start1Lassan kezdjük megszokni, hogy minden meccs előtti napon bejelent egy új igazolást a klub, a Ceahlăul elleni bajnoki rajtra egy újabb horvát jobbszélső, Filip Jazvić esett be. Ez a poszt viszont elsősorban a 2014/2015-ös szezonnal kapcsolatos elvárásainkról fog szólni.

Laci előző csapatának vasárnapi látogatásáról csak annyit, hogy egyrészt a hagyományok ápolása, másrészt az erőviszonyok miatt is illene leverni őket – a tavalyi Liga 1-es mezőny egyik leglátványosabban meggyengült csapatáról van szó. Gondok csak akkor lehetnek, ha a csütörtöki minszki túra jegyében túl sok alapember kapna egyszerre pihenőt.

Ezzel pedig el is érkeztünk a szezon fő problémájához. A Ligakupát el lehetett bliccelni az Európa Liga érdekében, a bajnokságot már nem lehet. Innen kezdve okosan kell sakkoznia Lacinak a rendelkezésre álló kerettel, és amíg csak lehet, bírni a kétfrontos küzdelmet. Ő maga is elismerte, hogy egyelőre csak 14-15 embere van, akire minden körülmény közt számíthat – azóta viszont jött Ivanovszki, beköszönt Guima és most itt van Jazvic is. A keret a jelek szerint folyamatosan alakul, Mincă mellett már a nyáron igazolt játékosok egy részétől is szabadulna a klub: Joao Paulo, Stana és Jaime szerződésbontása merült fel a médiában. Utóbbit nem nagyon értjük, az eddig látottak alapján tartalék védőnek biztosan megteszi.  

Mivel Lacinál kőbe van vésve az 4-2-3-1-es rendszer, szokásainkhoz híven nézzük át röviden, melyik poszton kire is számíthat. A stílusról röviden annyit, hogy bár a korábbiakkal szemben jobban megbecsüli a csapat a labdát, igazából most is a gyors lerohanások lehetnek a leghatékonyabbak. A kapuban Szuper Márió mindenben szempontból Nr. 1, első számú tartalékjának pedig Amadio tűnik. (Jó volna azért már végre tétmeccsen is látni egyszer az olaszt.) A védősorban összeállt a Szusics–Larie–Rada–Camora sor, ha viszont jönnek a lapok és/vagy a sérülések, bajok lehetnek. A széleken a szürke iparos Tiago Lopes, belül pedig a nagyon darabos és rutintalan Ene van csak a padon, ha tényleg elküldik a két friss portugált. Az ifiket pedig egyelőre hagyjuk ki a számításból.

4231_cfrA középpálya romboló részlegét Muniru és Monroy alkotja, hasznos labdaszerző mind a kettő, a támadásokba is be tudnak kapcoslódni, ha kell, de kapura teljesen veszélytelenek. A variációs lehetőségek itt sem a legjobbak, Veres Szilárd még túl fiatal, Provencio első látásra pedig gyenge focista. Marad Christian, de csak egy nagyon offenzív felállás esetén.

Szélsőből viszont egyre bővebb a választék. Eddig az összeszokottság jegyében Deac és Costea kezdett, de szóba jöhet Jakolis, Jazvić, Păun és akár még Ivanovszki vagy Tadé is. Ráadásul a legtöbbjük mind a két oldalon elboldogul. A center mögötti pozíciót egyelőre Negruţ birtokolja, aki inkább árnyékék, mint szervező. Ha trequartistát akar a csapatba tenni Laci, jöhet ide Christian, ha második csatárt, akkor Tadé vagy Ivanovszki. Utóbbi kettő a középcsatár posztjára is jelölt, bár Ogbu távozása után Guima tűnik a legalkalmasabbnak a védőkkel való hatékony birkózásra.      

És akkor azok a fránya elvárások. A vezetés számára biztosan fontosabb az eredmény és a bevétel, mint a jó foci. A magam részéről elsősorban kiegyensúlyozott csapatot szeretnék látni, amelyben egyensúlyba kerül a támadás és a védekezés, mert ez lehet a siker feltétele. És hogy mi számít sikernek? Dobogó  a bajnokságban (Top4 a realitás), döntőbe jutni a kupában (sok függ a fránya sorsolástól) és csoportkörbe jutni az Európa Ligában. Ha a háromból kettő összejön, nem panaszkodom.

A bloggerkollegák pedig ezt várják a szezontól:   

KEG: Nekem természetesen idén sincs kétségem afelől, hogy a jövő nyáron az európai Szuperkupa hosszabbítások után, sőt 11-es párbajjal dől el a KVSC és a Liverpool között. Rendületlenül bízom csatáraink futószalagon termelt mesterhármasaiban. A bajnoki cím és a kupa megszerzése pedig csuklógyakorlat lesz a CéeFeR számára. Az elvetemült optimizmusnak továbbra sincs határa.

Filip Jazvić Született: 1990 október 22., Bugojno (Bosznia-Hercegovina) Állampolgárság: horvát Poszt: jobbszélső, jobb oldali középpályás 2008–2011, 2012–2014 Hrvatski Dragovoljac 67 meccs / 10 gól 2009 NK Rudes (kölcsönben) 8 / 2 2009–2010 NK Vrapće (kölcsönben) 11 / 4 2010 HNSK Moslavina (kölcsönben) 12 / 5 2011 NK Iskra 1861 11 / 1 2012 Inter Zapresic 8 / 0

Filip Jazvić
Született: 1990 október 22., Bugojno (Bosznia-Hercegovina)
Állampolgárság: horvát
Poszt: jobbszélső, jobb oldali középpályás
2008–2011, 2012–2014 Hrvatski Dragovoljac 67 meccs / 10 gól
2009 NK Rudes (kölcsönben) 8 / 2
2009–2010 NK Vrapće (kölcsönben) 11 / 4
2010 HNSK Moslavina (kölcsönben) 12 / 5
2011 NK Iskra 1861 11 / 1
2012 Inter Zapresic 8 / 0

Ami a realitásokat illeti – ha már muszáj velük foglalkozni – akkor dobogós helyet várok a bajnokságban a Laci-féle csapattól. Nemzetközi szinten pedig minimum elvárás a tisztes helytállást az EL csoportkörében. Személy szerint viszont az európai kupatavasz elérésével lennék maradéktalanul elégedett. A csapat, ha elég motivált képes lehet erre. Természetesen ilyenkor szokták a játékosok is hozzátenni az obligát közhelyeket, hogy nem lesz könnyű, szervezetten játszik az ellenfél, meg sok múlik azon, hogy hogyan fütyül a rigó. Ezek a közhelyek természetesen ezúttal is kivétel nélkül igazak. Ami viszont az eredményeken túl elvárás részemről az az, hogy legyen a csapatnak saját játéka. Lehessen felismerni a Kolozsvári Vasutast a stílusa alapján. Biztató dolog látni, hogy Laci ezen dolgozik. Na szóval kedves UEFA, az EL trófeára már lehet elkezdeni gravírozni a Cé betűt.

McPásztori: Tulajdonképpen örvendenem kellene, hogy ezeket a sorokat még a Jagodina–KVSC visszavágó előtt írtam le. Azzal együtt, hogy a mérkőzést a családi vakációnk helyszínén lévő inter-nyet lassúsága miatt nem láthattam, és be kellett érnem e vérbeli balkánfoci másfél perces összefoglalójával, ahol Guima máris igyekezett Sougou veszélyességét fektében is megidézni, az elvárásaim maradtak: európai tavasz, Román Kupa, bajnokságban dobogós helyezés. Méghozzá ebben a sorrendben. Laci jelenlegi csapatának – úgy érzem – most az EL-pénz a legfontosabb, és egy újabb EL-szereplés lehetőségét a kupa megszerzésével biztosítani tudják. Reálisabb elvárás ez, mint bajnoki címre áhítozni ennyire szűk és még alig összeszokott kerettel. A legnehezebb nyilván a bajnoki cím megszerzése: ahhoz túlságosan sok győzelemre és valóban folyamatos teljesítmény-átlagra van szükség. A kupát viszont egy-egy sikeres meccsel elvileg be lehet húzni: ha az őszi fordulókat át tudjuk vészelni, az esetleges tavaszi EL-szereplés már nem hátráltatni, hanem motiválni fogja a fiúkat a kupa és az újabb EL-kör megszerzésére. Ha viszont elmarad a tavaszi EL-kör, illetve – Uram bocsá’ – nem jutunk be az EL-csoportkörbe sem, viszont közben a bajnokságban sikerül dobogóközelben maradni, akkor a bajnoki cím megszerzése élvezhetne prioritást, főleg úgy, hogy a téli szünetben (sőt, akár még szeptember előtt) további jó igazolások következnek.