Az Odüsszeia végén az ithakabeliek már-már bosszút állnak Odüsszeuszon, amikor az égből megjelenő Pallasz Athéné megfékezi őket: a békekötéssel együtt a győzelem Odüsszeuszé marad. Ezt hívják „Deus ex machina” (Isten a gépből) jelenetnek: pont olyannak, amilyen Peteleu gólja volt a Jászvásár ellen.

A blogszerkesztőség teljes létszámban jelent meg az egykori Atmoszféra helyén működő, a róla elnevezett csapszékben. (A „róla” esetünkben Louis Blériot francia mérnök és pilóta, akinek nyilván átlagon felüli köze lehetett az atmoszférához.) A mérkőzés nagyon kedves hangulatban kezdődött, mindenki szépen leült az itala mellé, de még jól el sem helyezkedtünk, érkezett Bud első lövése, amelyet a kapus és a védő közösen hárítottak szögletre. Pár perccel később Omrani beadási kísérlete megpattant a jászvásári védő karján, de nem szerettünk volna ilyen olcsón büntetőhöz jutni. Nem is jutottunk. Az viszont látszott, hogy Laci csapata nagykalapáccsal szándékozik a házigazdákat a saját kapujukhoz szegezni.

A 18. percben megítélt szabadrúgás pillanatában éppen befejeztem volna a szélső beadásra (azaz tévedésből a felszolgáló-asztalra) kitett Baileyst, amikor a szemfüles pincér begyűjtötte azt. Már majdnem elszontyolodtam, amikor a félbehagyott italnak közvetlen csatlakozása volt a félliteres limonádéhoz, Larie szabadrúgásból lőtt labdájának pedig a hálóhoz. Márpedig „nálunk a vasútnál első a pontosság” – ahogyan az öreg Rimsky mondotta. Akkor még nem sejtettük, hogy a 18-5-re álló kapuralövés-arány ellenére a meccs vége a fenti idézet lelőhelyére fog emlékeztetni: Víkend a pokolban. Méghozzá hétfőn.

Hatalmas lendülettel működött a letámadás, a második félidő első felére a mieink olyannyira be- és körbelőtték a jászvásáriak kapuját, hogy ott valóban már a légritkulás veszélyével lehetett számolni. Caparco azonban néhány alkalommal boszorkányos ügyességgel mentette meg őket a második KVSC-találattól. Deac lövése alig csavarodott el a felsősarok mellett, Bud gólvonalon táncoló labdája pedig nemcsak mindhármunkat, hanem az asztalon álló sörösüvegeket is megmozgatta. Az eltelt 26 perc alapján azt mondtam, hogy a mérkőzés nem ezen a meg nem adott gólon múlik: de a prófécia valóra válásához a 93. percig kellett várni, csaknem egyperces pokolbéli víkendszörfözés után. Az 50. percben Bud fejesét kalimpálta (vagy kaparta) ki Caparco, majd négy perccel később szintén Bud fejéről alig ment fölé Túlóra Lopes márkahűen bedobott taccslabdája. Aztán megint elszabadul Cristi Bud, de a hosszú sarokba helyezett labdát az ujja hegyével ismét szögletre hárítja a kapus. Ma egyszerűen nem osztott Budnak a gép. Az Omrani beadása után az ő helyére belépő Sorsa kapufája akár a forduló gólja is lehetett volna – de nem lett. Pont úgy, mint Móricka, aki komp akart lenni, de nem komp lett.

Ezekkel a majdnem-gólokkal telerűzdelt első hetven perc után mintha picit kiengedtünk volna, amikor Laci a sárga birtokában is hibázó Nouviert Peteleura cserélte. A fene gondolta, hogy a balhátvéd-poszton Camorát váltó gyerek hozza majd vissza a meccset a sírból, miközben csapatkapitányunk rövid időre az Ando-féle 2012-es BL-meccseken látott balszélső szerepében mozoghatott. Mert ugyebár jött a 91. percben az a szédületesen kapufás Andrei Cristea-gól (miután a 86. percben Păun helyett Horj, azaz támadó szellemű játékos helyett védő jött be), és már a torkunkon volt a kés az egy héten belül itthon a Viitorul ellen esedékes kötelező győzelem gondolatára. Laci arcára tényleg kiült az, amit a meccs végén mosolyogva ismert el: öt perc alatt öt évet öregedett.

De éppen ekkor robbant az az időzített bomba, amit Peteleu beállításával helyezett el: ha nem is ugyanolyan stílusú, de azonos hatású és fontosságú, védőtől származó telitalálat volt ez, mint annakidején Maftei szédületes gólja a Szeben ellen. A róla elnevezett kapitányt idéző, igazi „háturról mejjbe” történő deus ex machina-fordulatot éltünk át, miközben mindnyájan egyetértettünk abban, hogy ez az utolsó öt perc akár el is maradhatott volna. Mindazonáltal a sportág legkiválóbb, illetve a legprimitívebb szakemberei jobb híján egyaránt megegyeznek abban, hogy ha legalább eggyel több gólt lősz, mint az ellenfél, valószínűleg megnyered a meccset. Talán annyi bosszankodnivalónk maradt, hogy tucatnál több lövés ellenére a végén szerencse kellett a győzelemhez. De megvan. A többit már csak leöblíteni kell. Kemény támadófutballal és két, védőktől származó találattal valóban az évad egyik legfurább mérkőzését láttuk. És ez most tényleg azért is jó, mert vége van. 🙂

Így játszotok ti (bmikytől)

Mincă 6 Egész meccsen csak a beadásokat kellett lehúzza, aztán kapott egy bődületes, védhetetlen lövést.
Tiago Lopes 5 Az ő feléről jöttek a veszélyes beadások.
 Larie 8 Pazar fejjáték hátul, gyönyörű gól elöl.
A. Mureşan 6 Csak a végjátékban került nyomás alá.
Camora 6 Átlagos meccset tolt.
 Deac 7 Volt területe szervezni a támadásokat, az elején még lődözgetett is.
Gomelt 7 Hatékony labdaszerzések a középpályán, megspékelve egy győztes gólpasszal.
Omrani 6 Furcsa látvány egy ilyen drabális szélső, de egyelőre működik.  
 Păun 6 A sebessége meghatározta a játék ritmusát, a lövéseit viszont elkapkodta, így könnyen blokkolták.  
 A 87. perctől Horj. A végén Laci már nagyon védekezni akart.
  Nouvier 6 Az első félidőben szétfutotta Voicut, a másodikban elkezdett rúgdosódni.
  A 75. perctől Peteleu 7. Megvan az új Túlóra Lopes.
 Bud 5 Hét helyzetből sem bírt elbánni Caparcóval.
 A 69. perctől Sorsa 5. Szép kapufa után buta fault, amire majdnem ráfizetett a csapat.