolokat segítségül hívni, mert ők csípőből „Sziszerót” mondanak, hiszen náluk Caesar is „Szízör”. Ahogy az állítólagos KVSC-reménységről, a portugáliai születésű Cicero Casimiro Sanchez Semedóról se tudjuk, hogyan kell pontosan ejteni a nevét, noha a Semedo annyira nem rossz ómen.
Tovább →


Na végre!

#

“Az nevet utoljára, aki először üt” – idézte magabiztosan Fülig Jimmy a kikötői alvilág Napóleonja, alias Tüskés Vanek életfilozófiáját. Esetünkben – szinte (t)rendhagyó módon – éppen Gyurgyevóban vált valósággá e nagyon testközelből megismerhető igazság.
Tovább →



Titokzatos titkok nyomában

#

Bréking! Ezt nem fogjátok elhinni! Sőt, még én sem hiszem el! Az történt, Tisztelt Asztaltársak, hogy Răzvan Burleanu, a FRF elnöke bejelölt egy közösségi oldalon. Nagy szívem van, hát elfogadtam a kérését. No meg amúgy is megtiszteltetés, hogy egy ilyen nagy ember csak úgy ismerősnek jelöl, nem igaz? De itt nem ér véget az újdonságok sora, újabban lett egy titokzatos látogatónk Berlinből.
Tovább →



Egy juhopata naplójából

#

Vérfagyasztó kegyetlenségtől bűzlik a napló, amelyet az előbb adott a kezembe Bogrács Huba, a bérelhető alteregó. Ha nem bírjátok az állatkínzásról, sőt mészárlásról szóló beszámolókat, akkor jobb, ha lapoztok, Tisztelt Asztaltársak. Mert ami itt beharangozó poszt helyett következik, az nem borzalmas, hanem a borzalom maga! A bárányok hallgatnak című klasszikus horror vidám bohózat ahhoz képest, ami a naplóban szerepel. Így kezdődik: „kedvenc italom a bárányvér, húsvét másod-napján semmi sem okoz nagyobb örömet a juhok torkának elmetszésénél”. Azt hiszem, elrettentésnek bőven elég, ha csak szemelvényeket adunk közre a rettenetes műből.

Vigyázat, az alábbi sorok alkalmasak a nyugalom megzavarására!
Tovább →


A nagy Bud-dilemma

#

Hol volt, hol nem, valahol a Fellegváron túl volt egyszer egy csatár, aki egy éven keresztül tisztességesen rúgdosta a gólokat, aztán az új esztendőbe lépve már azt se tudja, merre van a kapu. Már ha éppen játszik, mert mostanában azt is egyre kevesebbet. Körüljárjuk a nagy tavaszi Bud-kérdést.
Tovább →


Túl óvatos állóháború

#

Ez volt az a fajta meccs, amelyet utálnak a szurkolók, az edzők viszont nagyra értékelik játékosaik taktikai fegyelmét. Ez volt az a meccs, amelyen mindkét csapat tökéletesen kinyírta a másik támadójátékát. Ez volt az első meccs a rájátszásban, amelyen a CFR védelme nem hibázott, mégis ráfizetett a túlzottan óvatos támadásokkal.
Tovább →